Előadó: Kurai
Kiadó: Altrock
Megjelenés: 2009
Értékelés: 4.3/5
A Kurai japánul alkonyatot, félhomályt jelent, és valószínűleg ez a legtalálóbb szó a lemez hangulatának leírására. Mondhatnánk, hogy ez a projekt Zago és Stauss újabb közös munkája, mint korábban a Zauss, de itt egyértelműen Zago a főszereplő. Zago nyilvánvalóan egy ambientesebb, sötétebb hangulatú anyagot akart létrehozni. Miután párszor meghallgatod a lemezt, világosabbá válik, mit akart elérni, és az is kiderül, hogy ez nagyrészt sikerült is neki.
A lemez egyes részei csoportos improvizációk (ez a valószínűbb), vagy csoportos kompozíciók, és személy szerint ezek tetszenek a legjobban, bár Zago szólószerzeményei is rengeteget adnak. Általában ambient, jazz, klasszikus zene, avantgárd és rock keverékét halljuk. Bizonyos értelemben Fripp soundscape-jeire emlékeztet a zene, csak itt jóval több az izgalmas ötlet és elem (ahogy azt a stílusok nagy száma is jelzi). Valószínűleg még több párhuzamot találnál e lemez és a korai King Crimson között (főleg azért, mert mindkét zenekar gyakran használ mellotront). Ők is próbálták keverni az atmoszferikus részeket a jazzel, a rockkal és a klasszikus zenével, bár a King Crimsonnál az ambient részek általában elkülönültek a jazz- és rockszámoktól, míg a Kurai ezeket az elemeket gyakran egyetlen kompozíción belül ötvözi.
A zene olykor annyira csendes, hogy már fenyegető, de valószínűleg ez volt a szándék. A csend felfokozza a várakozás érzését, mintha bármelyik pillanatban történhetne valami szörnyű. Szinte vágysz valamiféle feloldásra, de csak az alkalmankénti káosz jön el, amikor az összes zenész látszólag egymáshoz nem illő részeket játszik, ami nem igazán nyugtatja meg az idegeidet, és nem oldja azt a nyomást sem, ami addig folyamatosan gyűlt. Mindazonáltal amikor a jazzes részek véget érnek, ismét a zavarba ejtő csenddel találjuk szembe magunkat.
A Kurai olyan, mint egy horrorfilm valódi borzalom nélkül. Csak utalásokat hallasz arra, mi történhetne bármelyik pillanatban, de sosem jön el a nagy pillanat. Az ötlet nagyon eredeti, hiszen a hallgató folyamatosan feszülten, kötéltáncon egyensúlyozva hallgatja végig a lemezt. Sokan valószínűleg úgy gondolják, hogy egy ilyen anyagból szükségszerűen hiányzik valami, de az elképzelés meglepően eredeti, és tényleg jól működik. Azoknak a zenerajongóknak, akik a bbevett kereteken kívül gondolkodnak, ez a lemez legalább érdekes lesz, másoknak a nem konvencionális megközelítés kifejezetten zseniális és izgalmas is lehet.
———————————————————————————————
Kurai is a word that means dark in Japanese and I suppose that’s as good a word as any to describe the atmosphere here. We could say that this is another collaboration between Zago and Stauss, like on the Zauss project, but this is much more in Zago’s control. Zago’s vision was obviously to create a more atmospheric record with a a very dark colour to it. When you’ve listened to it several times, you get a sense of what he was trying to do and you realise that he actually did what he set out to do with great success.
Some parts of the record are either group improvisations (more likely) or group compositions and those work best for me, even though the Zago solo compositions have a great deal to offer as well. Usually, we hear a combination of ambient music, jazz, classical, avant-garde and even rock. In a way, I am reminded by Fripp’s soundscapes, but with a lot more interesting ideas and elements thrown in (as can be seen by the many genres incorporated within the music). I guess you could draw more parallels between this record and early King Crimson. They tried to fuse atmospheric pieces with jazz, rock and classical music, but the atmospheric pieces in King Crimson were usually done separately from the jazz and rock pieces, while Kurai usually fuse these elements in one piece.
Occasionally, the music is so quiet that it’s almost eerie, but I suppose this is the point of the album. The quiet brings on a sense of expectation, as if something horrific might happen. You almost want some kind of release to occur, but there’s only the occasional chaos of all the musicians playing seemingly disjointed music, which does nothing to soothe your nerves, or at least put an end to the pressure that’s been building up. Even so, once the jazzy chaotic parts end, we’re again faced with more disturbing quiet.
Kurai is like a horror movie without any real horror happening. You only see hints of what might happen at any given second, but it never occurs. This is a very original idea because the listener remains in a state of agitation and suspense throughout the album. I’m sure many people will say that there must be something missing from an album like this, but the idea is actually surprisingly inventive and works really well. Musical fans who like to think outside the box will surely find this album intriguing, if nothing else, while some may even find its unorthodox content brilliant and exciting.
Felállás
Enrica Di Bastiano – hárfa
Maurizio Fasoli – zongora
Giuseppe Olivini – ütőhangszerek, csembaló
Peter Schmid – basszusklarinét, kontrabasszusklarinét, harsona
Markus Stauss – szaxofonok
Christian Weber – basszusgitár
Francesco Zago – elektromos gitár, mellotron
Produkció
Francesco Zago
Számok listája
1. Herbert Quain 3:36
2. Cavedio 8:05
3. Premessa Inessenziale 1:15
4. Einigermassen Ruhig 5:22
5. Miniature On Rovine 1:09
6. L’eco Delle Fiamme 7:34
7. L’oscurita Naturale Delle Cose 1:12
8. Fluester-Kadenz 6:58
9. Strassenleuchte 0:53
10. Treffunkt 6:27
11. Fuoco Pallido 5:01
12. Peter Was There Too 5:41
13. Lento „1 0:36
14. Einigermassen Ruhiger 5:29
15. La Folgore Nera 2:06
16. Still Water 2:25
17. White 7:47
