A Sabaton ismét leigázta Zágrábot. Utoljára? (2017)
Szerző: Sebastijan Videc
Fotók: Sebastijan Videc
Videó: Sebastijan Videc
Helyszín: Dom Sportova, Zágráb, Horvátország
A koncert dátuma: 2017. március 13.
Látogatók száma: 2.500
A Sabatonnál ismert a képlet: minden új album egy kiterjedt világturnét jelent, és ha épp nálunk nem lépnek fel, a közeli Zágrábban biztosan. Mivel a zenekar már évek óta Európa egyik legnépszerűbb metalbandája, főleg ami az élő fellépéseket illeti, minden koncertjük egyedülálló élmény. Az pedig, hogy turnéjukra magukkal hívták a német metalveterán Acceptet is, kiváló koncertestét ígért. A Dom Sportova csarnokai előtti tömeg, no meg a jó pár busz, amit egy közismert szlovén koncertszervező fuvarozó indított, együtt éneklő közönséget sejtetett, és ez nélkül egyszerűen nem megy.
Az est szigorúan a meghirdetett időbeosztás szerint zajlott, így pontban 19 órakor a svéd power metalosok, a Twilight Force foglalták el a színpadot. A srácok a Sabatonhoz hasonlóan Falunból jönnek, így nem meglepő, hogy az idősebb földijeik magukkal vitték őket a turnéra, Joakim pedig vendégénekesként közreműködött a legutóbbi lemezükön is. A zenekar öt éve alakult, két albumot tudhat maga mögött. Ha a legklisésebb power metal bandát keresed, ne keress tovább. A tagok úgy néznek ki, mint valami Tolkien-történetekből érkezett expedíció (lovagok, tündék, mágusok…), a színpadi háttért kastélyok és sárkányok díszítik, a zene pedig a Hammerfall, a Rhapsody és a Dragonforce hatásainak keveréke. Még a TF-logójuk is rém hasonlít a Hammerfall HF-logójára. Maga a fellépés sajnos nem győzött meg. A többnyire üres csarnok előtt, amely a félórás szett vége felé azért lassan megtelt, nagy rossz szolgálatot tett nekik a gyenge hangzás, amiért részben talán az üres tér is okolható. A hangszerek elmosódtak, a basszust pedig szinte nem is lehetett hallani. A Twilight Force a kisszámú közönséggel azért tudott interaktív kapcsolatot kialakítani, a fellépést pedig színesítette az ének, Chrileon tiszta vokáljai és a billentyűs Blackwald durvább hangja közti kontraszt, utóbbi a történet narrátoraként is közreműködött. Sajnos a szett vége felé az énekes hangja kezdett pontatlanná válni, ami még egy kis keserű szájízt hagyott a fellépés után. Legközelebb több szerencsét!
A erőtlen nyitány után kétségünk sem lehetett afelől, hogy egy óra igazi heavy metal lecke vár ránk, amiből az első és az utolsó fellépő is tanulhatott volna. Az Accept ugyanis néhány megszakítással már jó negyven éve működik, a zenekar csírái pedig egészen a múlt század hatvanas éveiig nyúlnak vissza. Az igazi újjászületés 2009-ben jött el, amikor Wolf Hoffmann gitáros és Peter Baltes basszusgitáros, a felállás két tagja 1976 óta, megismerkedett Mark Tornillo énekessel, vele pedig 2010-ben kiadta a „Blood of the Nations” albumot, ami minden addigi rekordjukat megdöntötte. A következő lemezek is ugyanilyen sikeresek voltak, az újat pedig idén nyárra várják. Egyórás szett az ilyen legendáknak kevés, de a kemény német fiúk minden másodpercét kihasználták. A nyolcvanas évekbeli slágerek és az utóbbi évek sikerdarabjainak ideális keveréke elejétől végéig talpon tartotta a megtelt csarnokot. A rutinos, megedzett zenészek az évek ellenére magas szinten és mindennél energikusabban hozták le a fellépést. Tornillo a számtalan gitárszóló alatt „légygitározással” szórakozott, miközben Wolf eszelős fintorokkal az arcán őrülten nyüstölte a húrokat. Ahogy rájuk jellemző, az erősítők maximális hangerőn mentek, ezúttal ehhez a csarnokhoz még kissé túl erősen is, így enyhe visszhang keletkezett, a basszus elveszett valahol a tömegben, a gitárok pedig időnként úgy fütyültek át a sajgó füleken. De a heavy metalt nem halkan kell hallgatni, nemde?
Idén tíz éve, hogy először, igaz, inkább a fellépés vége felé, láttam a Sabatont első előzenekarként a Therion és a Grave Digger koncertjén a ljubljanai Cvetličarnában. Legközelebb két évvel később léptek fel nálunk, a maribori Štukban a híres svéd powermetalosok, a HammerFall előzenekaraként, teljesen elhomályosították őket, és kétséget kizáróan bebizonyították, hogy eljött az ő idejük. Minden új album egyre előrébb végez a listákon, a megjelenések között lejátszott több száz zsúfolásig megtelt koncert pedig csak megerősíti a népszerűségüket. És mivel gondoskodni kell az anyagi jövőről, a népszerűségüket becsületesen pénzzé tették: a már klasszikusnak számító merch mellett évente saját fesztivált szerveznek, Balti-tengeri hajóutat, különleges egyszeri koncerteket, most pedig a mobilalkalmazások világába is belépnek. Verd a vasat, amíg meleg, tartja a régi mondás, ők pedig ehhez tartják magukat. A jelenlegi turné a „The Last Tour” címet viseli, de nem azért, mert búcsúznának, hanem pusztán a legutóbbi album, a „The Last Stand” miatt. Fél tízkor este kialudtak a fények, a színpadra pedig két kissé zavarodott katona vonult fel, az egyik fémdetektorral, a másik „Achtung, Minen!” táblával a vállán, a Sabaton által feldolgozott Status Quo-sláger, az „In The Army Now” hangjaira. Miután egy testesebb, szovjet tiszti egyenruhás fickó megrótta őket, lekotródtak a színpadról, a dobtank tetején pedig megjelent Daniel Sjögren, a Twilight Force dobosa. A Sabaton dobosa, Hannes van Dahl ugyanis szülési szabadságra ment, hiszen napokon belül gyermeket várnak Floor Jansennel, a Nightwish énekesnőjével. A zenekar pedig bevett szokás szerint nyitódalként felrobbant a Ghost Division-nel. A Sabaton ehhez a turnéhoz hatalmas videófalat szerzett be, amely a dobtank mögött lóg, és vizuális dimenziót adott a hallási élményhez. A következő számnál, a Sparta alatt azonban meglepetés történt. A színpadra sisakos, lándzsákkal és pajzsokkal felfegyverzett spártai harcosok vonultak fel, Joakim pedig Leónidász királynak öltözve érkezett. A produkció persze azt a várakozást keltette, hogy hasonló jelenetek lesznek a későbbi dalokban is, de sajnos, Joakim svéd hadseregbeli köpenyét leszámítva a Carolus Rex alatt, ez nem történt meg. Kár! A The Last Tour egyben az első turné az új ritmusgitáros, Tommy Johansson számára. Természetesen megkapta a magáét a bandától, főleg az énekestől, aki „balfékként” emlegette, a közönség pedig a koncert alatt többször skandálta is. Tommy hozzáadott értékét kicsivel később be is bizonyította. A színpadi munkások ugyanis kitoltak egy billentyűt, Joakim pedig elkezdte rajta a Van Halen-klasszikus, a Jump nyitóütemeit. Gyorsan elnézést is kért, hogy a tudása nincs azon a szinten, és átengedte Tommynak. Ő visszavágott, és zongorán eljátszotta a már említett Jump szólóját a csarnok nagy lelkesedése közepette. Ezt követte a Final Solution akusztikus előadása, a zongorához pedig csatlakozott Chris akusztikus gitárral, Pär basszussal és Daniel egy kisebb dobbal. A hangzás, az előző zenekarokkal ellentétben, ezúttal kiváló volt, a setlist pedig a várakozásnak megfelelően az utolsó két albumra épült, de néhány régebbi klasszikus azért nem maradhatott ki. A zenekar nagyon szép gesztusa volt a koncert végén a lezáró stáblista, amelyben név szerint megköszönték az egész csapatnak, amely ezen a turnén a Sabaton-gépezetet működteti. 18 év és több mint 1000 lejátszott koncert után több mint 50 országban világszerte hétfő este ismét bebizonyították, hogy olyan erő, amellyel nem érdemes packázni, és hogy a pillanatuk még közel sem járt le.
Setlist
Twilight Force
1. Battle of Arcane Might
2. To the Stars
3. Riders of the Dawn
4. Flight of the Sapphire Dragon
5. Gates of Glory
6. The Power of the Ancient Force
Accept
1. Stampede
2. Stalingrad
3. London Leatherboys
4. Final Journey
5. Princess of the Dawn
6. Fast As a Shark
7. Metal Heart
8. Teutonic Terror
9. Balls to the Wall
Sabaton
In the Army Now (intro)
The March to War (intro)
1. Ghost Division
2. Sparta
3. Blood of Bannockburn
4. Swedish Pagans
5. The Last Stand
6. Carolus Rex
7. Union (Slopes of St. Benedict)
8. The Lost Battalion
9. Far From the Fame
10. The Lion From the North
11. Final Solution (akusztikus)
12. Resist And Bite
13. Night Witches
14. Winged Hussars
—
15. Primo Victoria
16. Shiroyama
17. To Hell And Back
Képgaléria





















































































