Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Orto Bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2011. 11. 18.
Látogatók száma: 70
Jegyár: 5,00€
Két eszelős alter rock banda egy színpadon az Orto Barban! A tuzlai bosnyák punk rock n’ rollerek, a No Rules és a celjei punk rock rezgetők, a Stranci. Remek párosítás, hogy elűzzük a ljubljanai szürkeséget, amely a hőmérsékleti inverzió miatt idén novemberben már napok óta szüntelenül nyomaszt minket.
Annak ellenére, hogy két zenekar szerepelt a műsoron, csak 22 óra 15 perckor léptek színpadra a Stranci tagjai. Amikor a banda rázendített az Oluja című számmal, a helyszínen szám szerint 8 ember volt. Nehéz lenne ezt pusztán a szombat esti közismert felhőtlen lazaságra fogni, amikor az emberek a jól megérdemelt hétvégi legelőre küldik az agyukat, a felelősség az Orto Bar személyzetét is terheli: kicsit túl sokáig tartják zárva a felső szintre vezető átjárót, így a közönség érkezéskor alaposan bebarikádozza magát a földszinti asztalok mögé, és a kedvenc italai mellett lassan elfelejti, miért is jött az Ortóba. A Stranci fellépésének feléig összegyűlt 70 fő a teremben, akik persze több méteres távolságot tartottak a színpad szélétől. A Stranciról eddig is szép számmal született már írás az oldalunkon, de a koncertjüket sajnos még nem volt alkalmunk élőben megkóstolni. A zenekar a pályafutását tekintve fiatal, a soraiban viszont tapasztalt, minden hájjal megkent zenészek játszanak, akik az alter rock prédikációjukban határozottan nem üres szólamokat pufogtatnak.
A kvartettben a figyelem oroszlánrésze természetesen Peter Schmidt énekesé. A zenekar rendkívül karizmatikus alakja, akit sajátos vokális megközelítés jellemez, amilyennel az alter rockban nem túl gyakran találkozol, párhuzamot inkább a főleg a nyolcvanas évek második felében berobbanó post punk rock bandák énekeseinél lehet keresni. Schmidt bátran megszemélyesíti a punkokhoz kívánkozó dühöt, lázadó hajlíthatatlanságot és provokációt. A sorokat nagy önbizalommal és tekintéllyel adja elő. Ott, ahol az alter rock szférában elvileg nem sok dallamosságot várnának az énektől, inkább csak idegesítő csiklandozást, a srác a csiklandozás mellett a jellegzetes éneklésével dallamot is képes kialakítani, ezzel gazdagítva a zenekar kifejezésmódját. A lendületes énekhez hozzátesz egy kis híres „nyöszörgést”, ami a szlovén punk rock zenekarok körében különlegességnek számít. A kvartett kiválóan összeszokott. Laikus nem veszi észre a hibákat. A gitárriffektől a tömör, szilárd ritmusvonalig, amelyben a koncert felénél fékezhetetlenül kiakadt Dare Gozdnikar dobos is. Ha jól kaptam el a szemem a színpadon zajló villámgyors eseményeket, a koncert alatt egy letört dobverőfél repült a közönség közé: az egyik ütésnél eltört, és szabadon elrepült a maga útján.
A Stranci a koncerten egy csomó új számot mutatott be, hiszen az új stúdióalbumuk gyakorlatilag kész, a megjelenéssel viszont a srácok arra várnak, hogy a zenekar betöltse a 10. évfordulóját, amit 2012 májusában az új lemez kiadásával ünnepelnek meg. Remek fellépés. Egy zenekar, amely rengeteg energiát és igazi rockeres hitelességet, közvetlenséget sugároz. A Stranci dalai nem puszta „másol-beilleszt” klónok, hanem egy olyan formáció szerzeményei, amely több változatosságot visz a kifejezésmódjába. Itt volt a mindig tüzes Rdeča raketa, amelyben különösen érvényesül Schmidt elszakadtan beleélő énekstílusa, ami az igazi spontaneitás érzetét hagyja maga után, itt volt az új, rendkívül sikerült Veliki črni bik, a szlovén politikusok homlokába vert szög, a Kirjetukinor című dalban, és a fenomenális Diži ovde, amely remekül illeszkedik a zenekar repertoárjába, és a jövőben is az állandó műsor részévé kell válnia. Röviden: ha a Stranci a lakóhelyed közelében bukkan fel, ne hagyd ki ezt a remek, kiforrott lázadó rock-intellektust képviselő bandát. Teljes értékű buli.
A No Rules érett múltú zenekar, amely sok mindenen átesett. Annak ellenére, hogy csak három stúdióalbumuk van, 1999 vége óta működnek. Nagyra becsült banda. Otthon is, és a tágabb környéken is, amely valaha a megboldogult Jugoszlávia területéhez tartozott. A zenekar tavaly hozta világra a harmadik stúdióalbumát, a „Homesick Blues”-t, amely a szlovén Front Rock kiadónál jelent meg, ami láthatóan abban is segített, hogy a No Rules Szlovéniában is kapott egy-két extra koncertet, erről tanúskodik a következő RockLine reportaža is, amelyet Urban Bolta írt a muraszombati koncertjükről.
A zenekar főnöke és első embere, a karizmatikus frontember és gitáros, Goran Čampara, azonnal magához ragadta a figyelmet a csípős előadásmódjával, amelyben ott van az a született balkáni zenei ösztön a cinizmus ízesítő fűszerének hiteles megidézéséhez, orrhangú, torokból jövő éneklésben megtestesítve, ami helyenként a Res Nullius „slágerszerzőjére”, Zoran Benčičre emlékeztet. A No Rules érése az évek során kifejezésmódját egyre közelebb viszi a blues retorikájához.
Alapkoncepciójukat tekintve a No Rules egyedi keveréket „hajt”: ősi rock n’ roll drive-ot, a punkos vadság határozott adagjával átitatva, gyakran szilárdan gyökerezve a rhythm n’ blues ősi hagyományában, és érezni, hogy a srácok megingathatatlan Rolling Stones-hangokon nőttek fel. De persze mindezt a saját szerzői éleslátásuk szigorúan felismerhető énjének fényében. Ennél hitelesebbet nem lehet. Amikor a zenekar csiszolt gitárosa, Dražen Mulaosmanović felhúzza a slide-ot és/vagy a kezébe veszi a steel pedalt, főleg a legutóbbi stúdióalbum, a „Homesick Blues” egyes számai igazi déli „desperado” hangulatot kapnak, és bőven akad csibészes kacsintgatás a country zene hangzásával is. Alter rock zenekarhoz képest tehát nagyobb kifejezésbeli rétegzettséget mutatnak.
A karizma oroszlánrésze persze Čampara vállán nyugszik, aki nagyon rutinosan magához vonta a tömeget, úgyhogy az hűen követte, miközben a No Rules gyakorlatilag a közönséghez intézett közbeszólások nélkül, egymás után gyártotta a dobbantós számait. Külön pillanat volt a Preko neba című szám, amelyet az ír white blues rock legenda, Rory Gallagher alakjának és munkásságának szenteltek. Ha valaki a bluesban a hiteles lázadó arcát testesíti meg, az éppen Rory Gallagher. Talán innen Čampara rajongása a blues retorika e mestere iránt, aki 1995-ben túl korán hagyta itt a rockszínpadot. A bölcsek, akik látták az 1985-ös fellépését a ljubljanai Hala Tivoliban, azt mesélik, hogy Rory a koncert szabályos vége után is csak játszott és játszott a teremben. Még sokáig-sokáig azután is, hogy a teremben felgyulladtak a fények.
A No Rules fantasztikus koncertet adott, amely lenyűgözte az összegyűlt maroknyi közönséget. Levetkőzve, mezítelenül és mezítláb! Mindenféle selypegés, színlelés, hamis virágültetés nélkül. Csak a kisember kíméletlen földhözragadtsága, aki a „normálisak” szabályainak béklyójában vergődik, párosítva a férfi–nő háborúk mentén meg nem énekelt szerelem igazi vágyakozásával. Győzelmes. Egy zenekar, amelyet kötelező leellenőriznetek. Ha másképp nem, legalább szerezzétek be valamelyik három stúdióalbumukat. Kiforrott prédikátori karakterrel és hihetetlen színpadi erővel!
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista
STRANCI 1. Oluja 2. Ali nam je bolje? 3. Zgrab $ zbejž 4. Rucktritt 5. Kao da je 6. Veliki črni bik 7. Diži ovde 8. To je ta dan 9. Rdeča raketa 10. Lost in Translation 11. Kirjetukinor 12. 42. 13. Ako me traže NO RULES 1. Pasje vrijeme 2. Ja živim tu 3. Uzalud 4. Pobuna 5. Sruši sve 6. Savršen krug 7. Daj mi šansu 8. Drugi život 9. Homesick Blues 10. Hladan dan 11. Pjevajuči Blues 12. Ne okreči leđa sreći 13. Na izvoru 14. Bleeding Blues 15. Preko neba 16. Uzmi moje srce 17. Ne reci da me voliš 18. Umrli su u čizmama 19. Loša sreća 20. Probaj me 21. Ponovo rođen 22. Uzmi ili ostavi 23. Divlji i poseban 24. Popuni me —ráadás— 25. Go Hali Gali Go 26. Bullfrog Blues 27. Jednom za sve
Képgaléria
