Kiadó: Saját kiadás
Produkció: džeZZva
Értékelés: 9.0 / 10
A džeZZva – ahogy már a név is sejteti – jazzkvartett, amely a nevét tekintve fiatal és üde jelenség a színtéren, de a név mögött négy edzett, tehetséges muravidéki zenész hatalmas úttörő tapasztalata és gazdag rutinja áll.
A zenekar 2014-ben adta ki azonos című stúdiódebütjét, ezzel lerakta azt az alapkövet, amely teljes hitelességet ad neki, nemcsak az önálló szerzői művészet, hanem a koncertszínpadok meghódítása terén is. A džeZZva négy olyan zenész kvartettje, akik egyénileg is rengeteget játszottak már a múltban – itt elsősorban a rendkívüli billentyűsre és a zenekar fő víziósára, Dejan Berdenre gondolok –, és a saját, vagyis szerzői zenéből is felhalmoztak egy jókora csokorra valót. Már a stúdiódebüt is különleges zenei kalandként dokumentálja a szabadelvű jazzkísérletezés, a neoklasszicizmus és a folk világain át vezető rendkívül merész és talált hajókázást. Muravidéki földrajzi származású folkét.
A džeZZva az elmúlt két évben számos koncerthelyszínen megfordult, megerősítve pozícióját nemcsak otthon, hanem nemzetközi pódiumokon is: bejárták a Balkán-félszigetet, és a szlovén határtól északra fekvő helyeken is vendégül látták őket. A legszebb azonban mégis az, ha otthon játszol, hazai közönség előtt, főleg ha egy koncertet fel lehet venni, és a felvételt el lehet tenni egy esetleges koncertalbum kiadásához.
A džeZZva önálló intézmény, amely a „csináld magad” elv szerint működik. Teljesen függetlenül tevékenykednek, és az albumaikat is maguk adják ki. Már a verebek is azt csiripelik a háztetőkön, hogy készül a második stúdióalbum, a fiúk azonban úgy döntöttek, hogy a stúdiódebüt és az utódja közötti időbeli rést egy igazi koncertdokumentummal hidalják át. Így (ismét saját kiadásban) november közepén jelentették meg a „Live From the Hidden Courtyard” koncertalbumot, amelyet 2016. augusztus 20-án vettek fel Muraszombatban. Az anyag szinte a teljes stúdiódebüt előadását tartalmazza, a džeZZva ehhez még két másik szerzeményt tett hozzá: egyrészt a saját verzióját Zorn Ariel című darabjából, másrészt a koncert záró részében a hagyományos (muravidéki népdal) Ne orji, ne sejaj remek hangszerelésű, jazz-fúziós desszertjét, amellyel a nagy koncertfináléban a lemez egyik előadói csúcspontját hozták létre.
A stúdiódebütöt is egy szuszra vették fel, a stúdióban adott koncert mintájára. Ezért egyedi és megismételhetetlen. A džeZZva ezeket a számokat a 2016. augusztus 20-i koncerten újra eljátszotta, és természetesen megint egyedien és megismételhetetlenül. Vagyis másképp. Hozzá kell tenni, hogy azok a pillanatok, amikor a kvartett az improvizációs tüzet hajtja, időben még jobban kinyúlnak, és játékosságukban, kísérletezésükben különösen huncutul és féktelenül hatnak. Ez a megfigyelés főleg azokat a gurmandokat fogja megörvendeztetni, akiket a zenei kifejezésben a komplexitás és a szokatlanság, vagyis az eklektika vonz.
Ha az anyag különlegességeit, legérdekesebb pillanatait keressük, a számok közül mindenképp kiemelkedik a kiváló IndinA, amely több mint tizenhat perc játékidejű, és egyenesen a zenekar teljes zenei esszenciájának közepébe repíti a hallgatót. Az önálló jazzdialógus rendkívül szerencsés összegzése ez, amelyet a zenekar a saját víziója szerint fejleszt és valósít meg. Ehhez rendkívül finoman (és időnként alig észrevehetően) hozzáad egyfelől folkelemeket, másfelől neoklasszicizmust, a jazzimprovizációs fűszerezés közepette pedig a kvartett ebben a számban még annyira is eltávolodik, hogy a szám záró szakaszaiban az egész már az avant free jazz szokásainak elemeit súrolja. A džeZZva azonban olyan zenekar, amely a játékán át folyamatosan hallgatható marad. Még amikor a szólók, a hangkép építőkövei a csúcspontjukon járnak, ezek az elemek akkor is mindig visszatérnek a zeneiség érzékelhető formájába (legyen az bármilyen „fellazított”), még ha éleslátó improvizációikban majdnem a határon túlra is sodródnak. Ezért a zenéjükben nincsenek hangszerelési széttöredezettségből fakadó pillanatok.
A džeZZva az érzések megidézésének is mestere, ezekkel rendkívül hatásosan szólítja meg a hallgatót. Ilyen a Spring, amelyet a zenekar hangulatok fokozásán át bontakoztat ki, és amelyben nem nehéz elképzelni a tavaszi rügyek fakadását vagy az olvadó havas patakok csendes csobogását, ahogy a tél lassan búcsúzik, és a partokon kikandikálnak az első tavaszi virágok. Ki kell emelni azt is, hogy minden szám rendkívüli tűzzel és élvezettel szól, amelyet remekül ellensúlyoznak a kifinomult pillanatok. Bár a zene instrumentális, a džeZZva úgy interpretálja, hogy kihallható belőle a forrongó érzelmek szenvedélye, de a miszticizmus igazi, megragadó pillanata is. A hangzásvilág minden eleme intenzíven érzékelhető, az improvizációs pillanatokban érzéki módon adnak teret egymásnak. Az egész anyag előadásában Dejan Berden zongorája viszi a prímet, remekül egészíti ki és támogatja Rodež kitárának átélt, szerves, gyakran dallamosan elmerengő hangja (ez időnként kissé Metheny-s). Mindeközben a végig aktívan mozgékony ritmusszekció betétei sem hagynak hidegen, különösen Miran Celec dobos kirándulásai.
A „Live From The Hidden Courtyard” kiváló koncertdokumentum, amely rendkívüli bátorságról tanúskodik, és megerősíti Szlovénia egyik legérdekesebb instrumentális formációjának idegen hatásoktól mentes, önálló jazz-art hangját. A zenekar teljesen autonóm módon működik, és az örökké őszintén kutató zenei kifejezés magjában fütyül minden trendre. Mindazok után, amit ez a koncertdokumentum nyújt, óriásiak az elvárások a džeZZva új stúdióalbumával szemben.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Če bi jes bijla fčelica
2. Ariel
3. A Little Game
4. East
5. Spring
6. IndinA
7. Ne orji, ne sejaj
Felállás:
Dejan Berden – zongora
Iztok Rodež – gitár
Mojmir Wolf – nagybőgő
Miran Celec – dob, ütőhangszerek
