Előadó: Sinner
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 1998
Játékidő: 56:16
Értékelés: 5/5
Azok közé a fontosabb albumok közé tartozik, amelyek abban az időszakban jelentek meg, amikor a kilencvenes évek második felére a melodikus elemek bevonása a heavy metalba újra aktuálissá vált, a legendás német heavy rock / heavy metal formáció, a Sinner pályafutásának legkeményebb lemeze, a „Nature Of Evil”. Már az elődje, az 1996-os „Judgement Day” is jelezte, hogy a zenekar további fejlődése keményebb metalvizek felé veszi az irányt.
A melodikus elemek újjáélesztése a kilencvenes évek közepén először Németországban és Skandináviában zajlott le, és végül a power metal virágkorához vezetett. A „Nature Of Evil” a német heavy metal-megközelítés tipikus képviselője. A zenekar főnökének, Mat Sinnernek ebben az időszakban több mint nyilvánvalóan megtetszett egy végletekig elmetalosított, élőn nyers hangzás. Ezzel a céllal szinte egy időben megalapította a Primal Feart is, amely az első, saját nevét viselő lemezén – ami ugyanabban az évben jelent meg, mint a „Nature Of Evil” – szinte csak átvette a „Nature Of Evil” hangzását. A „Nature Of Evil” egyben a legnagyobb hasonlóság pillanata a későbbi Primal Fear-alkotásokkal, hiszen Mat Sinner a következő lemezeken újra „puhítani” kezdte a hangzást a közvetlen rockenergia javára.
A „Nature Of Evil” rendkívüli szellemű album. Már a címe is elmondja róla az egész lényeget. Feszült, sötét, végtelenül gonoszul szól, és mindenestül hihetetlenül megszállott! Ugyanakkor elképesztő egyensúlyban ötvözi a melodikus elemeket a nyersen, élőn felhúzott produkciós hangzással, agresszív felhangokkal. A Sinner zenéjének különleges bájt természetesen Mat Sinner hangja adja, amely férfias, mély-közepes fekvésű, és mérföldekről felismerhető. Ezúttal Mat ezekben a fekvésekben időnként szó szerint ordít, ami az albumon tovább fokozza a drámai hangulat végletes feszültségét, és kihangsúlyozza a versszakok üzeneteit, amelyek az ördöggel való játszadozásra és kísértésre utalnak az egyén életének valóságában. A szövegek végig rendkívül földhözragadtak, közvetlenek, realisták, ezért az agresszív riffölelés és a felhúzott pergő mellett remekül működnek, vagyis ezek az üzenetek még intenzívebben érintik meg a hallgatót. A srácok mérgesen eleven riffelését gyakran ékesítik szellemes tercharmóniák, amelyek az albumon helyenként szédítően felgyorsult pengetésbe csapnak át, a klasszikus old school német hagyomány felismerhető védjegyeként. Ez az elem az album tartalmában összességében optimálisan integrálódik. Gondoskodik az album rendkívül dinamikus hullámzásáról, és az egyes dalok vezérmotívumai közötti átmenetek időnkénti kiszámíthatatlanságáról.
Mat Sinner rendkívüli csapatot állított össze ehhez az albumhoz. A „Nature Of Evil” megalkotásakor egyértelmű célt maga előtt látva utasításait remekül hajtotta végre a Tom Naumann / Alex Beyrodt gitárospáros, amely néhány rendkívül ihletett szólót szórt szét többrészes sorozatokban; a rutinos, tapasztalt dobmester, Fritz Randow (Eloy, Victory, Saxon), aki bravúrosan integrálta a dupla lábdobot, és szellemes átmeneti robbanékonysággal játszott; az i-re a pontot pedig inkább, mint bármelyik másik Sinner-albumon, Frank Roessler tette fel a billentyűkön. Az album mini eposzaiban, mint a Question Of Honnor vagy a címadó dal, a gonoszkás billentyűs nyitány, valamint például a Walk On The Darkside-ban a villamosszékre vitt szerencsétlen valóságának utolsó óráját számláló tik-takkoló ritmus kiemelése – a Rising nevű előjáték után – az album diadalmas pillanatai, amelyek különleges pecsétet nyomnak a lemezre.
Az album rendkívül színes a dalok felépítésében. Itt van a maximálisan felgyorsított Some Truth (Has Better Lef Unknown) vagy a Trust No One. Mat-nek valóban extrém dühösnek kellett lennie, amikor a két szédületes, dühvel teli zúzda szövegét írta. Szintén érdekes alkotás a Dark Soul, amely a lemez egyetlen pillanata, ami nyíltan utal a Sinner rockgyökereire, még ha itt is megszállott, nyers, élő hangzásba van bújtatva az alapmotívum. Az album kompromisszumot nem ismerő hévvel rögtön az elején lerohanja a hallgatót a pusztító Devil’s Riverrel, ahol a hallgató szó szerint belefullad a nyitány lavinaszerű riffdiktátumába; különösen kiemelkedő pillanatai a lemeznek a Question Of Honnor és (még inkább) a címadó Nature Of Evil mini eposzok, amelyek tökéletes megkomponáltságukkal önmagukban is az album legszebb pillanatai. A végletekig izzó album zárásaként, amely a hallgatót folyamatosan bizonytalan, nagy várakozással teli állapotban tartja, és intenzív feszültségével, valamint a megidézett érzések drámai hatásával szüntelenül satuba fogja, bravúrosan oldódik fel a záró Thin Lizzy-feldolgozásban, a The Sun Goes Downban.
A „Nature Of Evil” az az album, amely megszilárdította a power metal új eposzának kezdeti szakaszát, amely a kilencvenes évek végén új aktualitást adott a heavy metalnak. A jellemzői alapján különleges helyet foglal el a Sinner-albumok diszkográfiájában. Ez az a pillanat, amikor Mat Sinner képes volt egyesíteni az agresszivitást és a melodikusságot a metal kompromisszummentességének gyönyörű keverékévé, ami a Sinnernél ilyen megközelítésben később már soha többé nem ismétlődött meg. Ha ehhez hozzávesszük Mat Sinner zenei kifejezésmódjának sajátosságait, egy olyan album áll előttünk, amely műfajának örökzöld egyedi darabja, és amelyet több mint tíz év elteltével már erőteljesen megérintett a heavy metal-klasszikus státusz. Ez egy olyan album, amelynek minden egyes újrahallgatása a lejátszókban soha nem szűnik meg lenyűgözni, ami méltán adja neki az időtlen műalkotás nemes címét.
Felállás
Mat Sinner – ének, basszusgitár
Tom Naumann – gitár
Alex Beyrodt – gitár
Frank Roessler – billentyűs hangszerek
Fritz Randow – dobok
Produkció
Mat Sinner
Dallista
1. Devil’s River (5:20)
2. A Question Of Honour (7:15)
3. Justice From Hell (4:52)
4. The Nature Of Evil (7:32)
5. Some Truth (3:58)
6. Darksoul (7:20)
7. Faith And Conviction (3:40)
8. Rising (2:25)
9. Walk On The Darkside (4:31)
10. Trust No One (3:08)
11. The Sun Goes Down (6:11)
