Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: džeZZva
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2016
Értékelés: 4/5
A džeZZva – ahogy a neve is sejteti – jazzkvartett, amely a nevét tekintve fiatalnak és frissnek hat a színtéren, a név mögött azonban négy edzett, tehetséges muravidéki zenész hatalmas kilométerei és gazdag tapasztalata áll.
A zenekar 2014-ben adta ki azonos című stúdiódebütjét, ezzel lerakta azt az alapot, amely teljes hitelességet ad neki, nemcsak az öntörvényű, saját szerzeményekre épülő művészetét illetően, hanem a koncertszínpadok meghódításában is. Mivel a džeZZva négy olyan zenészből álló kvartett, akik a múltban egyénileg is rengeteget játszottak – itt elsősorban a rendkívüli billentyűsre és a zenekar fő víziósára, Dejan Berdenre célzok –, és egy csomó saját, vagyis szerzői zenét alkottak, már a stúdiódebüt is különleges zenei kalandnak számít: rendkívül merész és remekül sikerült hajókázás a szabadelvű jazzkísérletezés, a neoklasszicizmus és a folkzene világán át. Muravidéki földrajzi gyökerekkel.
A džeZZva az elmúlt két évben számtalan koncerthelyszínen lépett fel, és nemcsak itthon, hanem külföldi színpadokon is megszilárdította a pozícióját: bejárták például a Balkán-félszigetet, és Szlovénia határától északra fekvő vidékeken is vendégül látták őket. A legjobb azonban mégiscsak otthon játszani, a hazai közönség előtt, főleg ha egy-egy koncertet fel lehet venni, és a felvételt el lehet tenni egy esetleges koncertalbumra.
A džeZZva önálló intézmény, amely „csináld magad” alapon működik. Teljesen függetlenül tevékenykednek, így az albumaikat is maguk adják ki. Készül a második stúdióalbum – erről már a verebek csiripelik a háztetőkön –, a fiúk azonban úgy döntöttek, hogy a stúdiódebüt és az utódja közötti időbeli rést egy igazi koncertdokumentummal hidalják át. Így (ismét önkiadásban) idén november közepén megjelentették a „Live From the Hidden Courtyard” című koncertalbumot, amelyet 2016. 08. 20-án vettek fel Murska Soboti-ban. A repertoárban szinte a teljes stúdiódebüt szerepel, ehhez a džeZZva két másik dalt is hozzátett: a saját verzióját Zorn Ariel című szerzeményéből, valamint a koncert zárásaként kiválóan megaranzsírozott, jazz-fúziós édességként a hagyományos (muravidéki népdal) Ne orji, ne sejaj saját változatát, amellyel a nagy koncertfináléban az album egyik előadói csúcspontját hozták össze.
A stúdiódebüt is egy szuszra készült, a stúdióbeli koncert mintájára. Éppen ezért egyedi, megismételhetetlen. A džeZZva ezeket a dalokat a 2016. 08. 20-i koncerten megismételte, és természetesen újra egyedien és megismételhetetlenül játszotta el őket. Vagyis másképp. Ehhez csak annyit kell hozzátenni, hogy azok a pillanatok, amikor a kvartett az improvizációs tüzet szítja, időben még jobban elnyúlnak, és a játékosságban, a kísérletezésben különösen huncutul és féktelenül hatnak. Ez a megfigyelés főleg azokat a zenei gourmand-okat fogja megörvendeztetni, akiket a zenei kifejezésben a komplexitás és a szokatlanság, azaz az eklekticizmus vonz.
Ha a különlegességeket, vagyis a dokumentum legérdekesebb pillanatait keressük, a számok közül mindenképp kiemelkedik a kiváló IndinA, amely több mint tizenhat perces játékidejével egyenesen a zenekar teljes zenei esszenciájának lényegéhez vezeti a hallgatót. Az öntörvényű jazzdialógus rendkívül sikerült felhalmozódása ez, amelyet a zenekar a saját víziója szerint fejleszt és valósít meg, miközben rendkívül finoman (és időnként alig észrevehetően) egyik oldalról folkzenei, másikról neoklasszicista elemeket kever bele. A jazzimprovizációs fűszerezés közepette a kvartett ebben a számban annyira elszabadul, hogy a szerzemény záró szakaszaiban az egész már az avant free jazz szokásainak elemeivel határos. A džeZZva azonban olyan zenekar, amely a játékával folyamatosan megőrzi a hallgathatóságot. Még amikor a hangzáskép építőkockái, a szólók a csúcspontjukon vannak, ezek az elemek mindig visszatérnek a zeneiség érzékelhető formátumába (akármilyen „fellazult” is az), még ha az éleslátó improvizációk majdnem a szakadék szélére sodorják is őket. Ezért a zenéjükben nincsenek aranzsőri széttöredezettség pillanatai.
A džeZZva az érzések felidézésének mestere is, amelyekkel rendkívül hatásosan szólítja meg a hallgatót. Ilyen szám a Spring, amelyet a džeZZva a hangulatok fokozásán át bont ki, és amelyben nem nehéz elképzelni a tavaszi rügyek bontakozását vagy a lassan búcsúzó tél olvadó havával teli patakok halk csobogását, amelyek partjain már kikandikálnak az első tavaszi virágok. Ki kell emelni azt is, hogy minden dalt rendkívüli tűzzel és élvezettel adnak elő, ami kiválóan egyensúlyban van a kifinomult pillanatokkal. Annak ellenére, hogy a zene instrumentális, a džeZZva úgy interpretálja, hogy benne kiérezhető a tajtékzó érzelmek szenvedélye, egyúttal a misztika valódi, ragadozó pillanata is. A hangzásvilág minden építőeleme intenzíven érzékelhető, az improvizáció pillanataiban érzékien nyitnak teret egymásnak. Az egész anyag előadásában a mester Dejan Berden zongorája viszi a prímet, amelyet kiválóan egészít ki és támogat Rodež érző, szerves, gyakran dallamosan elmélyült gitárhangja (ez pillanatokra kissé Metheny-s). Mindeközben a végig aktívan mozgékony ritmusszekció sem marad közömbös, különösen Miran Celec dobos kirándulásai.
A „Live From The Hidden Courtyard” kiváló koncertdokumentum, amely rendkívüli bátorságról tanúskodik, és megerősíti Szlovénia egyik legérdekesebb instrumentális formációjának öntörvényű, kívülálló jazz-art retorikáját. A zenekar teljesen önállóan működik, a folyamatosan igazmondóan kutató zenei kifejezés lényegében pedig fittyet hány mindenféle trendre. Mindezek után, amit ez a koncertdokumentum nyújt, nagyon nagyok az elvárások a džeZZva új stúdióanyagával szemben.
https://www.youtube.com/watch?v=d3P3vONXu88
Felállás
Dejan Berden – zongora
Iztok Rodež – gitár
Mojmir Wolf – nagybőgő
Miran Celec – dob, ütőhangszerek
Produkció
džeZZva
Számlista
1. Če bi jes bijla fčelica
2. Ariel
3. A Little Game
4. East
5. Spring
6. IndinA
7. Ne orji, ne sejaj
