Előadó: Clouds
Megjelenés: 2007
A Clouds fiatal amerikai zenekar, és nem szabad összetéveszteni az azonos nevű ausztrál csapattal, amely az 1980-as évek végén működött. Az összekeverés egyébként lehetetlen, amint az ember meghallja a zenéjüket. Míg az ausztrál Clouds a könnyedebb, lágyabb hangulatú popdalok felé hajlott, addig az amerikai Clouds a teljes ellentéte. Egyszerűen nem ismernek se lágyságot, se könnyedséget, az első szám első hangjától kezdve a Legendary Demo című bemutatkozó lemezükön a fiúk teljes gőzzel nyomják végig (majdnem) az egészet.
Érdekes, hogy a korongot kísérő köszönetnyilvánításban a Clouds Frank Zappának és Captain Beefheartnak mond köszönetet, de őszintén szólva a hatásuk egyik összesen nyolc dalon sem érezhető. Lehet, hogy a fiúk a hatásukat teljesen észrevehetetlen, felismerhetetlen szintre vitték át, hiszen a zenéjük pont ellentétesen szól mindennel, amit Zappa és Beefheart valaha csinált. A Clouds több közös vonást mutat a korai heavy metal bandákkal és az amerikai hardcore csapatokkal, amelyek a dühüket a reagani Amerikában eresztették el, mint azzal az avantgárd őrülettel, amelynek a két említett művész mesterien átadta magát.
Nos, bár a fiúk kétségkívül uralják azt, amivel foglalkoznak, ezen a jó negyven percen át, ameddig ez a legendás demójuk tart, végig olyan zenei parton mozognak, amely a régi rajongókon kívül az újakat aligha fogja elbűvölni. A táj, amelyen járnak, túl sok más, sokkal felismerhetőbb zenei alkotást kínál, amelyek talán nem legendásak, de így is néhány lépéssel a Clouds előtt járnak.
A legfényesebb pont ironikus módon a legvégén érkezik, a tizenkilenc perces instrumentális „Quartulli Dub” című számban, amely a különben kissé áporodott hangzású kis szobába némi égető szükségű frissességet visz szaxofon formájában. És bár a dal epikus hosszával már a jazz vagy valamilyen más kísérleti zenélés területére téved, éppen ez lép ki leginkább azokból a keretekből, amelyeket a zenekar előtte felépít, és amelyekhez túlságosan is hűségesen ragaszkodik.
Lehet, hogy a közel húsz percnyi zümmögés, sípolás és ismétlődő loop sokaknak sok, de valószínűleg nem azoknak, akik átrágták magukat az első hét számon. Az egész mégis valószínűleg sokkal vonzóbb lenne, ha az arány megfordulna: több, talán rövidebb dal a „Quartulli Dub” stílusában, és kevesebb olyan, amelyek egymáshoz meglehetősen hasonlítanak, elveszve a nehéz, de teljesen felesleges gitárjátékban.
Ki tudja, talán kissé gyenge jelölt ez a legendás demó címére, de egy kicsit átgondoltabb, vagy talán egy kicsit kevésbé átgondolt koncepcióval a Clouds akár a „legendary debut” címért is versenybe szállhatna?
Felállás
Adam McGrath: gitár, ének
Jim Carrol: gitár, ének
Jay Cannava: basszusgitár
Q: dob
Produkció
Clouds & Stephen Brodsky
Számlista
01.New Amnesia
02.Pressure
03.Live For It Now
04.PG
05.Mountain Jim
06.Guardian’s Eyes
07.Magic Hater
08.Quartulli Dub
Az album hossza: 41:12
