Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Judas Priest
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 1998
Játékidő: 122:31
Értékelés: 4.5/5
Ez az! Amit a Painkiller megjelenése óta eltelt egész 8 évben hiányoltunk, azt megkaptuk, ráadásul hármas adagban. A Judas Priest a legvérszomjasabb fenevadként tért vissza a színpadokra, ennek a terméke ez a dupla koncertalbum, amiről már nem merem azt állítani, hogy véletlenül túl rövid lenne. Két teljes óra tiszta zúzás, robbantás és abszolút metálgéppuska-tűz, vagyis a „Priest…Live!” (1987) köbre emelve!
Ami ezt az albumot a „Priest…Live!” és az „Unleashed In The East” (1979) fölé emeli, az a jóval hosszabb játékidő mellett a izzásig hevített élőség. A „’98 Live Meltdown” alig esett át azon a csiszolgatáson, amelyhez a Judas Priest a hetvenes és nyolcvanas években oly szívesen folyamodott. Ezért aztán könnyedén dicsekedhet a zenekar pályafutásának messze legnehezebb színpadi hangzásával. Az albumot végig lenyűgöző élő hangulat és színpadi varázs hatja át, amelyet a produceri munka során a Judas Priest gyakorlatilag érintetlenül hagyott. Kiváló a fanatikus közönség és a banda összjátéka is, ez az egyik fő oszlopa a fantasztikus atmoszférának. Az album öt dalt tartalmaz az akkori aktuális stúdiólemezről, a „Jugulator”ról (1997), amelyet a Judas Priest a világ körüli turnén élőben is bemutatott. Stúdióváltozatukat végig valami hihetetlen apokaliptikus látomásos, teljesen fekete hangulat lengi be, élőben viszont a Judas Priest a klasszikusaihoz közelítette a hangzásukat, így még jobban duzzadnak az éles metálacéltól. A Burn In Hell, a Blood Stained, a Bullet Train, a Death Row és az Abductors remek dinamikai kontrasztot visz a lemezre, ugyanakkor mind egy szálig a színpadi agresszió csúcspontjai. A legizgalmasabb anyagot a Judas Priest a „Painkiller” (1990) klasszikusaival kínálja, mint a címadó dal, a magasztos hangulatú Night Crawler és A Touch Of Evil, valamint a fantasztikus ultra repeszbomba Metal Meltdown, amely a második lemezt nyitja.
A Judas Priest egyszerűen tud hangulatot teremteni. Ennek érdekében a szetlista elejére a Hellion/Electric Eye klasszikusokat és a „British Steel” albumról a Metal Gods, Rapid Fire, Grinder triót tették. Aztán az extrém Blood Stained-del kezdik ostorozni a közönséget, de hamarosan 100%-os dallamlöketekkel oldják a feszültséget az egyik legszebben megkomponált dalban, a The Sentinelben. A hangulat tehát folyamatosan ingadozik. A kihagyhatatlan klasszikusok, a Victim Of Changes vagy a Beyond The Realms Of Death drámai, magasra csavart atmoszférája váratlanul átcsap a „Jugulator”-dalok brutalizálásába, vagy a Painkiller torpedóját egy könnyedebb rockbomba, a You’ve Got Another Thing Comin’ követi, ami megint oldja a felgyülemlett feszültséget. Röviden: a kontrasztok a lemezen kivételesek, mind a dalok közti stílusbeli kitérők, mind a kiválasztott szetlista miatt.
„Ripperrel” a Judas Priest új történet, és a színpadi jelenlétük teljesen új munkakémiát sugároz. Ripper sokkal agresszívabb énekes, mint Halford, ráadásul technikailag is tökéletesebb. Gond nélkül hozza a gyilkos „sikolyokat”, és extrém magasan is több másodpercig tudja tartani őket csökkenés nélküli erővel. Például a Victim Of Changesben vagy a fantasztikus Diamond And Rust-feldolgozásban, amelyet új köntösben, balladás, közepesen gyors tempóban játszanak, és amelyet akár Joan Baez is simán kísérhetne klasszikus gitáron, ha csatlakozna a fiúkhoz a színpadon. Más oldalról viszont „Ripper” könnyedén azonosul Halforddal. Például a nyitó Electric Eye-ban és a refrén előtti versszakokban olyan hangszínnel énekel, ami hihetetlenül emlékeztet Robra. Pont „Ripper” miatt hangzik a Judas Priest még veszélyesebbnek és pusztítóbbnak, mint valaha. Ehhez az általános színpadi hírnévnövekedéshez Scott Travis is hozzájárul sokkal támadóbb taktikájával és változatos dobtechnikájával. Ez különösen a dupla lábgép remek beépítésénél tűnik fel a „Painkiller”- és „Jugulator”-dalokban. A két gitáros, K.K. Downing és Glenn Tipton üdén és megvadultan szól, mintha a Priest nem középkorú úriemberekből, hanem lelkesedéssel és bizonyítási vággyal teli fiatalokból álló banda lenne. Tökkel és mindig teljes gőzzel!
Ez messze a legjobb Judas Priest „live” album. Objektíven nézve. Aki nem tudja elfelejteni Halfordot, annak sosem lesz elég jó, de ez az ő problémájuk. Az újjászületett dög vérre szomjazik, és őrültebb, mint valaha!
Felállás
Tim „Ripper” Owens – ének
Glenn Tipton – gitár
K.K. Downing – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Scott Travis – dob
Produkció
Judas Priest & John Lynch
Dalok listája
CD 1.:
1. Hellion (1:08)
2. Electric Eye (3:47)
3. Metal Gods (4:09)
4. Grinder (4:26)
5. Rapid Fire (4:24)
6. Blood Stained (5:09)
7. The Sentinel (5:47)
8. Touch of Evil (5:51)
9. Burn in Hell (5:35)
10. The Ripper (3:52)
11. Bullet Train (5:59)
12. Beyond the Realms of Death (7:14)
13. Death Row (4:22)
CD 2.:
1. Metal Meltdown (5:02)
2. Night Crawler (6:11)
3. Abductors (5:55)
4. Victim of Changes (8:31)
5. Diamonds and Rust (3:55)
6. Breaking the Law (2:36)
7. The Green Manalishi (With the Two-Pronged Crown) (4:53)
8. Painkiller (6:28)
9. You’ve Got Another Thing Comin’ (8:35)
10. Hell Bent for Leather (3:49)
11. Living After Midnight (6:01)
Az album játékideje: 123:30
