Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Unisonic
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 54:43
Értékelés: 4/5
2009-ben a Place Vendome tagjai, vagyis a Helloween egykori énekese, Michael Kiske, a Pink Cream 60 basszusgitárosa, Dennis Ward és a dobos Kosta Zafiriou, aki akkoriban még a Pink Cream 69 dobosa volt, úgy döntöttek, hogy egy igazi zenekart alapítanak, amely koncertezni is fog. Dennis Ward javaslatára a svájci veterán zenészt, Mandy Meyert (Krokus, ex-Asia, ex-Gotthard) szerződtették gitárosnak. Kai Hansen csak 2011-ben csatlakozott a bandához. Egy munkamániás, mint Kai Hansen, nem szokatlan, hogy a Gamma Ray mellett más zenei projektekben és zenekarokban is otthonosan mozog. Elég csak arra gondolni, hogyan segítette a kezdeti lépéseknél a power metalos Iron Saviort.
A „Light Of Dawn” című új lemez a rendkívül ígéretes és nagyon színvonalas, 2012-ben megjelent, azonos című bemutatkozóhoz képest abban lép előre, hogy a produkció még felturbózottabb (még zajosabb és még romboló erejűbb), a dalok pedig érezhetően sötétebb hangvételűek. Bár sokan a Helloween / Gamma Ray-féle közhelyekre számítanának, ezek ritkábban kerülnek előtérbe az albumon, mint gondolnád! Például a nyitó Your Time Has Come refrénjében és remek „middle eight” szakaszában, vagy az album első kislemezének, a For the Kingdomnak a refrénjében, amely korábban már megjelent az azonos című EP-n is.
Az album kifejezőereje ezúttal a középtempós dalokban sűrűsödik. Ezeknél gyakran csak a ritmusszekció indít, ehhez csatlakozik Kiske, aki bizonyítja, hogy az európai power metal korszak egyik legmarkánsabb hangjaként érett fejjel is fantasztikus énekes marad (Night of the Long Knives). Egy szemernyit sem veszített a hangi erejéből, az átélésről nem is beszélve. Egyedi a hangszíne, és ezen a lemezen ismét teljes erejéből ragyog. Különösen ott mutatja meg az erényeit, ahol a dalok több finomságot kívánnak, például a When the Deed is Done versszakában vagy az Exeptionalben. Ez utóbbi az, amelyik az egész anyagból a legjobban sikerült a zenekarnak: zeneileg és dallamvilágában is a csúcs. Kislemeznek született. A középtempós dalokban egyébként a zenekar azon törekvése is sokkal jobban működik, hogy az alapötletekből kihozza a maximális dallamosságot. Ehhez társul az a tisztaság és erő, amelyet Kiske karizmatikus éneke végig megőriz, miközben a középső fekvésből a magasabba, majd a legmagasabba emelkedik. A refrének így a középtempós dalokban érik el bombasztikus csúcspontjukat, ilyen az említett When The Deed is Done és Exeptional, továbbá a Night of the Long Knives, a már megjelent kislemez, a For the Kingdom versszaka, az album egyik legdrámaibb dala, a Find Shelter, valamint a záró You And I. Nagyon erős dallamos fogást testesít meg a Not Gonna Take It Anymore is („Jerikó falai leomlanak” sorral), ahol a vendég Vanden Plas-billentyűs, Günter Werno billentyűinek „szimfonikus áradása” fontos szerepet kap a különleges atmoszféra megteremtésében és az epikus bombaszt fokozásában, amelyet ez a kiváló dal megragad (a nyitó ritmus Queen-jellegű, arénarockos pompába nyílik).
Mandy Meyer és Kai Hansen nem feltétlenül a tipikus power metalos, tercekben futó riffelésbe menekül, inkább hagyják, hogy az alap gitárfrázisok az szövegben „szabadon lélegezzenek”, amitől az Unisonic időnként a klasszikus Judas Priest kontúrjait ölti magára (Find Shelter). A gitárpárbajokat a middle eight szakaszokban gyakran több részre osztják. A gitáros ördöngösségek egyik legsikerültebb pillanatát a Throne of the Dawn című dalban hozzák össze. Egyébként a két gitáros leleményessége gondoskodik róla, hogy lehetetlen unatkozni az album hallgatása közben. A középső hangszeres részek ugyanis mind egytől egyig mesterien kitalált egyvelegek, a két gitáros hozzáállása pedig jobban nem is egészíthetné ki egymást.
Ha figyelembe vesszük, hogy az Unisonic három tagjának hard rockos a zenei háttere, nem csoda, hogy egyes dalok közelebb állnak a hard rockhoz, mint a power metalhoz. Az Unisonic időnként ugyan Hansen és Kiske anyazenekarainak stílusát és hangzását idézi, ám a hard rockos háttérből érkező másik három tag olyan konkrét ötletadagot visz az aranzsmákba, hogy azok szerencsésen mentesítik a „Light of Dawn” albumot a Helloween-nel vagy a Gamma Ray-jel való közhelyes hasonlóságoktól. Az Unisonic új lemeze az egyébként kiváló bemutatkozóhoz képest stílusában még határozottabb, ötleteiben tömörebb, kifejezésmódjában fókuszáltabb. Ugyanígy sötétebb is, a megteremtett drámai színház még ragadozóbb, a produkció pedig egy árnyalattal élénkebb és zajosabb, felturbózottabb.
A versszakok és refrének vezérdallamainak nagy karizmájából egyértelmű, hogy tapasztalt zenészek és hihetetlenül ügyes hangszerelők állnak mögöttük, akik közben ravaszul kerülgetik a „közhelycölöpöket”, így a „Light of Dawn” nyíltan szólva egy „mesterien újracsomagolt régi cucc, új időkre eljátszva”. Ha meghallgatod ezt az albumot, a Helloween, a Gamma Ray, a Place Vendome és a Pink Cream 69 rajongói rögtön otthon érzik majd magukat.
Felállás
Michael Kiske – ének
Kai Hansen – gitár, vokál
Mandy Meyer – gitár
Dennis Ward – basszusgitár, vokál
Kosta Zafiriou – dob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZ:
Günter Werno – billentyűk
Producer
Dennis Ward
Számlista
1. Venite 2.0 (1:30)
2. Your Time Has Come (5:03)
3. Exceptional (5:02)
4. For the Kingdom (4:58)
5. Not Gonna Take Anymore (4:26)
6. Night of the Long Knives (5:02)
7. Find Shelter (5:00)
8. Blood (4:45)
9. When the Deed Is Done (5:06)
10. Throne of the Dawn (4:50)
11. Manhunter ( 3:37)
12. You and I (5:20)
