Az interjú dátuma: 2007.06.13.
Kedden, június 5-én a zágrábi Teatar & TD-ben megegyeztünk egy interjúról a Woven Hand frontemberével, David Eugene Edwardsszal. Mivel a szervezésben apróbb fennakadások adódtak, az interjúra túl kevés idő maradt. Így a menedzserrel tartottuk a kapcsolatot, és kilenc nappal később e-mailben csináltuk meg a beszélgetést. Rendben is volna ez így, de ha akkor nem jutott rá idő, pedig a hivatalos kezdésig még legalább tizenöt perc volt hátra, most David Eugene Edwards a RockLine.Info kedvéért egy egész percet szánt a dologra, legfeljebb kettőt. Mégis úgy tűnik, hogy a rövid, odavetett válaszokból és abból, ahogyan a kérdésekre felel, sokkal többet megtudhatunk Edwardsról, mint abból, amit ténylegesen mondott. Íme hát David Eugene Edwards alias Veszett Ló!
Rockline.info (RLI): Valahol azt olvastam, hogy a 16 Horsepower a zenekar tagjainak (David Eugene Edwards mellett Jean-Yves Tola dobos és Pascal Humbert basszusgitáros) eltérő alkotói elképzelései miatt oszlott fel. A Woven Hand ma a 16 Horsepower kétharmadából áll, te pedig énekesként közreműködtél a Lilium (Pascal Humbert és Jean-Yves Tola) Short Stories albumán. Mi változott hát?
David Eugene Edwards (DEE): A dobos
RLI: Egyszer azt mondtad, hogy nincs különbség aközött, amit a 16 Horsepowernek írtál, és amit a Woven Handnek írsz. A Woven Hand utóbbi albumain viszont hatalmas a különbség a hangzásban a korábbi lemezeitekhez képest. Ez az az irány, amerre a 16 Horsepower is elindult volna?
DEE: Úgy érted, a pusztulás útja
RLI: A zenédben rengeteg indián hatást és motívumot lehet találni. Közvetlenül ismered ezt a kultúrát?
DEE: Igen, én vagyok Veszett Ló
RLI: A zenéd inkább a ritmusra épít, mint a dallamra. Tudatos ez?
DEE: Mi az a dallam?
RLI: Hány hangszeren játszol?
DEE: Jelenleg egyen sem
RLI: A már feldolgozott dalok és a különféle közös munkák alapján érdekel, van-e még olyan szám, amelyet igazán szívesen feldolgoznál, és kivel dolgoznál még szívesen együtt?
DEE: Nickelback
RLI: Az egyik zenész, aki elég rendszeresen felbukkan a zenédben, Bob Dylan. A Secret South albumon feldolgoztad a „Nobody ‘Cept You” című számát, a New Morning lemezének címe pedig megjelenik a „Swedish Purse” szövegében a legutóbbi, Mosaic című albumodon. Van különösen kedves Dylan-albumod, és mit gondolsz az utolsó stúdiólemezeiről (Time Out Of Mind, „Love & Theft” és Modern Times)?
DEE: Saved
RLI: John Coltrane a legnevezetesebb művét, az A Love Supreme-et Istennek ajánlotta. Nálad úgy tűnik, Isten nem pusztán egyszeri ihlet; vagyis több, mint inspiráció? Mesélnél erről egy kicsit többet?
DEE: Ő több mint inspiráció
Ő Isten, az isten szerelmére („He is God for heaven’s sake”)
RLI: Az utóbbi időben feltűnik a keleti vidékek iránti érdeklődésed is a régi kontinensen. A turnéitok egyre inkább kelet felé, Kelet-Európába (és Oroszországba) terjednek, a „Slota Prow” című dalban héberül énekelsz. Mit találtál keleten, ami ennyire vonz?
DEE: Csirkeszárnyat és gombócot
RLI: Hogyan kerültél kapcsolatba az Ultima Vezzel, a Wim Vandekeybus vezette belga tánc- és művészeti társulattal?
DEE: Főleg telefonon
RLI: Van rá igény, hogy készüljön egy harmadik Ultima Vez / Woven Hand produkció is?
DEE: Nem értem a kérdést („Unsure of question”)
RLI: Színészként láthattunk a Puur (Ártatlan) című tánc-filmes látványosságban és a Wrong Eyed Jesus című filmben. Számíthatunk rá, hogy a jövőben még gyakrabban látunk majd a vásznon?
DEE: Mindig
RLI: Úgy tűnik, a Woven Handdel kicsit termékenyebb lettél. Folyamatosan írsz zenét, amikor nem vagy turnén, és várhatunk hamarosan új albumot?
DEE: A jövő albumai már készen vannak
RLI: Hogy van az, hogy az összes albumodat magad producerelted?
DEE: Az amatőr dolgokban vagyok a legjobb
RLI: Ha nem gond, mesélnél egy kicsit többet a hátteredről, zeneileg és egyébként is?
DEE: Többnyire árnyékos kék, egy kis zölddel
RLI: Bob Dylan a végtelen turnéiról ismert, Tom Waits viszont például csak igazán ritkán lép fel. Mit gondolsz a turnékról, mennyire kényszer, és mennyire élvezet? Vagy talán valami egészen más?
DEE: Magányos az út
