Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Nova Gorica / a Kulturni dom Nova Gorica nagyterme / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 12. 06.
Látogatók száma: 300
Larry Coryell a jazz rock fúzió egyik legfontosabb gitárosának számít, aki a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején alakította ki ennek a zenei világnak az arculatát. A ma 71 éves művész a pályája során mindent látott és átélt. Zenei víziójával a műfaj úttörői közé tartozik, így nem csoda, hogy a mesterségük többi forradalmi óriása is felkereste: olyan emberek, akiknek az ötletei döntően befolyásolták a jazz változatainak fejlődését, ahová szellemes és addig ismeretlen módon csempésztek be elemeket a rock, a blues, sőt a folk és a neoklasszika világából. Ilyen kaliberű nagyságokkal dolgozott együtt Coryell a múltban – és némelyikükkel ma is –, például Jimi Hendrixszel, Miles Davisszel, Wes Montgomeryvel, Charles Mingusszal, Gary Burtonnel, John McLaughlinnal, Al di Meolával, Paco de Lucíával, Philip Catherine-nel, Carlos Santanával és Eric Claptonnal.
Larry alkotói ihletért Tolsztoj Háború és béke című regényéhez nyúlt, megzenésítette, és így született meg ez a kétórás koncepció, amelyben a klasszikus zene, a jazz fúzió, az opera és a kortárs tánc elemei fonódnak össze. A projekt megvalósítása és szlovéniai színpadra állítása azonban elképzelhetetlen lett volna Zdravko Balantič, a Veronikine zgodbe kulturális egyesület vezetőjének nagy áldozatkészsége és lelkesedése nélkül. Ő úgy vágott bele ebbe a megalomán vállalkozásba, hogy Coryell víziójának megvalósításához megnyerte a Ljubljanai Zeneakadémia szimfonikus zenekarát a női és férfi szólistákkal (illetve énekkarokkal), továbbá a képzőművészeti és formatervezési akadémiát, a zenei, rádiós, filmes és televíziós akadémiát, valamint a számítástechnikai és informatikai kart.
A novogoricai kulturális otthon nagytermének színpadán tehát egy „óriási” zenekar állt, a szélső jobb oldalon, elöl pedig maradt egy kis hely, amelyet egy három gitárosból, dobosból és nagybőgősből álló mini jazz rock fusion banda foglalt el. Nem kis falat! Az ember szívesen látott volna egy kicsit telibb termet, de így is rengeteg szív volt benne. A hallgatóság hamar belesimult a látványos előadásba, amelyben az elején elég sokáig kellett várnunk Coryell első jazzes kitérőjére, mert a nyitányt teljes egészében a zenekar vitte.
Larry láthatóan élvezte a koncertet. Azokban a percekben is, amikor nem játszott a gitáron, könnyű volt észrevenni, hogy elégedetten mosolyog, és gyakorlatilag maga is vezényli mindazt, ami körülötte zajlik. A show egyenlő súllyal támaszkodott a klasszikus zenére és a jazz-figurákra, valamint a vokális szólisták elengedhetetlen közreműködésére, akik kidomborították a dráma hatását, és hozzátették azt a Tolsztoj-történetből áradó valóságérzetet, amelyben a közönség teljes két órán át részesülhetett. Coryell mellett két kiváló gitáros társ állt. Nenad Stefanović, a klasszikus gitár mestere, és Igor Bezget, a jazz fúzió iskolájának mestere, aki néhány mérgesen kiélezett, felgyorsított szólókirohanással elárulta, hogy érése idején rengeteget hallgatta John McLaughlin régebbi munkáit. Ez a gitártrió nemegyszer idézte Coryell találkozásait McLaughlinnal és a néhai Paco de Lucíával, még ha ezúttal a flamenco teljesen hiányzott is az feldolgozásokból.
Coryell színes tájképet festett a hangulatok hullámzásáról, Tolsztoj regényének hagyományához híven, a kottába írt klasszikus hangszerelések és a jazzes kitörések váltakozásával. A nagy finálé végére a két zenei világ teljesen eggyé olvadt! Coryell ekkor lépett a figyelem középpontjába: a zenekar vezérmotívumán keresztül tisztavérű jazzimprovizációs fordulattal kapcsolódott be, és létrehozta a zenei eklektika tökéletes pillanatát, amely lenyűgözően olvasztotta egybe a klasszikus zene és a jazz világát. Ez a pillanat végleg magával ragadta a jelenlevőket, akik az előadás utolsó hangjának elhangzása után is sokáig nem hagyták abba a tapsolást és a zenészek ünneplését.
A „Háború és béke” Larry Coryell zenei víziójában olyan alkotás, amely a háttérvászonra vetített díszletekkel, a kortárs tánc színházi betéteivel, valamint a férfi és női szólisták tömör operettes pillanataival együtt fenséges, és egyedülálló voltában nincs párja a zenei univerzumban. Coryell és a szívvel-lélekkel játszó szlovén zenei mesterek csapata tehát kiváló eredménnyel teljesítette küldetését!
Képgaléria
