Előadó: Marilyn Manson
Kiadó: Polydor Records
Megjelenés: 2007
Az Antichrist Superstar, Manson hatalmas sikerű albuma óta kerek 10 év telt el, és ez alatt az idő alatt a sötétség hercege a legkülönbözőbb figurákat vonultatta fel előttünk: a lehető legszélesebb közönség és a megrontott amerikai ifjúság sokkolására szánt karikatúraszerű torzszülöttől egészen a társadalmi tanácsadóig és kommentátorig, aki együtt dolgozott a producer-rendező Michael Moore-ral és Bill O’Reillyvel. Az i-re a pontot a burleszk istennőjével, Dita Von Teese-zel kötött, néhány évig tartó házassága tette fel. Melankolikus életstílusával párhuzamosan és összhangban a zenéje is ennek megfelelően érlelődött.
„A szerelem nehezebb a gyűlöletnél” – mondhatnánk a 2003-as „The Golden Age of Grotesque” album szlogenjeként. A idei újonc, az „Eat Me, Drink Me” pedig a tökéletes ellentéte annak. Másrészt ez Manson legszemélyesebb, vallomásos albuma, amellyel mind szövegileg, mind zeneileg társával, Tim Skold basszusgitárossal együtt új, számára eddig ismeretlen zenei vizekre evez. Semmi pánik, nem teljes irányváltásról van szó, mondjuk inkább úgy, hogy Manson úr ezúttal a saját pszichoanalízise és a kissé finomabb zenei megközelítés miatt egy időre hátrahagyja a rá oly jellemző, kemény, erőszakos zenei szóhasználatot. Hogy ezúttal komolyan gondolja, azt azzal is bizonyította, hogy egyszerűen elutasította az együttműködést az eddig érdemes producerekkel, tanácsadókkal… és segítőként ezúttal csak a már említett társát, Skoldot vette maga mellé.
Skold hozzájárulását az albumon kiemelkedőnek nevezhetnénk. Bár a dalok többsége lassabb tempójú, mégis tartalmazzák azt a ragadós pop-metal elemet, amelyre Manson eddig kissé kevés figyelmet fordított. Az egyik legnyilvánvalóbb és ezt leginkább alátámasztó dal a „Heart-Shaped Glasses”. Poppos gitárokkal, programozott dobokkal és szinte dance-rock ritmussal átszőtt szerzemény. Ha eltekintünk a sötét billentyűs részektől és az (a maximális sötétségig eltorzított) vokáltól, könnyen találnánk benne valamelyik trendi „new wave” párhuzamot. A „new wave” elemek nagy többségükben olyan hard rock dalokban vannak jelen, mint a „Mutilation Is The Most Sincere Form Of Flattery” vagy a „You And Me And The Devil Makes 3”. Utóbbi az album hét dala közül az egyik, amely közvetlenül Jézus tanítványaihoz intézett búcsúbeszédének stílusában érinti Manson megbukott szerelmi életét. Az pedig, hogy Manson az album fő hangjának a finomabb oldalt választotta, rövid, de gyümölcsöző zenei pályafutása során először fordul elő. „The Red Carpet Grave” pedig személyes vallomásosságával emelkedik ki az új albumról. Máshol Manson a személyiségi válságból kivezető lehetséges útként a kannibalizmust, egy esetleges autóbalesetet (a felszabadító CRASH című film stílusában) említi, vagyis egyszerűen siratja korábbi életét és tetteit, valahogy így: „I kill myself in small amounts/In each relationship it’s not about love/Just another funeral and just another girl left in tears.”
Az önéletrajzi dalok gyöngyszeme ezen a lemezen kétségkívül a „Putting Holes in Happiness”. A dal melankolikus gitárriffjeivel mindenképpen szomorkás hangulatú hangszerelést teremt. A keményvonalas rajongókat ez az album, valamint az isten nevét és a világi kormányzati és társadalmi rendet meggyalázó dalok hiánya valószínűleg hidegen hagyja majd. Valószínűleg az album Manson szellemi érettségét is megérintette, hiszen a 38 évével a pasas nem éppen a fáradhatatlan ifjonti őrület példaképe. A shock-rocker ezúttal a latex és a nihilizmus hiányában jókora adag személyes vallomást kínál egy kissé megviselt, még mindig „emberi” perszónáról. Manson egyszerűen csak szeretve akar lenni, és talán valaha még az is volt, vagy még lesz!? Ki tudja? A szerelem általában mindent legyőz.
Összesített értékelés: 8/10
Felállás
Marilyn Manson – ének, ütőhangszerek, szövegek, producer, fotó, design
Tim Skold – gitár, basszusgitár, billentyűk, programozás, producer
Sean Beavan – végső keverés
Produkció
Marlyn Manson & Tim Skold
Számlista
1. If I Was Your Vampire (5:56)
2. Putting Holes in Happiness (4:31)
3. The Red Carpet Grave (4:05)
4. They Said That Hell’s Not Hot (4:17)
5. Just a Car Crash Away (4:55)
6. Heart-Shaped Glasses (When the Heart Guides the Hand) (5:05)
7. Evidence (5:19)
8. Are You the Rabbit? (4:14)
9. Mutilation is the Most Sincere Form of Flattery (3:52)
10. You and Me and the Devil Makes 3 (4:24)
11. Eat Me, Drink Me (5:40)
