Helyszín: Ljubljana / Arena Stožice / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 12. 07.
Látogatók száma: 7.000
Jegyár: 32,00€ (lelátó) / 35,00€ (parter)
A hideg napokban, amikor a medvék már téli álmukat alusszák, a zenészek még mindig nem pihennek. Mindegy, mióta vannak a pályán, és mennyi pihenésre lenne talán szükségük. A Balkán egyik legfáradhatatlan igáslova kétségkívül a Parni Valjak, akikre az őszi celjei és ajdovščinai koncertek után végre Ljubljanában is sort kerítettünk.
A horvát legendákat nem kell külön bemutatni. A közbeeső 4 éves szünettel együtt több mint 30 éve aktívak a zenei életben, és zenéjükkel, fellépéseikkel mindezen évek alatt lenyűgözik a fiatalokat és a lélekben fiatalokat egyaránt. Koncertjeikre tinédzserek és idősebb generációk is eljönnek, így a zenekar folyamatosan aktuális marad. Idén adták ki 18. stúdióalbumukat Nema predaje címmel, és úgy tűnik, a Parni Valjak tényleg nem készül megadni magát.
Negyedórával a koncert kezdete előtt már látszott, hogy déli szomszédaink ezúttal biztosan nem töltik meg a Stožice csarnokot az utolsó zugig. Ehhez talán a meglehetősen borsos jegyárak is hozzájárultak – a parterért a koncert napján egész 35 €-t kellett kifizetni. A koncert után persze nehéz lenne azt mondani, hogy túlárazott a jegy – egy közel 3 órás spektákulumért ez talán nem is sok. De hát most, amikor a recesszió következményei minden ajtón dörömbölnek …
A Parni Valjaknak nincs szüksége előzenekarra a koncertjén. Gazdag repertoárjukkal és színpadi rutinjukkal egymagukban is kielégítenek minden hallgatót és nézőt a teremben. És belőlük éppen elegen voltak ahhoz, hogy kellemes hangulat uralkodjon a csarnokban, amely a színpad előtt is lazán mozgó tömegnek adott helyet. Pontban este kilenckor, Vid Valič tréfás felvezetője után egymás után csörtettek fel a színpadra a zenekar tagjai, és a mindenki által ismert, már-már népdallá vált Lutka za bal-lal kezdtek. Az énekes Aki Rahimovski szó szerint az első pillanattól kezdve a tenyeréből etette a közönséget – az egész csarnok habozás nélkül beszállt az éneklésbe, és hamarosan a legmerevebb alakok is legalább bólogatni kezdtek az élénk ritmusokra. A színpad minden oldaláról érkező bársonyos hangok simogatták a közönséget, és magukkal ragadták. A lelátókon az emberek felálltak, csatlakoztak a hangos énekléshez, és a levegőben hullámzottak a karok. A zenekar ügyesen navigált a számok között, így a régebbi slágerek tömege mellett az utolsó albumról is hallhattunk újabb dalokat. Bár a Parni Valjak soha nem hagyja ki a múlt nagy slágereit, a setlistre mindig felvesz aktuálisabb, újabb szerzeményeket is. A zenekar egy félórás akusztikus betéttel színesítette a koncertet, ami a közönséget egy cseppet sem nyugtatta le – épp ellenkezőleg. Éppen ez a betét ébresztette fel valamilyen módon a Stožice csarnokot, és késztette még hangosabb részvételre a nézőket, annak ellenére, hogy a zenekar tagjai nyugodtan ültek a székeiken. Az akusztikus rész csúcspontja kétségkívül a Ljubavna volt, mert a közönség önállóan elénekelte a dal több mint felét. A mindenki által ismert Ja u ljubav vjerujem után a stáb gyorsan leszedte a székeket a színpadról, a tagok hangszert cseréltek, és a koncert elektromos formában folytatódott. A billentyűk nyitó hangjaira a közönség a Dođi-t kísérte énekével. A zenekar gazdag tapasztalata és tökéletes összeszokottsága a koncert utolsó szakaszában mutatkozott meg igazán, amikor a gitáros, Marijan Brkić – Brk Gibsonjával adódtak problémák: az egész színpadi felállás úgy helyezkedett el, hogy minél jobban elvonja a figyelmet Brkről, közben pedig gondoskodtak róla, hogy a hanghibák alatt csak a legélesebb fülű látogatók vegyék észre az apró hiányosságokat a hangzásban. De ez az egész elhanyagolható. Nem éppen zsenge korához képest a frontember vidáman ugrált ide-oda a színpadon, táncolt, a közönséget részvételre, ritmusra tapsolásra buzdította – Aki színpadi energiája szerencsére az évek során sem lankad, és hasonlóan a hangi képességei is komolyabb gond nélkül, szilárd színekkel kibírnak egy estén akár 3 órát is. A színpadi mesterségbeli tudásról tanúskodott az is, hogy a végén szó szerint felpörgették a közönséget az energikus U prolazu és Ugasi me slágerekkel, ami vad ráadáskövetelést váltott ki. A zenekar nem hagyta sokáig kérlelni magát. A ráadásban még eljátszották a Vjeruj-t, a Prokleta nedelja-t és a kötelező Jesen u meni-t, ami ismét követelést szült a tagok színpadra visszatérésére. És a kérés sikerrel járt – Aki a csapattal még egyszer visszatért, és az Aleluja-val, valamint a már népdallá vált Sve još miriše na nju-val szolgált. Csaknem három óra után a tagok végül elbúcsúztak a közönségtől, amely több mint elégedett és kielégült lehetett.
Setlist
1. Lutka za bal
2. Zona somraka
3. Zagreb ima isti pozivni
4. Zastave
5. Ostani s njim
6. Nema predaje
7. A gdje je ljubav
8. Istina
9. Stvarno nestvarno
10. Nakon svih godina
11. Jedino ti
12. Tanki živci
13. Gledam je dok spava
14. Kralj iluzija (akusztikus)
15. Dok je tebe (akusztikus)
16. 700 milja od kuće (akusztikus)
17. Uhvati ritam (akusztikus)
18. Ljubavna (akusztikus)
19. Ja u ljubav vjerujem (akusztikus)
20. Dođi
21. Stranica dnevnika
22. Sunčanom stranom
23. Mjenjam se
24. Samo da znaš
25. U prolazu
26. Ugasi me
—ráadás I.—
27. Vjeruj
28. Prokleta nedelja
29. Jesen u meni
—ráadás II.—
30. Aleluja (ja još vjerujem u nas)
31. Sve još miriše na nju
Képgaléria
