Előadó: Gallagher, Rory
Kiadó: Capo
Megjelenés: 1972
Játékidő: 59.24
Értékelés: 4.5/5
A Live In Europe az ír blues rock-veterán, Rory Gallagher élő felvételeinek gyűjteménye, amely különböző helyszíneken készült az 1972 februárjában és márciusában zajlott európai turné során. Egyedülálló hangzó dokumentum Gallagher zenekarának korai inkarnációjáról, amikor még trióként működött: a gitáros hosszú ideje jó barátja, Gerry McAvoy mellett Wilgar Campbell dobos állt mellette. Az album egyúttal bizonyítja, hogy Gallagher ebben a korai fejlődési szakaszban gyakran kíváncsian kikukkantott az elemi blues vagy blues rock keretein túlra is.
A Live In Europe-ban leginkább az nyűgöz le, milyen tisztára csiszolt, karakteres hangzás jellemezte Rory Gallaghert szólókarrierjének ebben a viszonylag korai szakaszában. Az album jól kiegyensúlyozott dalcsokor: saját szerzemények, blues-sztenderdek feldolgozásai és három homályosabb hagyományos dal váltják egymást, a középpontban pedig végig a gitáros értelmezésének hatalmas ereje és ötletessége áll. A feltűnően motivált Gallagher a blueslegenda Junior Wells Messin’ With The Kid című számával nyit, élénken. Rory hozzáállása már az első ütemtől merész, a száguldó előadás pedig minden hangulati hullámvölgyével és csúcsával rendkívül koherens módon rakja össze a blues és a rock alapelemeit – erre építkezik bátran a remek Laundromat is. Az In Your Town tomboló előadásában, amelyet a slide-gitár arrogáns kígyózása tesz utánozhatatlanná, Rory még egy lépéssel tovább megy e két műfaj szimbiózisának feltérképezésében, az eksztázis csúcsát pedig a Bullfrog Blues vakmerő átdolgozásával éri el: a tejfogas hagyományos motívum a gitáros kimeríthetetlen fantáziájának pártfogása alatt kíméletlen blues-rockos romboló géppé nőtte ki magát.
Gallagher mindig is mestere volt a hangulati fordulatoknak. A Live In Europe is folyamatosan ingázik az éles, rockos pillanatok és a rendkívül szubtilis percek között. Az I Could’ve Had Religion-nel Rory nyitásként a bluesz-hagyomány kemény peremeit súrolja, ahol a reakciók kizárólag ösztönösek, a ritmikai formák pedig gyorsan elvesztik jelentőségüket. Ez Rory Gallagher művészi purizmusának klasszikus példája: olyan zenészé, aki a rémisztő csendben őt figyelő, teljesen magával ragadott tömeg előtt is gyakran szégyentelenül elmerült a bensőséges zenélés magányában. Hasonló elvonulással a világtól a gitáros a zenei szépség kielégíthetetlen keresésével jelentkezik: a folk hatásokkal flörtölve, a mandolin ötletes támogatásával gazdagítja a Going To My Home Town hangzásvilágát. A Pistol Slapper Blues-ban például úgy tűnik, mintha Gallaghernek egyáltalán nem lenne szüksége közönségre, vagy legalábbis a kívánságaival és elvárásaival szemernyit sem törődne. A dalszerzői hangulatban lévő Gallagher valójában mély, befelé forduló személyes érzéseket oszt meg, a korábban említett hagyományos motívumok előadása pedig maximálisan átélten szól, mintha a gitáros saját ötleteit őrizné féltékenyen.
Rory Gallagher a 70-es években egymás után szállította a remek stúdióalbumokat, de élőben hallani Gallaghert, amikor alkotóereje csúcsán volt, kétségkívül különleges élmény lehetett. Gallagher koncertörökségét a fiatalabb generációk szerencséjére számos hordozón megörökítették, a művész megismételhetetlenségének legmeggyőzőbb bizonyítékát pedig a híres Irish Tour mellett (a RockLine-recenzió itt) éppen a Live In Europe-on találjuk. Az album bizonyítja, hogy Rory színpadi show-ja elég életerős és izgalmas volt a billentyűs hangzás „beültetése” előtt is, amely évekkel később, fejlődésből adódó hangzásbeli adaptációként követte. A lenyűgöző színpadi erő hiteles és nyers bemutatója a blues rock-világ egyik legtöbbet méltatlanul mellőzött gitárosától!
Felállás
Rory Gallagher: ének, gitár, mandolin
Gerry McAvoy: basszusgitár
Wilgar Campbell: dob
Produkció
Rory Gallagher
Számlista
1. Messin’ With the Kid
2. Laundromat
3. I Could’ve Had Religion
4. Pistol Slapper Blues)
5. Going to My Hometown
6. In Your Town
7. What in the World
8. Hoodoo Man
9. Bullfrog Blues
