Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jadis
Kiadó: Giant Electric Pea
Megjelenés: 1992
Játékidő: 46:53
Értékelés: 4/5
Az angol Jadis a brit progresszív rock második hullámának melodikus ágát vezető zenekarok közé tartozott. A csapat nevét a C.S. Lewis brit író Narnia-történeteiből ismert gonosz jégboszorkányról kapta, 1982-ben alakult, vagyis lekésték az újprog első szerelvényét, amelyen ma már jóval ismertebb bandák utaztak, mint a Marillion, az IQ, a Pendragon, a Pallas és a Twelfth Night. 1990-ben felvették a »Jadis« című nagylemezt, ami valójában csupán demók gyűjteménye volt, és ma már komoly ritkaságnak számít. A produkciót rajta a Marillion gitárosa, Steve Rothery vitte, aki egyébként a zenekar tagjainak barátja.
Ez a homályos, de érdekes kiadvány, amely a mai napig nem jelent meg CD-n, tulajdonképpen csak előkészület volt az „igazi” stúdiós debütálásukhoz, a »More Than Meets The Eye«-hoz. Az 1992-ben jelent meg, amikor a bandában már ott volt az IQ billentyűse, Martin Orford, aki a „szabadidejében” segített nekik billentyűs mesterkedéseivel. A vendégbasszusgitáros John Jowitt, aki később állandó tag lett, Orforddal együtt akkoriban az IQ tagja volt, de így is talált elég időt, hogy beugorjon az újprogos társak mellé. A Jadis a melodikus hangszerelésre helyezett erős hangsúly mellett mindig is gitárközpontú megközelítéssel nyúlt a prog rockhoz, a szintetizátoros textúrák pedig főleg a háttérben szóltak, hogy elmélyítsék a hangulatot.
Néhány jóval bonyolultabb neo-prog rock zenekarhoz képest a Jadis helyenként már-már melodikus rockerek voltak, kifinomult érzékkel építették fel a hipnotikus billentyűs aláfestéseket, úgyhogy a számaik gond nélkül hallgathatók autóvezetés közben vagy a legkülönfélébb alkalmakkor anélkül, hogy azt kockáztatnád, hogy a zenehallgatás közben megszökik a vendégek fele, vagy az út kellős közepén faképnél hagy a anyósülésen ülő párod. Gary Chandler, a gitáros-énekes és a banda nem hivatalos főnöke mindig is melodikus énekstílust képviselt, amelynek gyakorlatilag semmi köze nem volt a többi újprogos énekeshez (se Peter Gabriel, se Phil Collins, se Peter Hammill hatása nem érződik rajta), ami a Jadisnek jól jött, hiszen ebben a tekintetben is jelentősen eltértek a kortársaiktól. Az is érdekes, hogy a legendás progrock csapatok közül a Jadis a Genesis mellett leginkább a Camelre emlékeztet, ami Chandler gitárstílusának következménye, amely időnként Steve Hackettet is, Andy Latimert is eszünkbe juttatja.
Ennek a „szent egyszerűségnek” ellenére, amelyben a hosszabb instrumentális szekciók és a bonyolult improvizációk igazi ritkaságnak számítanak, a Jadis számos érdekes hangszerelési és szerzői meglepetésre volt képes, amit már a »More Than Meets The Eye« is bizonyított, és ez az album a mai napig az egyik legbecsesebb lemezük. A »Jadis/Sleepwalk«, nevezzük kétrészes szvitnek, ultramelodikus nyitány kifinomult szintetizátorrétegekkel, miközben Chandler hamarosan megmutatja szerteágazó és mindig dallamos gitárvariációit. A minőségi produkció különösen jót tesz az énekének, amely fontos záloga a melankolikus, atmoszférikus egyensúly megteremtésének. Gitárcsűrés-csavarásai folyamatosan az „előtérben” vannak a produkcióban, Orford pedig, aki az IQ-nál játszva a sokszínűség és az improvizáció igazi mestere volt, főleg a finom szintetizátorfüggönyök dinamikus fenntartásáért felel.
A »Hiding in The Corner« neo-prog csemege irigylésre méltó melodikus érzékenységgel, ahol Chandler gitárfutamai és Orford szintetizátor-textúrái nagyon szép harmóniákat hoznak létre. Chandler újra meg újra bebizonyította, hogy már akkor is a neo-prog legjobb énekesei közé tartozott, Orford kísérővokáljai pedig minőségi támaszt nyújtottak neki. Ezeknek a briliáns hangszerelőknek és virtuózoknak, akik kivételes füllel bírnak a dallamosság iránt, az egyetlen komoly hibája, hogy a »More Than Meets The Eye« számai hangulatban és ritmikai lüktetésben elég hasonlítanak egymásra; mindegyik rengeteg hallgatói örömet kínál, de egyik sem emelkedik ki különösebben.
A »G. 13« fantasztikus gitárharmóniákat tartalmaz, amelyek sokban emlékeztetnek Chandler néhány gitáros példaképének megszokott fogásaira, elsősorban Hackett és Latimer uraknál. A háttérben a szimfonikus díszítések és a dinamikus ritmusszekció révén épp elég ritmusváltás történik ahhoz, hogy ez a hangulatában azonnal megfogó, epikus főtémájú szám véletlenül se csússzon bele a túlzottan formalista és szentimentális melodikus rockkeretbe. Orford lebegő szintetizátorfüggönyei jellemzik a gyönyörű »Wonderful World«-öt is, ahol a Jadis látszólag tollpihe-könnyedséggel építi fel a valóban fenséges atmoszférát. Chandler itt dicséretes énekbeli és gitáros változatosságot mutat, Stephen Christey dobos pedig néhány robbanékony átvezetést szállít.
A címadó szám Orford pasztorális fuvolaszólamaival indul, ami kissé a korai Camelre és a Gabriel-korszakos Genesisre emlékeztet, miközben a banda lassan pozitív, felemelő hangulatot épít. Chandler ismét bebizonyítja, hogy énekstílusa és hangszíne egyaránt megfelelt a prog rocknak és az AOR-nak/melodikus rocknak is. Orford megmutatja, hogy fuvolatehetsége sem volt elhanyagolható, a hipnotikus vokális harmóniák pedig a lebegő szintetizátorfüggönyök támogatásával még tovább mélyítik az általános éteri hangulatot. A »The Beginning And The End« „világos”, kifejezetten optimista hangszereléssel nyit, majd Chandler érzelmes gitárszólót bont ki, amellyel a finom szintetizátorfüggönyök támogatásával már az elején epikus atmoszférát épít. A kiváló gitáros-énekes megrendítő énekteljesítménnyel is ragyog, Orford pedig végül drámai szintetizátorimprovizációt bont ki az IQ legjobb pillanatainak szintjén.
Az album az epikus, instrumentális csemegével, a »Holding Your Breath«-szel zárul, ahol a gitár- és szintetizátorharmóniák remekül fonódnak egymásba. Chandler az élesített, de kifejezetten dallamos gitárfutamaival, miközben kifinomult szimfonikus háttér támogatja, ismét drámai hangulatot teremt, amely végig uralja az egész eposzt. Az album legösszetettebb darabja számos atmoszférikusan mély instrumentális szekciót tartalmaz, amelyek közepén sok érdekes ritmusváltás és rövidebb improvizációs betét kap helyet. Chandler a nagy finálé „síró” slide-gitárszólójával „minden eshetőségre” még egyszer megerősíti, hogy már akkor is hangszerének egyik legnagyobb neo-prog mestere volt.
A gyűjtők számára minden bizonnyal különösen érdekes a »More Than Meets The Eye« 2005-ös különleges újrakiadása, mert az újrajátszott számok mellett egy bónuszokkal teli extra lemezt is tartalmaz. Ezen megtalálhatók az említett »Jadis« nagylemez újrajátszott dalai és néhány további, eredetileg a nyolcvanas években született ritkaság. Az igazi Jadis-rajongó és gyűjtő természetesen mindkét változatot ott tartja a polcán.
Gary Chandler és technikailag, valamint hangszerelés terén kiválóan felkészült Jadis-társai ambíciójának már a kezdetektől fogva nem voltak határai. A »More Than Meets The Eye« a banda történetének egyik legjobb teljesítménye volt. Egyúttal a neo-prog rock egyik legjobb debütalbuma is, amelynek csak azt lehet felróni, hogy az album összes száma hasonló, pozitivista, atmoszférikus „hangnemben” szól. Azt lehetne mondani, hogy a Jadis a hangulatárnyalatok építésében követett könnyedebb megközelítésével afféle óvatos egyensúlyt képviselt a drámai (a Fish-korszakos Marillion), a vidám (a klasszikus Pendragon) és a komor (IQ) neo-prog irányzat között.
Felállás
Gary Chandler – gitár, ének
Martin Orford – billentyűk, kísérővokál, fuvola
Stephen Christey – dob
VENDÉGTAG:
John Jowitt – basszusgitár
Produkció
Martin Orford és Rob Aubrey
Számlista
1. Sleepwalk (7:45)
2. Hiding in the Corner (4:18)
3. G.13 (5:43)
4. Wonderful World (8:19)
5. More Than Meets the Eye (4:52)
6. The Beginning and the End (6:12)
7. Holding Your Breath (9:44)
