Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Jaded Heart
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 52:26
Értékelés: 4/5
A Jaded Heart mostanában összebarátkozott a Primal Fearrel, ó… és mellesleg mindkét zenekar ugyanannál a kiadónál szerződött, ami láthatóan nyomot hagyott a „Perfect Sanity”, az új Jaded Heart-album arculatán. A Jaded Heart a kilencvenes években egyes kifinomultan kisimított hangszereléseiről volt híres, a különösen lelkes rajongók néha afféle német Def Leppardként jellemezték őket (ez a Michael Bormann-féle énekesi korszak), most pedig úgy tűnik, elhatározták, hogy ettől határozottabban eltávolodnak, és elvágják a szálakat ezzel az időszakkal. A „Helluva Time” (2005) és a „Sinister Mind” (2007) már jelezte ezt az elmozdulást: élőbb, közvetlenebb produkció felé, egyrészt sokkal előrébb tolt gitárokkal, másrészt masszívabb ritmusszekcióval.
Ma, amikor a felállásban már rég nincs ott a két alapító tag, a Bormann fivérek, és a zenekar megbékélt azzal, hogy láthatóan soha nem lépheti át a észrevétlenség küszöbét, hanem borzasztóan és teljesen igazságtalanul a figyelem peremén marad, már nem akarnak azon görcsölni, hogy valaki felfigyel-e rájuk vagy sem. Az albumok továbbra is kiválóak, a banda rendszeresen színpadra áll, mégis, ha kimondod, hogy Jaded Heart, mindenki csak furcsán néz rád. Hiába élesítették ki a srácok a gitárokat a hangzásban, hiába van az új lemezen a tipikus heavy metal elemekből annyi, mint még soha, a Jaded Heart hű marad az ideális dallamos nyomvonalhoz a vezérmotívumokban, főleg a refrénekben, amelyek megőrizték a pompázatos, arénás dallamokat. Igen. Fahlberg éneke itt is szaftos kíséretiének-harmóniákba van csomagolva, és a fiúk ebben a szegmensben nem lazítanak, tartják a korábbi kiadványok színvonalát. Ebben az elemben a többiek még mindig csak tanulhatnak tőlük.
Valami viszont érezhető. Peter Östros gitáros jóval több teret használ ki és tölt be a gitárjával, mint a „Sinister Mind”-on. A „Perfect Sanity” csak a második album a zenekartól, amelyen Östros a felállás tagja. A számokat megszórta néhány harmonikus díszítéssel, hármashangzatú harmóniákkal, amelyek a klasszikus heavy metal kifejezésmódjára jellemzőek, és amelyeket ma kötelezően koptatnak a power metal zenekarok. Ugyanígy meglepő néhány átvezetés, és főleg a szólók megoldása, amelyek nem titkolják, hogy Östros tipikus svéd iskolás gitáros, aki szívesen kihívja akár Y.J. Malmsteen sebességét és dallamos klasszicizmusát is (Freedom Call, Hell Just Arrived). Sokkal nyíltabban és közvetlenebbül, mint a „Sinister Mind”-on. A vágósan éles riffeket felerősíti, hogy a billentyűk kifejezetten háttérbe szorultak, a fül általában csak a számok bevezetőiben veszi észre őket. Amikor Axel Kruse egyes pontokon (Love Is A Killer) még a dupla lábdobon is rákezd a maga rohamára, a dolog már-már veszélyesen power metalosra van felpörgetve. A Jaded Heart pályafutásának legkeményebb albuma? Igen. Összhangban a zenekar előzetes ígéreteivel.
A tipikus hard rockos vázat például teljes egészében megőrizte a Come To The Feast: a közepesen gyors, tömör ritmus és a basszusgitárra eső, hangsúlyos hangtérfogat más produkcióban akár üdvözítően arénássá, sőt AOR-hatásúvá is válhatna. Ez egy olyan rockszám, amelyet a zenekarnak mindenképp fel kell vennie a koncertrepertoárba. Retró hard rockot lehel, a gitárriff élő, nyers produkciójával. Hasonló pillanatot kapott el a Tonight is.
Fahlberg továbbra is kiváló építőköve az új Jaded Heart arculatának. Éneke vonalaiban enyhe dallamos utalások vannak B. Dickinsonra, sőt akár A. B. Franck (Brainstorm) torokhangja is felderengik benne.
A Jaded Heart az új albummal is pontosan tudja, mit csinál. Rendkívül örömteli felismerés, hogy ez az album nem másolata a zenekar egyik korábbi lemezének sem. A banda megőrizte a fertőző dallamok megalkotásának kivételes érzékét, amelyek elsőre a bőr alá kúsznak. Emellett a stúdióban hangerő és élénkség tekintetében semmiben nem fogta vissza magát. A produkció tipikusan német, ami jól áll egy Jaded Heart formátumú német zenekarnak, ahol az arénás bombaszt és az agresszió nyersessége sikeresen kezet fog. Az új albummal a Jaded Heart bekerül olyan zenekarok kedvencei közé, mint a Pink Cream 69, kifejezett dallamérzékkel, ugyanakkor mérgesen felhúzott gitárokkal. A „Perfect Sanity” új rajongókat is szerez! Főleg az európai (inkább azt mondom: német) power metal szerelmeseinek keltheti fel az érdeklődését, azokéit, akik az Edguyhoz hasonló zenekarokért rajonganak. A hard rock marad, de friss, új köntösben. A „Perfect Sanity” tetőtől talpig Jaded Heart-album. Küldetés teljesítve. Valami mást adni, mégis megmaradni önmagunknak és hűnek magunkhoz. Mindenben!
Felállás
Johan Fahlberg – ének
Pete Östros – gitár
Henning Wanner – billentyűk
Michael Mueller – basszusgitár
Axel Kruse – dob
Produkció
Michael Voss, Chris Lausmann & Dennis Ward
Dallista
1. Intro
2. Love is a Killer
3. Fly Away
4. Blood Stained Lies
5. Tonight
6. Freedom Call
7. One Life One Death
8. Rising
9. Hell Just Arrived
10. Psycho Kiss
11. Come to the Feast
12. Exterminated
