Előadó: Martin, Tony
Kiadó: MTM Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 4/5
Ez mindössze a második szólóalbuma a Black Sabbath legendás énekesének, ám a remek torok közben végig aktív volt más projektekben is (Rondinelli, The Cage, Giuntini Project,…).
A „Scream” remek album! Fantasztikus! Valóban élőn, mérgesen szól, és azt hozza, amit valószínűleg a Black Sabbath „Cross Purposes” (1994) albumának követője hozott volna. A riffek vastagok és nyersek! Masszív hangzást teremtenek. A gitárok, amelyeket az albumon nagyrészt Tony fia, Joe Harford játszik, természetesen nem hozhatják a tökéletes Iommi-hangzást, de a „Scream”-hez szükséges szinten szólnak! Vagyis nemcsak a „vastag” riffelés teljesen meggyőző, hanem maga a gitárhang is a „Scream”-en, amely elég romboló egy Martin-féle vérvonalú hard rock albumhoz, illetve, ahogy mondtam, a „Cross Purposes” követőjéhez!
Az első szám, a Raising Hell a nyolcvanas évek Sabbathjának tökéletes feltámasztása, a dobritmusban pedig egy olyan szólam fut, amelyet teljes egészében a néhai dobvarázsló, Cozy Powell játszott. Ezt a Cozy-felvételt Tony Martin a stúdiójában találta meg egy poros polcon. Egy régi közös jammelésükből származik. A dobokat a lemezen egyébként elképesztően meggyőzően maga Tony Martin játssza, ami multiinstrumentalista tehetségét igazolja. A Bitter Sweet tulajdonképpen visszaugrás olyan riffekhez, amilyeneket Iommi még Ozzyval együtt szerzett. Az egész különbség annyi, hogy az éneknél most Martin áll. A lemez csúcspontja kétségtelenül a címadó Scream, remek, magasan vibráló hangulattal, amelyben kiemelkedik a középső hangszeres rész, ahol egy gonoszul sötét dallam gyors szólója szikrázik elektromos hegedűn. Kiváló a lemezzáró Field Of Lies is, amely „futólag” a Black Sabbath Shinig című számára emlékeztet, amelyet Martin például 1986-ban, a Black Sabbathhoz való csatlakozása előtti meghallgatáson énekelt.
A billentyűkön Geoff Nicholls (ex-Black Sabbath) játszik! Különösen a Surely Love Is Dead című dalban szembetűnő a szerzői érzék és az összhang Nicholls és Martin között; a szám fantasztikus, klasszikus hard rock riffdallamot hordoz, „hamond” függönybe burkolva! A lemez sokszínű kirakós, minden erénnyel, amit Tony Martin hangja megidéz. Ennyi év után is csökkenetlen erővel. Martin Nichollsnak láthatóbb szerepet hagyott a billentyűs játékban a dalokon belül, mint amekkora Nicholls részvétele volt a Black Sabbath albumokon.
Mondhatom: üdv itthon, jó öreg Tony! A saját terepén, a saját ötleteivel és a saját zenekarával. A „Scream” igazi felfrissülés a rockszínpadnak, és még annál is több. Tulajdonképpen kiegészíti a hard rock világát, és betölt egy kis hiányzó darabot a mozaikban, mióta nincsenek már meg azok a nagyszerű Black Sabbath-ok, amelyeknek Martin is tagja volt! A „Scream” mindenkinek tetszeni fog, aki hiányolja a Black Sabbath minden olyan inkarnációját, amelyben nem Ozzy énekel! Úgyhogy ti, az igazi klasszicizmus rajongói a hard rockban, abban a hard rockban, amelyet valódi sötét hangulat borít, és amelyet Martin láthatóan nagyon jól ural, a nyelvét pedig a Black Sabbathnál töltött szolgálata alatt több mint meggyőzően elsajátította: ne hagyjátok ki ezt a lemezt!
Felállás
Tony Martin – ének, basszusgitár, dobok, elektromos hegedű
Geoff Nicholls – billentyűk
Joe Harford – gitár
Cozy Powell – dobok a “Raising Hell” című számban
Produkció
Tony Martin
Számlista
1. Raising Hell
2. Bitter Sweet
3. Faith in Madness
4. I’m Gonna Live Forever
5. Scream
6. Surely Love is Dead
7. The Kids of Today (Don’t Understand the Blues)
8. Wherever You Go
9. Field of Lies
Az album játékideje: 48:24
