Előadó: Halford
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
A híres „Metal God” sikoltozó átfogó, többrészes retrospektív gyűjteményének nyitódarabja elég meglepő, hiszen Halford a Judas Priesten kívül nem hozott össze különösebben említésre méltó életművet. Szólóstúdióanyagai minőségben érezhetően ingadoztak, leginkább azért, mert sokszor több mint egyértelműen kacérkodtak a trendekkel, ami Rob Halford kifejezésmódjának inkább ártott, mint használt. A szólómunkák között az igazi gyöngyszem, tetőtől talpig egyenletes minőségben, természetesen Rob első Halford albuma, a „Resurrection” (2000), amelyet én magam szívesen hívok „Painkiller 2000”-nek: ez az az album, amelyet a Judas Priestnek a „Painkiller” után kellett volna kiadnia, és amely a „painkilleres” hangzás hajszolásában messze lehagy mindent, amit a Judas Priest a „Painkiller” (1990) óta megjelentetett. A „Resurrection” mellé a válogatásra felkerült anyag a deviánsabb folytatásról, a „Crucible” (2002) albumról is. A „Crucible”-ről két klasszikusan randalírozó, „világosabb” pillanatot találunk (Golgotha, Sun), valamint két olyat, amely a Crystal és a Trial of Tears dalokkal sötétebb, kifinomultabb, személyesebben vallomásos folytatásként mutatja be a „Crucible”-t az acélosan, ósulis módon dübörgő „Resurrection” után. Rob Halford a két Halford-lemez mellé a válogatásra a Fight legjobb pillanatait is felvette, természetesen a „War Of Words” (1992) albumról. Így olyan összeállítást kapunk, amely három albumból merít, és a dalok között magas fokú összeillést biztosít. Szerencse, hogy a fickó okosan úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a Two projektet, vagyis azt a pillanatot, amikor Trent Reznor a „kilenc hüvelykes szöggel” lekaparta róla a metalskalpot, és hálás vagyunk azért is, hogy a legendás énekes a Fight maradék anyagát is elengedte.
Különösen vonzó ebben a válogatásban a két vadonatúj dal (négy év szólókarrier-pihenő után az első), a Forgotten Generation és a Drop Out, amelyek rendkívül ígéretesen szólnak, és arra a következtetésre jutunk belőlük, hogy a Metal Godtól a „Crucible” után új, izzó, ősi heavy metal lövésre számíthatunk. A zenész rajongóit leginkább a Silent Screams 1999-es demófelvételként hozzáadott verziója varázsolja el. Halford alacsonyabb hangfekvésben énekel, mint amit a „Resurrection” eredeti változatán hallhatunk. Ebben a lenyűgöző, eddig kiadatlan Silent Screams-verzióban van valami tompa és sötét érintés, amitől nemcsak a bőröd borzong, hanem igazi hideglelés fut végig rajtad.
A válogatás ravaszul van összerakva, hiszen Halford vele nem fedezett fel új bolygót a naprendszerünkben, mégis sikeresen megnyálaztatja a metalgurmék és mindazok száját, akik a heavy metal klasszikus hagyományára esküsznek. Aki tudja, mit jelent az elemi heavy metal éneklés, pontosabban a teljes erőből, dallamosan „visító” ének a heavy metal ősi alapformájában, az nem fog sokat habozni, hogy ezzel a Halford-válogatással bővítse a gyűjteményét. Ez a metalvisítás megalapítójának válogatása. Ennek jókora részben a két vadonatúj dal az oka, amelyek érdekes módon sokkal közelebb állnak a Judas Priest elemi „eighties” hangzásához, mint ahhoz, amit a Judas Priest ma felvesz. Főleg pedig nem lesz több tétovázás az összes lelkes kíváncsi között, miután a CD-lejátszóba a kiegészítő DVD-t is betolják, amely érdekes villanásokat kínál a felvevőstúdiók kulisszái mögül, és veszélyesen szórja a metalarzént meg okádja a tüzet (a Silent Screams és a Never Satisfied koncertfelvételei). A DVD-n a Never Satisfied kétségkívül a legizgalmasabb zenei pillanat, mert magába a Judas Priest-repertoárba nyúl bele (a Judas Priest elsőlemeze, a „Rocka Rolla” – 1974). Az eredeti hosszabbított változatáról van szó. Persze ultravámpíros metalverzióról Roy Z.-vel (gitár, Bruce Dickinson, Tribe Of Gypsies) a felállásban, az egyik gitáron a színpadon, aki meglepő módon nem csal elő különösebben ötletes szólót a középső közjátékhoz. A DVD-n ott van a Forgotten Generation új videóklipje is, mellette a megvadult Betrayal, a gördülő metaltámadás Made In Hell és az elaltató akusztikus dalocska, az In The Morning.
Úgy tűnik, Halford anyagának terjesztése üzleti paktum Halford saját kiadója, a Metal God Entertainment és a Frontiers Records között, amiről a DVD-n lévő anyag címkézése is meggyőz majd titeket. Igazából még említésre sem érdemes. A lényeg, hogy a fickó láthatóan új anyagon dolgozik, amely reméljük, új Halford-stúdióalbumként fog megjelenni. A Judas Priest egyébként épp albumkiadás előtt áll, de ott Downing és Tipton csinálja meg az egész 90%-át, így Rob nyugodtan a saját új, szólóban megélt heavy metal feltámadására koncentrálhat. Csak az a kár, ha a rajongók amúgy kedves és ártatlan csiklandozása (meg az idővel való játszadozás) a többrészes válogatásokkal, mint a „Metal God Essencials Vol. 1”, túl sokáig tart majd.
Felállás
HALFORD
Rob Halford – ének
Metal Mike Chlasciak – gitár
Pat Lachman – gitár
Roy Z. – gitár
Ray Riendeau – basszusgitár
Mike Davis – basszusgitár (a 11. és 12. dalon)
Bobby Jarzombek – dob
FIGHT
Rob Halford – ének
Russ Parrish – gitár
Brian Tilse – gitár
Jay Jay – basszusgitár
Scott Travis – dob
Produkció
Roy Z.
Dallista
1. Resurrection
2. Made In Hell
3. Screaming In the Dark
4. Golgotha
5. Silent Screams – 1999 Demo
6. Crystal
7. Into the Pit
8. Nailed To the Gun
9. Slow Down
10. Locked and Loaded
11. Forgotten Generation
12. Drop Out
13. War of Words
14. Sun
15. Trail Of Tears
16. Redemption European Mix
Játékidő: 72.56
BónusZ DVD:
1. Resurrection
2. Live Insurrection
3. Made In Hell
4. Betrayal
5. In The Morning
6. Silent Screams
7. Never Satisfied
8. Forgotten Generation
