Helyszín: Prečna (Novo mesto) / Lukna / Szlovénia
Dátum: 2013. szeptember 27.
Az El Kachon egy szeptett, amely teljes vehemenciával vágtat előre. Nemrég jelent meg stúdió-bemutatkozó lemezük, az „In The Bush” (2013) – RockLine-recenzió ITT –, és Dolenjska környékén nem is nehéz összefutni velük a koncertszínpadokon. Idén októberben rövidebb turnéra utaznak Szerbiába. A zenekar hivatalosan Dolenjske Toplice-n otthonos, és kivételes csapatszelleméről híres, ami a karakterük magja, és minden céljuk megvalósításának alapja. Ahogy már említettem valahol, valamikor, nem is olyan régen, az El Kachon Szlovénia egyik legjobban szervezett zenekara. Szervezett, ami az önszerveződést illeti. Az album saját kiadásban jelent meg, a hivatalos merchet is teljes egészében maguk intézték, gondos esztétikai érzékkel megtervezve, a promóciós anyagokba pedig szintén maguk fektetnek. Amikor a színpadon látod őket, a nagydob bőrén ott az El Kachon logó, a háttért hatalmas, színes molinó díszíti, még El Kachon gravírozású pengetők is léteznek. Vagyis a szlovén zenei életben ez a zenekar a társi összetartásával és önfegyelmével fényes példa lehet a többieknek. Afféle jövőkép, hiszen világos, hogy a zenekaroknak előbb-utóbb önálló vállalkozássá kell válniuk.
De lépjünk túl azon, amit a szem lát. A nap híre: a Lukna klub újra működik! Prečna falu Novo mesto mellett van, közel ahhoz a híres helyszínhez, amelyről reméljük, hogy a Rock Otočec fesztivál egyszer újra visszatér oda! Ha már a Rock Otočec szóba került: ezen az estén a Luknába ellátogatott a fesztivál atyja, Franci Kek is. Nem hiányzott a szlovén rock egyik legismertebb igehirdetője, Dragan Bulič sem, és így tovább. A jó hír gyorsan terjed, az El Kachon pedig minden bizonnyal jó hírben áll! Gyönyörű udvarház, kellemes, melegséggel teli tér. Dolenjska. A mindig mosolygó arcok vidéke.
Ahogy várható volt, a zenekar fellépése két részre oszlott, részenként tizenkét számmal. A hangzás mindkét részben kiváló volt, a csapat pedig határozottan jobb hangulatban játszott, mint szeptember elején a Krka menti Zagradecben tartott koncerten, ami korántsem volt rossz. A zenekar gyakorlatilag az egész stúdió-bemutatkozóját, az „In the Bush”-t eljátszotta, hozzátett egy jó zsáknyi új számot, valamint olyan kiváló feldolgozásokat, amelyeket Szlovéniában ritkán játszik bárki (kivétel talán csak az általánosan „népdallá vált” Helter Skelter). Az El Kachon kifejezésmódját tekintve erős blues-pilléren áll. A blues kiindulópontjaiba pedig remekül szőnek bele nagy dallamos erejű elemeket, amelyek a saját szerzeményeiket jellemzik. Példaképek? Susan Tedeschi, Cream, Stevie Ray Vaughan & Double Trouble, Gov’t Mule, Derek Trucks, Mother’s Finest, Allman Brothers Band. És még sok más. Az El Kachont nem terhelik a trendek, bennük az ősi öröm és vágy él, hogy azt a zenét játsszák, amely a csapat ereiben kering. Megjátszás nélkül. Csak a puszta vágy az ősi erejű önkifejezésre. Ezért mondhatjuk, hogy az El Kachon egy időtlen jármű, amely az egyik időbeli dimenzióból és galaxisból a másikba ugrál. És éppen ez az elemiségre való törekvés ad nekik a szlovén zenei életben szigorúan felismerhető, egyedi karaktert. Ezúttal is mindezt teljes pompájukban sugározták.
Ha az első rész még kissé megfontolt volt, a másodikban jött a teljes elengedés. Mladen billentyűs és Žiga dobos kivételével az összes tag énekelt vezető szólamot. Különösen jó buli lett, amikor PimpS kapott lehetőséget, aki majdnem felgyújtotta Krt gitárját. Mondhatnánk, hogy ezen az estén az El Kachon, helybeliekként, ideális választás volt a Lukna klub újranyitására. Fantasztikusan összeszokottak! Elsősorban az nynyűgöz le, mennyire odafigyel a zenekar a vokális színezésre és a főszólamok harmonizálására. Itt vannak megint a finom lelkű Tomi Perinčič kiváló szólókirándulásai slide gitáron, valamint a másik oldalon Krt jóval extrovertáltabban megvadult játéka (a fickó annak idején sokat hallgatta a The Rolling Stonest, az AC/DC-t, és merem sejteni, hogy még a Motörheadet is). Krt és Tomi olyanok, mint a két kis schnauzer a „Black And White” whisky címkéjén. Különbözőségükkel remekül kiegészítik egymást. A ritmusszekció brilliáns játékáról már nem is beszélve. Sondža dallamos, aktív és meleg basszusmenete a tömör, kimért dobütésekkel párosulva, PimpS odaadó, szinte fanatikus ütőhangszeres játékával kiegészítve azok a tényezők, amelyek az El Kachont nemcsak a szlovén előadók között helyezik különleges helyre, hanem szerintem a jelenlegi fiatalabb generáció legjobb szlovén zenekarai közé is. Főleg, ha a retro hangzás jellegzetességeiről van szó. A régmúlt napok leheletét lélegzik be, újrakódolják, és így mesterien újracsomagolva szolgálják fel a hallgatónak újra fogyasztásra. Örökzölden hatnak! Egyúttal nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az El Kachon a színpadon egy szép zsáknyi vadonatúj számot is bemutatott. A csapatnak gyakorlatilag már van elég anyaga egy új stúdióalbumhoz. A kérdés csak az, hol akad egy jótevő, aki segít nekik felvenni az anyagot, és új lemezzé önteni.
A Lukna ezen az estén igazán táncra perdült. Hosszú volt az éjszaka, és az El Kachon új, remek színpadi produkciójának emléke még sokáig, a koncert után sem akart elhalványulni. Egyetlen tanácsom maradt. Ha nem sikerül elkapnotok a zenekart színpadon, hogy előzetesen a legőszintébb módon győződjetek meg az erényeikről, rendeljétek meg a weboldalukon keresztül legalább a stúdió-bemutatkozójukat, az „In the Bush”-t. Nem fogjátok megbánni.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlist:
1. Learn How To Live
2. What If
3. Couldn’t Stand the Weather
4. Don’t Start
5. Strawberry Blonde
6. Everything I Get
7. Still
8. Say What You Mean
9. Little By Little
10. Bad Little Doogie
11. Solo Moon
12. Midnight in Harlem
13. Same Time Same Place
14. Mustang Sally
15. A New Mistake
16. Harry Balls
17. Hard To Handle
18. Come And Get It
19. Home
20. Badge
21. You Got Me Rockin’
22. Helter Skelter
23. Damn Your Eyes
24. Snakebite
