Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uriah Heep
Kiadó: Bronze Records
Megjelenés: 1971
Értékelés: 4/5
A nyitó címadó dal a Bird Of Prey (a „Salisbury” lemezről) szellemét követi. A bevált ütőképes recept, vagyis a Hammond-orgona és a gitárriffek közös, földrengésszerű, „egy tömbben” érkező lökése igazi bombát csinál a számból, amitől azonnal felforr a vér az ereidben. A dalnak megvan az a jellegzetes, megvadult vágtázó ritmusa, amely a zenekar védjegyévé vált. Semmivel sem szólnak kevésbé keményen az I Wanna Be Free, a Tears In My Eyes vagy a lüktető Love Machine, amely ugyanezzel a vágtázó ritmussal zárja az albumot.
A „Look At Yourself” összességében keményebb, és több energiát szabadít fel, mint az elődje, a „Salisbury”. Egyben ez az a fontos lemez, amely valahogy lerakta azokat az egyedi, felismerhető zenei alapokat, amelyekhez az Uriah Heep a mai napig hagyományosan hű maradt. A „Look At Yourself” egyértelműen kijelölte a zenekar zenei stílusát a hetvenes évekre.
A zenekar alkotói magja Mick Box (gitár), David Byron (ének) és Ken Hensley (billentyűk) személyében kapta meg világos körvonalait, akik zseniális zeneszerzők és művészek. Itt született meg például a halhatatlan klasszikusuk, a July Morning. Minden reggel egy felismerést kínál: végső soron, bármi történjék is, az utadon mindig egyedül vagy. Ez kétségkívül az első csúcspontja annak a rendkívüli hangulatnak, amelyet az Uriah Heep olyan meggyőzően épít fel az egész lemezen. A July Morning megmutatja a Hammond-orgona minden fenségét, a karizmatikus David Byron énekének egész rejtélyes kifejezőerejét, Mick gitárjának és Ken billentyűinek gyönyörű párharcában rejlő harmóniát, amely a vége felé igazi dinamikus csemegévé olvad össze: a szomorúság és a végtelen vágyakozás kivételes atmoszférájává. A Shadow Of A Grief a legösszetettebben felépített dal, egy kísérletező kaland, tele drámai fordulatokkal, amelyben az Uriah Heep szívesen nyúl pszichedelikus megoldásokhoz, amelyek akkoriban rendkívül népszerűek voltak. A dal az Uriah Heep zenei arculatának sötétebb oldalát mutatja. A Why bónuszdal legkorábbi változata, amelyet a Look At Yourself albummal egy időben vettek fel a stúdióban, kiváló kirakós Mick wah-wah gitárkitöréseiből és a háttérben vehemensen telítő billentyűkből, amelyek újra megteremtik az örökkévalóság grandiózus érzetét. Ez tehát még nem az a Why-változat, amelyen Gary Thainnel (basszusgitár) szerepel, és amelyet később vettek fel (a „Demons And Wizards” album készítésének idején). De erről majd legközelebb.
Hoppá, majdnem elfelejtettem. Ne adjátok el az 1996-ban és 1997-ben megjelent remasterek gyűjteményét. Néhány bónuszszám rajtuk van, amely az új újrakiadásokon nincs rajta (és természetesen fordítva is).
Felállás
David Byron – ének
Mick Box – elektromos és akusztikus gitár
Ken Hensley – orgona, zongora, elektromos és akusztikus gitár, háttérvokál
Paul Newton – basszusgitár
Ian Clarke – dob
Vendégzenészek:
Teddy Osei, Mack Tontoh és Loughty Amao az „Osibisa” zenekarból – ütőhangszerek a „Look At Yourself” dalban
Manfred Mann – Moog a „July Morning” dalban
Producer
Gerry Bron
Számlista
1. Look At Yourself (5:07)
2. I Wanna Be Free (3:59)
3. July Morning (10:36)
4. Tears In My Eyes (5:02)
5. Shadows Of Grief (8:40)
6. What Should Be Done (4:13)
7. Love Machine (3:37)
Az album hossza: 41:14
BÓNUSZ SZÁMOK AZ 1996-OS REMASTEREZETT KIADÁSON:
1. Look At Yourself (3:07) kislemezen megjelent szerkesztett változat
2. What’s Within My Heart (5:23) kimaradt felvétel, első alkalommal a „The Lansdowne Tapes” (1993) lemezen jelent meg
BÓNUSZ DALOK A 2003-AS REMASTEREZETT KIADÁSON:
1. What’s Within My Heart – kimaradt felvétel
2. Why – (11:18 perces változat)
3. Look At Yourself – alternatív kislemezváltozat
4. Tears In My Eyes – hosszabbított mix, korábban kiadatlan
5. What Should Be Done – alternatív változat
6. Look At Yourself – BBC-s élő változat, korábban kiadatlan
7. What Should Be Done – BBC-s élő változat, korábban kiadatlan
