Előadó: Stauss, Markus
Kiadó: Fazzul Music
Megjelenés: 2004
Értékelés: 4/5
A Neolithicum Markus Stauss szólóprojektje, amelyben csak szaxofon szól (azon belül is csak basszusszaxofon), néha egy-egy effekt fűszerezi meg a dolgot. A hatások nagy része azonban magából a szaxofonból jön, ami olykor szinte földöntúli kifejezőerővel szól.
A lemez zenéje helyenként megkomponált, helyenként teljesen improvizált. A „rendezettebb” részeknél ismét hallhatjuk, milyen jó füle van Staussnak a dallamosságra. A fickó egyszerűen tudja, hogyan kell jó jazzdallamot írni. Ezt nem lehet megtanulni, ez vérben van. Ismét főleg jazzt és avantgárdot kever, az avantgárd részekben pedig egészen hihetetlen szaxofonhangok bukkannak fel. Időnként egy-egy effekt is megszólal, amely extra hangulatot teremt, de a lényeg: Stauss és a basszusszaxofonja.
Be kell vallanom, hogy a gondolat, hogy egy kizárólag szaxofonnal játszott albumot kell recenzeálnom, nem vonzott túlzottan. De mivel korábban megismertem Stauss többi projektjét, gondoltam, a svájci talán most is meg tud lepni. És valóban nem okoz csalódást. Ez tényleg több, mint szaxofonhangok halmaza. Stauss néhány érdekes dallamötlettel is előáll, vonzó effekteket és baljós csendeket teremt.
Ez az album talán a legkevésbé izgalmas Stauss gazdag pályáján, de megmutatja, milyen mélységekig ismeri a szaxofont. Nem fél újat kipróbálni, és általában telibe talál. Ez a lemez talán tényleg nem jó belépő azoknak, akik fel akarják fedezni e remek zenész világát, de a pasas tehetségét kiválóan megmutatja. Lenyűgöző hangfalat épít fel, méghozzá gyakorlatilag csak egy szaxofonnal.
———————————————————————————————
A Neolithicum Markus Stauss szólóprojektje, amelyben csak szaxofon szól (azon belül is csak basszusszaxofon), néha egy-egy effekttel megfűszerezve. A hatások nagy része így is a szaxofonjából jön, amely olykor szinte földöntúli kifejezőerővel szól.
A zene helyenként megkomponált, máskor teljesen improvizált. A megkomponált részekben ismét hallhatjuk Stauss jellegzetesen jó fülét a dallamokhoz. A fickó egyszerűen tudja, hogyan kell jó jazzdallamot írni. Ezt nem lehet megtanítani, ez vérben van. Ismét főként jazzt és avantgárdot kever, az avantgárd részekben pedig néhány teljesen elképesztő szaxofonhang szólal meg. Van néhány effekt is, amely hangulatot ad hozzá, de többnyire csak Stauss és a basszusszaxofonja van jelen.
Meg kell mondanom, hogy egy csupán szaxofonos album gondolata nem tűnt túl csábítónak, de miután hallottam Markus néhány másik munkáját, arra számítottam, hogy most is meglepetés vár rám. És nem okoz csalódást. Ismét telibe talál. Ez több, mint szaxofonhangok gyűjteménye. Stauss érdekes dallamötleteket is hoz, izgalmas effekteket és baljós csendeket teremt.
Ez az album talán a legkevésbé érdekes Stauss ragyogó pályáján, ám megmutatja, milyen mélyen ismeri a szaxofont. Nem fél kipróbálni semmi újat, és általában hozza a formáját. Ez a lemez tényleg nem a legjobb kiindulópont annak, aki fel akarja fedezni e remek zenész világát, de a pasas tehetségét remekül megmutatja. Képes ilyen lenyűgöző hangfalat építeni lényegében csak a szaxofonnal.
Felállás
Markus Stauss – basszusszaxofon, Korg Digital Delay SDD 3000, Akai Sampler S 612
Produkció
Markus Stauss
Számlista
1. Gallarate Statione
2. for Jean
3. Spastic Funk
4. Alles bleibt?
5. Intermezzo
6. Mysterium G ‘n’ R
7. Immergrün
8. Konstruktion
9. Strahlen
10. Glück
11. Promenade
12. Skyline
13. Erntedank
14. Happiness IV
15. Der Urloop
