Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Josefov, Csehország
A koncert dátuma: 2009. 08. 07.
Látogatók száma: 10
Jegyár: 47€/54€
És már fel is ébredtünk a szombat reggelre, a fesztivál utolsó napjára. A metalos reggeli (sör, meg amit találtunk) után a metalpiacon el kellett költeni az utolsó koronákat is, délután pedig kitettük magunkat a napnak az Obscure színpad előtt, ahol az angol thrasherek, az Evile léptek fel. A négyes az öt éves fennállása alatt szép számú rajongótábort szerzett, és ez a thrash metal mostanában tapasztalt népszerűsége mellett nem is csoda. Az Evile ugyanis a thrasht a Slayer, a Metallica és a Megadeth-féle régi iskolára építi, és épp a második lemezük, az Infected Nations megjelenése előtt állnak, amely az Enter the Grave című bemutatkozóhoz hasonlóan az Earache kiadónál jelenik meg. Ha az elsőt még azzal lehetett vádolni, hogy túlságosan hasonlít a régebbi bandákra, főleg a Slayerre, az Infected Nations a MySpace-en eddig hallott dalok alapján nagy előrelépés. Az Evile színpadi játékán pedig az is meglátszik, mennyi koncertet toltak le mostanában: élőben magabiztosak és kompromisszumok nélküliek, és a legnagyobb délutáni hőségben is könnyedén moshra kényszerítik a közönséget!
A fesztivál brutálisabb folytatását a death metal amerikai óriásai, a Hate Eternal hozták el nekünk. A nagy Erik Rutan (Morbid Angel) vezette trió a szlovén színpadokon is jól ismert vendég, sajnos azonban most is előjött a zenekar legnagyobb gyengéje. Pedig Rutan a death metal egyik legnevesebb producere (a Cannibal Corpse-tól a Six Feet Underig dolgozott bandákkal), a Hate Eternal mégis az élő hangzás terén egész vonalon megbukik. Bár a lemezeik, mint a Conquering the Throne, az I, Monarch és a legutóbbi Fury & Flames, a death metal jobb termékei közé tartoznak, élőben legalábbis hangzásban csalódást okoznak. Rutant dolgozni látni azért így is élmény – az eszelős death metal riffekből, a démoni szólókból és Rutan brutális hangjából sosem elég!
A idei Brutal Assault másik nagy exkluzívja az angol Anaal Nathrakh volt (nem, a névnek semmi köze a végbélnyíláshoz, hanem Merlin varázsigéjének fordítása, jelentése „kígyó lehelete”). A zenekar két állandó tagja, Mick Kenney és V.I.T.R.I.O.L. már a legelején nagy hírverést csapott maguk körül: nem tettek közzé szövegeket, és azt állították, hogy a banda soha nem fog élőben fellépni. Szerencsére meggondolták magukat, az Anaal Nathrakh az első koncertjét 2005 decemberében adta, azóta pedig csak maroknyi exkluzív „one-off” fellépést fűzött fel. Az idei Brutal Assaulton is egy ilyen volt, és az Anaal Nathrakh lemezeken tapasztalt kompromisszumnélkülisége ellenére nem hittem volna, hogy ilyesmit élőben is meg lehet csinálni. A másfél órát, hanem egy jó órát kitöltő koncert viszont tökéletes sokk volt az agynak és a dobhártyának: a dalok között a srácok éppen csak annyi pihenőt engedtek, hogy a fantasztikus frontember, V.I.T.R.I.O.L. aka Dave Hunt (az angol death metal óriás Benediction énekese is) elmagyarázza, hogy értéktelen söpredék vagyunk. A zenekar szövegei ugyanis apokaliptikus témákat, a halandóságot, a mizantrópiát és különösen Friedrich Nietzsche nihilista filozófiáját érintik. Az Anaal Nathrakh így Hunt betegesen jó éneke, romboló blastbeatek és grind/black/death gitárzúzás vezényletével vitt végig minket a nihilista himnuszokon: In the Constellation of the Black Widow, Solifugae, The Lucifer Effect és Bellum Omnium Contra Omnes („mindenki háborúja mindenki ellen”, idézet Thomas Hobbes filozófus Leviatan című könyvéből, amelyben az emberiség természeti állapotát írja le). De nem is az számít, mit játszottak, az Anaal Nathrakh elképesztően intenzív koncertélmény, amit nem felejtesz el egyhamar. Mivel élőben látni őket igazi kiváltság, melegen ajánlom nektek, hogy éljetek az első alkalommal, amikor újra lehet. Addig pedig hallgassátok a lemezeket! A nihilizmus az Anaal Nathrakhhal pokolian menő lesz!
És amikor már azt hinnéd, hogy az Anaal Nathrakh intenzitását nem lehet utolérni, színpadra lépnek a death metal amerikai bajnokai, a Suffocation. Ez pedig csak egyet jelenthet: egy jó órányi tökéletes death metal sokkot brutális énekkel az élen és zseniális hangszeres négyessel. A Suffocationre hömpölygött a közönség, és amikor színpadra vonult Frank Mullen (ének), Terrance Hobbs (gitár), Guy Marchais (gitár), Derek Boyer (basszus) és Mike Smith (dob), megnyíltak a pokol kapui. A Suffocation kétségkívül az egyik legösszeszokottabb zenekar, a Smith/Marchais duó gitárvonalai pont úgy vágnak, mint a lemezeken, Smith dobos-polipjára pedig nehéz megfelelő szavakat találni. Ha ehhez hozzáadod Frank Mullen betegesen brutális énekét, már csak térdre rogyhatsz, és a romboló Suffocation ötös előtt azt üvöltheted: „we’re not worthy”! A Suffocation már 18 éve ad ki fantasztikus albumokat, és az új, a Blood Oath sem tesz ezen kivételt, amit a Suffocation élőben is bebizonyított. És amikor a srácok fejbe vágnak az Effigy of the Forgotten, a Catatonia, a Jesus Wept, az Infecting the Crypts és hasonló nevű buzogányokkal, majd saját véred tócsájában hagynak, már csak még egy ilyen körért könyörögsz. „Hail Suffocation!”
A fesztivál tökéletes zárását persze nem tudtam volna elképzelni az egyetlen és megismételhetetlen Immortal nélkül (bár utánuk még néhány zenekar fellépett, de azok különösebb említésre nem érdemesek). A black metal olvasztótégelyének számító norvég városból, Bergenből származó legendás black metal zenekar már pályája legelején kivívta magának a műfaj egyik legnagyobb nevének rangját. Az Immortal már kezdetben megtalálta a maga fülkéjét a német thrash hatásaival kevert black metalban, „over-the-top” imidzsével, corpse-paintjével, felejthetetlen lemezborítóival és még kultikusabb klipjével, a The Call of the Wintermoon című számmal pedig tudatosan trónolt be a műfaj legnagyobbjai közé. Az Immortal 2003-ban feloszlott, de már három évvel később újra összeállt a következő évi fesztiválfellépésekre. Újra együtt 2007-ben a Metalcampen is a fesztivál záróhúzásaként léptek fel, és az Abbathtal, az Apollyonnal és a Horghhal való újabb találkozásnak könnyű volt örülni. Az Immortal ultragonosz intróval vezetett be minket Blashyrkh világába, amelyet a Mighty Ravendark uralmaz. Az Immortal ugyanis azon kevés black metal zenekar egyike, amely teljesen elkerüli a sátánizmus témáját; Demonaz szövegei (a zenekar negyedik tagja, aki sérülés miatt már nem gitározik, de még mindig szövegíró és a banda kulcsfigurája) ugyanis a kitalált Blashyrkh világáról szólnak, amelyet háború és szenvedés pusztít. Az Immortal így Abbath jeges riffjein, Horgh blastbeatjein és Popeye-t idéző vokálján át vezetett minket a „frostbitten kingdoms” földjén olyan klasszikusokkal, mint a Tyrants, a One By One, a Sons of Northern Darkness, a Battles in the North, egészen a záró Blashyrkh (Mighty Ravendark)-ig. Az Immortal összeszokott és pontos volt, a kötelező Abbath-féle tűzokádás és a kultikus „crab walk!” pedig természetesen nem maradhatott el. Egy tökéletes fesztivál tökéletes zárása!
Mit tud hát nyújtani a Brutal Assault a többi fesztivállal szemben, amelyek mostanában úgy nőnek, mint a Sasha kertész locsolta kert? Az idilli középkori kisváros és erőd, Josefov egyedülálló hangulatát, amelyet három napra a poroszok helyett a metalosok szállnak meg. A szélsőséges metal műfajok nagy neveiből álló fantasztikus felhozatalt, az élen olyan exkluzív nevekkel, akiket az európai színpadokon alig lehet látni (idén például a Sadus, az Orphaned Land, az Ulver és az Anaal Nathrakh), mindezt a „minőség a mennyiség előtt” elv alapján, ami a Brutal Assaulton tényleg érvényesül, és esély sincs rá, hogy a Szlovéniában rendszeresen boldogító, agyonrágott nevekkel, mint az Amon Amarth vagy a Korpiklaani, találkozzunk. Végül pedig a Brutal Assault a jelentős távolság ellenére is a kínálathoz képest rendkívül kedvező árú fesztivál, hiszen a mindössze 50€-s jegyért tényleg a jelenlegi metalzenekarok krémjét kapod, Csehország pedig természetesen még egy okból paradicsom a metalosoknak: az kiváló és olcsó sörök miatt! A Brutal Assault jövőre ünnepli a 15. évfordulóját, és Josefov kétségkívül jövőre is viszontlát minket!
Fotók: Nina Grad
Setlist
OBSCURE STAGE: Black Bomb A 10:00-10:30 Depresy 11:10 11:40 Ashes You Leave 12:20-12:55 Cripple Bastards 13:35-14:05 The Faceless 14:50-15:25 Evile 16:10-16:45 Raunchy 17:30-18:05 Anaal Nathrakh 18:50-19:35 Suffocation 20:25-21:15 Walls Of jericho 22:50-23:40 Skepticism 0:35-1:20 METALSHOP STAGE: FDK 10:35-11:05 Gama Bombs 11:45-12:15 The Red Chord 13:00-13:30 Ador Dorath 14:10-14:45 Ghost Brigade 15:30-16:05 Hate Eternal 16:50-17:25 Misery Index 18:10-18:45 Atrox 19:40-20:20 Immortal 21:20-22:45 Marduk 23:45-0:30 Eternal Deformity 1:25-2:00 ANAAL NATHRAKH 1. In The Constellation Of The Black Widow 2. I Am The Wrath Of Gods And The Desolation Of The Earth 3. Bellum Omnium Contra Omnes 4. The Final Absolution 5. Submission Is For The Weak 6. More Of Fire Than Blood 7. Solifugae 8. Der Hölle Rache Kocht In Meinem Herzen 9. The Lucifer Effect 10. The Destroying Angel 11. Do Not Speak 12. Pandemonic Hyperblast IMMORTAL: 1. The Sun No Longer Rises 2. Solarfall 3. Sons of Northern Darkness 4. Tyrants 5. One by One 6. Damned in Black 7. Withstand the Fall of Time 8. Unholy Forces of Evil 9. Unsilent Storms in the North Abyss 10. Beyond the North Waves 11. Battles in the North 12. Blashyrkh (Mighty Ravendark)
Képgaléria
