Előadó: U.D.O.
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 2.5/5
Valaha Accept voltak, ma már U.D.O.! A főnökük, Udo pedig nem ismeri a pihenőt! Pedig igencsak ráférne. Uff, rövidnek kell lennem. Röviden! Miért? Mert megint minden ugyanaz! Az U.D.O. egy jó évvel a legutóbbi után megint előáll egy új albummal. Az albumok csak úgy záporoznak tőlük. Embarkation? Az introban semmi izgalmas nincs, legfeljebb annyi, hogy talán hasonló stílusban indul, mint a „No Limits” című lemez. A szám átcsúszik a rém érdektelen címadó dalba. Aztán persze rögtön ott van velünk a zenekar minden védjegye. Ütős, egyszerű, nyitott riffelés, Udo összetéveszthetetlen visítása, egyszerű, de ágyúdörgésszerű ritmusszekció. Ez a heavy metal maximálisan leegyszerűsített változata, amely az ősi, megalkuvást nem ismerő robbanékonyságra játszik. Csakhogy ezúttal az egész túlságosan is a puszta rutin szagát árasztja!
Udo bácsi hangszíne és énekstílusa nem hagy neki különösebb mozgásteret. Ezért a refrénekben az alapvokált többszólamúsággal turbózzák fel! Az egész lemez úgy hat, mintha egy lázító szónok előtt skandálnának, aki épp most uszította a tömeget az áteredő bűnre. Ebből túl sok van a lemezen. Ráadásul zavaró a gyenge angol, ami nagyjából 200 szóra zsugorodott az egész „Mission No. X” szövegvilágában, és ezek a szavak különféle kombinációkban forognak körbe az egyes számok versszakain belül.
A dalok így gyorsan lepörögnek egészen a hatodik, Eye Of An Eagle című számig. Ha másképp nem, hát „átugrálod” őket! Az Eye Of An Eagle remek ballada! Ad az albumnak egy csipetnyi tekintélyt, hogy ne bélyegezzük meg úgy, mint saját magának a milliomodik, kifejezéstelen másolatát! Szóval. Úgy tűnik, a németnek csak a „sas” szót kell megadni ihletnek és kiindulópontnak a dalszerzéshez, és biztosan kihoz belőle valami szolidat. A Stone Hard újabb kísértés, ami reményt ébreszt. A közepes tempójú, himnikusan epikus dal sikerült a zenekarnak, és a banda szíve végre életre kel. Vagyis az U.D.O.-t a stúdióban nem csupán a rutin tartja már fogva. A Cry Soldier Cry a második ballada, amely közel sem olyan meggyőző, mint az Eye Of An Eagle, de épp azért, mert ballada, üdítő változatosság az új lemez többnyire ötlettelen anyagában. A Way Of Life az U.D.O. egy eredeti számának új változata! Saját magukat dolgozták fel, vagyis a „No Limits” lemezről származó eredeti verziót. A szám kiváló (halleluja!), drámai metálroham tetőtől talpig, de ahol az album nagyrészt ihlet nélkül készült, ott csak „filler” a lemezen. Rendkívül meggyőzően „boldog” viszont a lemez zárása, a gyorsabb tempójú, nagyot szóló Mad For Crazy. Groteszk! Bár a „mélyen jelentőségteljes” dalcím is a zenekar korlátozott angol szókincsét bizonyítja, jól jönne még a lemezre több ilyen szám!
Na jó. Mivel mindannyian jól tudjuk, hogy az U.D.O. egy milliméterrel sem mozdul el semmilyen irányba, ebben az esetben érdemes elengedni a zenekarral szembeni minden elvárást. Az új albumot inkább érdemes viccnek venni, és szórakozni rajta, mert hihetetlen, hogy valaki mint részeg az kerítésbe, úgy kapaszkodik öt különböző trükkbe, és azokat csak kicsit forgatja ide-oda már jó 25 éve, ráadásul ezt egyáltalán nem unja meg, sőt számára ez egyszerűen egy nagy „entertainmenttá” válik. Végső soron! Ahogy megnevettethet, az új album is még mindig elég jó a „headbangeléshez”.
Felállás
Udo Dirkschneider – ének
Stefan Kaufmann – gitár
Igor Gianola – gitár
Fitty Wienhold – basszusgitár
Francesco Jovino – dob
Produkció
Stefan Kaufmann
Számlista
1. The Embarkation
2. Mission No. X
3. 24/7
4. Mean Streets
5. Primecrime on Primetime
6. Eye of the Eagle
7. Shell Shock Fever
8. Stone Hard
9. Breaking down the Borders
10. Cry Soldier cry
11. Way of Life
12. Mad for Crazy
Az album hossza: 47:25
