Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Mecca
Kiadó: Melodic Rock Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 33:52
Értékelés: 4/5
Joe Vana neve jól csengő név az AOR és a melodikus rock rajongóinak körében, hiszen ő áll a Mecca projekt mögött. Két album jelent meg ezen a néven: 2002-ben és 2011-ben, most pedig ötéves szünet után megérkezett a harmadik, a „Mecca III”. Mivel az első két lemez a hangzás és az aranyozott hangszerelés tökéletességre törő csiszolgatásának gyümölcse volt, amely a muzikális hatás optimalizálásával már elsőre hatásosan csábít, a várakozások a megjelenés előtt természetesen nagyon magasak voltak.
Joe Vana ezúttal is a csúcsmuzsikusokhoz fordult segítségért. Míg az előző Mecca-albumon Tony Levin és Pat Mastelotto (mindketten King Crimson) alkották a ritmusszekciót, most a Toto soraiban talált ritmikus párosra. A basszusgitáron David Hungate játszik, a dobok mögött pedig a Totóhoz nemrég csatlakozott Shannon Forest ül (dolgozott többek között Tim McGrawval, Michael McDonalddal, Kenny Rogersszel és Don Henleyvel is), aki az új Mecca-album teljes produkcióját is vitte. Itt van még néhány másik ász is, akik azt a prímán eltalált hangulatot hozzák, amelyet a nyolcvanas évek popzenéjében is keresnek: David Browning (Katy Perry, Amy Grant, Hollywood Heroes) a szintetizátorokat szólaltatja meg, Tim Akers (Rascal Flatts, Amy Grant, Kid Rock, Alabama) pedig a Hammond B3 orgonáért és a zongoráért felel.
A „Mecca III”-on a gitárok ezúttal kissé visszafogottabbak. Legalábbis az album egésze ezt az érzést kelti. A dalok produkciós szempontból hihetetlen egyensúlyt érnek el a hangkép építőelemeinek egyenletes elosztásában. Ez igaz minden apróságra és finomságra, amellyel Vana az új album készítése közben bajlódott. A vokális harmóniák briliáns elhelyezésétől az aranyozott hangszerelésekben, amelyek Joe Vana új, érzéki és impozáns énekteljesítményét kísérik, a hangrétegek fokozatos egymásra építésén át a kompozíciók kibontakozása során, egészen a kiegészítő programozott loopok beépítéséig, amelyek helyenként dramatizálnak és erősítik a hangulatot. Valójában bármelyik dal felkerülhetett volna valamelyik Toto-albumra is. Kiváló, hihetetlenül kiegyensúlyozott lemez ez, amely egy fedél alatt egyesíti a hard rock és a pop elemeit, kacérkodik a jazz és a blues hangzásával. Időn és téren kívül elveszve. Egyenesen a nyolcvanas évekbe lő vissza, amikor az AOR a csúcsán volt. A „Mecca II”-höz, vagyis az „Undeniable”-hez képest ez egy ismét némileg lágyabb album, amelyen a gitárok tökéletes egyensúlyban vannak a többi építőelemmel, különösen a billentyűkkel, ezért több pop-esztétika dereng át rajta, és erőteljesebben jelenik meg a jazzel való kacérkodás. Néhány ügyesen elhelyezett modulácó a hangszerelésben viszont elárulja, hogy mindez mögött valóban a szakma csúcsmesterei állnak. Éppen ezek a ravasz módon elcsavart modulációk, amelyek a dallamot oda viszik, ahová nem számítasz, mint például a kiváló Alone-ban, adják az művészi mélység és a szerzői frissesség érzetét, noha az AOR-ban már régen kitaláltak mindent. Természetesen a west coast AOR elvéről beszélünk, amelyet Vana a stúdióban közreműködő csapat remekeivel, mint a nyolcvanas években az AOR-t talpra állító generáció szószólója, természetesen játszi könnyedséggel mesterien kezel.
A műfaj igazi rajongói ezt az albumot már rég a gyűjteményükben tudhatják. Kifejezőerőben iszonyúan erős. Egyedül azt hiányolhatod, hogy nincs rajta még egy-két gyorsabb ritmusú, némileg több gitáréllel megtámogatott dal, mint például a nyitó, egyébként remek Take My Hand, hiszen a lemezen a puha hangok sorolására építő számok vannak többségben, és ez a végére a mérleg nyelvét a balladásság felé billenti. Pedig a dalok kifejezetten kettősséget mutatnak. Nyugodt versszak, majd a hangulat fokozása (gradáció) az előrefrén során át a fülbemászó refrénig, amely azonnal a bőröd alá mászik. Az album hossza el sem éri a 34 percet. Mindössze nyolc dal van rajta. De elég. Vana ötletben és ihletben egy tapodtat sem enged. Az idei év szerény stúdiótermésében a melodikus rock és az AOR műfajában a „Mecca III” igazi gyógyír a két stílus rajongóinak sebeire: nagyon megörvendeztet és megvigasztal majd mindenkit.
Mecca – Take My Hand (hivatalos hanganyag):
Felállás
Produkció
Shannon Forest
Dallista
1. Take My Hand
2. Unknown
3. Alone
4. Gone
5. Cry
6. A Kiss On the Wind
7. Let It Go
8. Believe
