Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik, Jernej Vene
Helyszín: Postojna / Titov trg / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 08. 20.
Látogatók száma: 300
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépő!)
Ha van valaki a szabad szlovén ég alatt, akire találóan ráillik a »a munkásosztály hőse« titulus, az kétségkívül a legendás szlovén dalszerző-énekes, Jani Kovačič. Szájbarágás nélkül, kendőzetlenül őszinte ember, szikrázó elme, a szlovén értelmiség egyik utolsó oszlopa – abból az értelmiségből, amelyet már rég a föld alá kergettek, vagy a világ más tájaira űztek. Az örökifjú, örökzöld Jani Kovačič a 2012/2013-as téli tüntetések idején hívta fel magára újra teljes erővel a figyelmet. Ott állt több tízezres tömeg előtt Ljubljana Trg revolucije terén, és a 10.000 fős tömeg egy emberként énekelte az ütős munkás-örökzöldjét, a „Delam kot zamorc”-ot. A 2012/2013-as, túl korán megfagyott tavasz eseményeitől megihletve Jani azóta egy tucat új dalt írt, amelyeket egyelőre még nem vett fel és nem adott ki lemezen, de léteznek. És most játssza őket. Élőben, természetesen. Nem más társaságában, mint az Ana Pupedan, a vérbeli pivkai trubadúrok és megjavíthatatlan tréfamesterek kíséretében.
Minden augusztus tele van helyi fesztiválokkal. Esti programok sora kígyózik végig a hónap napjain. Postojnában az idei Zmaj ma mlade nem volt olyan erős, mint tavaly, de Jani Kovačič fellépése az Ana Pupedan kíséretében biztosan az egyik csúcspontja volt. Kötelező program. Mit kínálnak hát Jani új zsoltárai, vagyis az új „dühös dalok” koszorúja?
A banda egy hosszabb hangpróba után 20 perces szünetet tartott, majd fél kilenc után kicsivel kezdte el az igazi koncertet. A történelem nem tanít meg semmire. Valójában olyan rossz az emlékezetünk, hogy a többség ma jóval, jóval rosszabbul él, mint amikor azt mondták, hogy ki kell lépnünk a közös államból, hogy jobban éljünk. Micsoda képtelenség. Persze egy maroknyi kivétellel. Mert gondolkodás nélkül engedelmeskedtünk a neoliberális kapitalista koncepciónak, amelyet az Európai Unió koncepciója ad el nekünk, és a szabadságot elcseréltük a biztonságra, amelyet az új megszálló kínál a NATO nevű álca mögül.. Üdv a Doba tepcev, azaz a Hülyék korában – ez az egyik aktuális Jani-dal, amely azon az estén felcsendült a postojnai Titov trg közepén, ahol szép számú, 200 gondtalan hallgató gyűlt össze. Ahogy már szokás, most is gyerekek játszottak a színpad előtti burkolt részen, és huncutságukkal igyekeztek elvonni a figyelmet a színpadon álló bácsik tetteiről.
Jani ismét többször is meggyőzően átszelte a lazán áradó decibelek tömegét átható, metsző, mindenki által ismert reszelős hangjával, amely továbbra is éles, nyers, vádló és kézzelfogható! Az igazság felismerésében a borotvaélesen szikrázó nyelve hegyén nincs hiány! Bár énekesként ő a koncert irányítója is, Jani sokszor átengedte ezt a szerepet a sokkal bőbeszédűbb „alkoholsúlyemelőnek”, Simon Avsecnek (szamurájfonatba kötött frizurával), aki ezúttal a hegedűért felelt. Jani élénkpiros, „f-lyukas” Yamaha gitárral az oldalán – a élénkpiros övről sem feledkezett meg –, az idő fogát (és nyilván a pohár fogát is) kiállt, edzett torka mellett kiváló ritmusgitárosnak is bizonyult. Az előtérben persze Jani állt a dühöngő versek földrengésével, amellyel szórakoztatta a jelenlévőket, és alaposan kiosztotta a biztonság illúziójáért cserébe eladott szabadság rabszolgaságának rendszerét. A híres és megbecsült dalszerző elsöprő jelenléte ellenére érdekes volt, hogy a kísérőcsapatnak teret engedett a dalok középső részeiben és a kivezetésekben is kibontakozni. Így a formáció igazi zenekar jellegét öltötte, amely a kabaréba illő „elmerengésből” gyorsan képes blues- és rockos súlyosságú variációkba fordítani a hangulatot.
A banda még nincs 100%-osan összecsiszolódva. Ezt jelezték a színpadon a „puskák”, azaz a kottaállványok és a szövegek, amelyekbe hol Jani, hol Simon pillantott bele. A „jobb oldali szólókról”, ahogy Simon fogalmazna, a szlovén alternatív rockszíntér egyik legjobb gitárosáról, Boštjan Požarról nem érdemes szót vesztegetni. Boštjan megszokottan lenyűgöző az ötletességével és fürgeségével. Ezen az estén azonban elkövetett néhány hallható hibát. Kisebb-nagyobb tisztátalan hang is felcsendült, néhányszor pedig nem találta meg az igazi kulcsot a megfelelő hangsorokhoz a szólók végén, ami „lyukakat” hagyott az átmenetekben. A koncert zárórészében, amikor az egyébként derék gitáros látható fáradtság jeleit mutatta, több ilyen baki is becsúszott. Kivéve, ha Boštjan „alkoholosan felforrt”. Avsec is túl sokszor nyúlt cigányos cifrázásokhoz a hegedűjén, és néhányszor szó szerint elveszett a hangok közt. Egyes pontokon ezek a cigányos díszítések nagyon ízlésesen és zamatosan szóltak, máshol viszont erőltetettnek hatottak, mintha a hegedűs nem tudná, hogyan oldja meg ötletesebben a szólókban a helyzetet. Mindez persze apróság a lucidan trükkös hangok mellett, a Doles/Žnidaršič ritmusszekció pedig Jani magabiztos ritmusgitárjával együtt gondoskodott róla, hogy a dolgok ne csússzanak ki a kezükből egy esetleges zenei káoszba!
Tekintve, hogy a Jani és az Ana Pupedan közös repertoárját nem játszották még sokszor élőben, mindezeket a megjegyzéseket simán megbocsáthatjuk a társaságnak. Jani Kovačič karizmája ugyanis beárnyékolta ezeket a csekély észrevételeket, és egy pillanat alatt elmosta őket. A közönség, amely az új dalokat még nem igazán ismerte, hirtelen életre kapott, amikor Jani a társasággal belevágott a klasszikus Revolucija!-ba. Az új időkre frissítve és átnevezve: Revolucija 12 skozi 13.
Jani Kovačič és az Ana Pupedan szimpatikusságának nincs vége. Úgy tudnak hülyét csinálni a világból, hogy az gyorsan a bőr alá kússzon. A csapat a bal keze kisujjával végig fenntartotta a vidám hangulatot, és bőven volt hely a szívből jövő nevetésnek és a mulatságnak. Az ég néhányszor zuhéggal fenyegetett, de a villámok keletről jöttek, vagyis a szél továbbfújta a feketeséget, és az már vidáman mosta a ljubljanai medencét. Néhány csepp, ennyi volt az egész! Reméljük, Janinak sikerül felvennie ezeket a dalokat, és albumon kiadnia őket. A dalszerző új alkotói tavaszát éli, a költészet tartalmilag újra színes, és tömör őszinteséggel ráz meg. A „Besne pesmi” többet is megérdemel annál, hogy egy új stúdiódokumentumon megörökítsék. Jani a nép hangja, és reméljük, hogy ez a népi hang még sokáig zengeni fog, harcra szólítva az igazságért és egy jobb holnapért.
Setlist
1. Grand Hotel S.
2. Doba tepcev
3. Demošisti & democisti
4. Popevka o človeškem dostojanstvu
5. Cestara bluz
6. Žleht
7. Krivica skazica
8. Kje so tiste stezice?
9. cA Ira
10. La Carmagnole
11. Štirje karte špilajo
12. Ukrajinske neveste
13. Ljudje govorijo
14. Besna
—szünet 15 perc—
15. Pressing (Važen je)
16. Evina polka
17. Prekleti krokodil
18. Internacijonala
19. Trubarrep
20. Himna 1
21. Tarantela
22. Kanibali
23. Ameba
24. Revolucija 12 skozi 13
25. Zabava za reveže
26. Vabilo šarlatanov ali pesem o koncu konca
27. O, domovina
Képgaléria
