Előadó: Wetton & Downes
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 1.5/5
A melodikus rock két ikonja, John Wetton és Geoff Downes Icon néven adja ki új élő albumát – a név találó –, ezúttal „árammal”. Ezekkel a kiadványokkal egyszerűen azt kémlelik, mennyire kedvező a talaj a régóta beharangozott Asia-újraegyesüléses európai turnéhoz. Az Asia 25 éves, és ugyanennyi idős az a bőséges dalcsomag is, amely ezen a „Never In A Million Years” című élő lemezen hallható.
Bár az Icon első albuma, az „Icon” (2005) mutatott fel néhány érett, kellemesen kimért AOR-dalt, a többi kiadvány más szempontból sehogy sem tudja felkelteni a nagyobb figyelmet, és ez az élő lemez, amely most előttünk áll, ezen a téren végérvényesen kudarcot vall. Mellesleg az új Icon stúdióalbum három hét múlva jelenik meg, és a stúdióalbum az egyetlen igazi fokmérő arra, mennyi kreatív frissesség maradt egyáltalán Wettonban és Downesban, illetve mit várhatunk egy esetleges új, „classic line-up reunion” Asia-stúdiólemeztől.
Az akusztikus koncert-DVD és -CD, az „Acoustic TV Broadcast” ijesztő kiadása után most jön az „elektromos” élő album is. A felvétel elég nyers fajta. Ez azt bizonyítja, hogy a srácok nem szántak sok időt a koncert utáni stúdiómunkára, vagy a nyers felvétel hangzásával egyáltalán nem foglalkoztak. Wetton éneke ismét azt igazolja, hogy elvesztette egykori erejét és magasságait. A lemez során a pasas szó szerint égeti magát az énekének erőtlensége miatt. A hang megkopott, a színe alig felismerhető, az erőtlenség pedig ott van a sántító énekteljesítmény közvetlenségében, amikor Wetton alig tartja a dallamot, hogy ne mondjam egyenesen, hogy néhányszor rendesen el is „rontja”.
A dalokból így hiányzik az igazi lüktetés és izzás, amilyet a régi élő albumok sugároztak a jó öreg John Wettonnal, legyen szó szólóelőadásról, az U.K.-ról, a King Crimsonról vagy az Asiáról. A hangszeresek maximálisan elvégezték a dolgukat. Mitchell sosem lesz Howe, Christey sem lesz soha Palmer, de ki hiányolja valójában az Asia másolatát? Mindössze izzást, az előadás erejét és megfelelő rockfeszültséget kérünk, amitől bizsergést érzel végig a nyakadon. Ez viszont megint nincs. Az is látszik, hogy Wetton régóta nem gyakorolta és nem edzette a hangját, az egyidejű basszusozás és éneklés pedig komoly gondot okoz neki, ami leginkább az ének pontatlanságában mutatkozik meg, mert a pasas nem képes arra, hogy egyszerre legalább elfogadhatóan odafigyeljen a hangszerére és az énekes feladatokra.
Van néhány fényes pillanat, például a balladás „I Lay Down” Wetton „Rock Of Faith” című szólólemezéről, valamint a záró „The Smile Has Left Your Eyes”. Az amúgy is eléggé rockosan visszafogott élő albumot a dalválasztás miatt kissé felfrissíti a tisztességesen megszólaltatott „The Heat Goes On”, „Let Me Go” és „Open Your Eyes”, ám ezek egyszerűen nem ragyognak Wetton „megviselt” hangja miatt. Amit tehát az élő lemez nem tud elrejteni, azt remélhetőleg elrejti az új Icon stúdióalbum, amely 2006. november 20. körül jelenik meg. Ennek az energiában sántító rock-koncertfelvételnek a meghallgatása után jólesik egy adag Iron Maiden és a „Live After Death” (1985), hogy a fej visszatalálhasson az AOR egyensúlyába. A „Never In A Million Years” akár „Never In A Two Million Years” is lehetne, akkor sem hiányolná senki, természetesen az egyetlen kivétellel. A gyűjtőkön és a megrögzött rajongókon kívül.
Felállás
John Wetton – ének & basszusgitár
Geoffrey Downes – billentyűs hangszerek
John Mitchell – gitár
Steve Christey – dob
Produkció
John Wetton & Geoffrey Downes
Számlista
1. Pane Bruno
2. The Heat Goes On
3. Only Time Will Tell
4. Voice Of America
5. I Lay Down
6. Days Like These
7. Bolero
8. Meet Me At Midnight
9. Never In A Million Years
10. We Move As One
11. Paradox
12. Let Me Go
13. Don’t Cry
14. Open Your Eyes
15. The Smile Has Left Your Eyes
Az album hossza: 60.27
