Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Judas Priest
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1978
Hossz: 45:41
Értékelés: 3.5/5
A „Killing Machine” az a lemez, amelyen a Judas Priest teljesen lemondott a komplexitásról, és átadta magát a nyers odacsapásnak. A Victim Of Changes, a Sinner vagy a Beyond The Realms Of Death típusú dalokat el is felejthetjük.
Egyetlen év alatt a Judas Priest két meglehetősen különböző albumot adott ki. A stílusváltás mellett a produkcióban is váltásnak vagyunk tanúi: a „Killing Machine”-t James Guthrie producerelte, akivel a Judas Priest nagyon elégedett volt a Better By You, Better Than Me-n végzett munka után (a „Stained Class”-t az említett dal kivételével teljes egészében Dennis Mackay producerelte). A „Killing Machine” hangzása még kristálytisztább, mint az elődjéé, a magas és a mély hangok még elkülönülőbbek, a hangzásbeli kontrasztok még nagyobbak, összességében teltebb a hangkép, mélyebb a hang. Ami lényeges: Mackay meggyőzőbben tudta kihozni a zenekarból azt, amire a Judas Priest mindvégig vágyott. Hogy rendkívül sokkolóan élesen és hangosan szóljon. És ebben a „Killing Machine” a „Stained Class” egyértelmű továbbfejlesztése. Igaz, a Judas Priest feláldozott egy kevés kifinomultságból, de az új lemez egyszerűbben felépített dalainak nagyobb tömörsége még jobban felerősítette a zenekar lényének ütőerejét és közvetlenségét. Mindennek a tetejébe ez a remek remaster az egész lemezen még pontosabb riffalapot kínál, ami különösen feltűnő az átvezetésekben és a gitárszólók közbeni csépelésben. Sokkal kifejezőbbek és atmoszférikusabbak a szintetizátorok is a Before The Dawn-ban.
A 2001-es remasteren bónuszként két szám szerepel: a Rock Hard, Ride Free korai változata (eredetileg a „Defenders Of The Faith”-en jelent meg, 1984-ben) Fight For Your Life címmel, ugyanazokkal a versszakokkal az előrefutóban, de teljesen más refrénnel, néhány átvezetéssel és gitárszólóval, valamint a Ride Like A Wind „live” srapnelje, amely eredetileg 1982-ben jelent meg a „Screaming For Vengeance” lemezen. Néhányatokat, ahogy engem is, zavarhat, hogy mindkét dal rajta van erre a lemezen, hiszen kronológiailag nem követik a zenekar fejlődését, de minden Judas Priest-rajongó CD-gyűjteményében kétségkívül nélkülözhetetlenek.
Ez az album mindent hoz. Hatékony odacsapásokat, mint a fantasztikus nyitány, a terrorizáló agresszor Delivering The Goods, a romboló Rock Forever és Running Wild, és persze a tüzérségi gránát Hell Bent For Leather (így hangzott a lemez eredeti, az Egyesült Államokban megjelent címe). A mérsékelt tempó képviselőit az erotikus Burnin’ Up és Evil Fantasies dalokban, valamint a címadó számban találjuk, amelynek homályos sorai a pénz utáni határtalan prostituálódásunkról szólnak. Az egyik dallamos csúcspontot a kereskedelmi hangzású Evening Starban találjuk, egyszerű, de hatásos, a kézenfekvő megoldásra játszva. A himnikus Take On The World sem maradhatott el, és ismét megmutatták zseniális érzéküket a feldolgozásokhoz. Ezúttal a Fleetwood Mac klasszikusát, a Green Manalishi (With The Two-Pronged Crown) című dalt dolgozták át. A szám már természeténél fogva tele van tragikummal, skizoid, ahogy a szerzője, az „angol blues” mestere, Peter Green is az volt a dal megírásának éveiben, a Judas Priest kezében pedig mindennek a tetejébe kifejezetten vámpírosan gonoszul szól. A Judas Priest egy szomorúan gyengéd akusztikus balladával, a Before The Dawn-nal is hozzájárult a lemezhez, amely megőrzi az igazi kapcsolatot a hetvenes évekkel, így az album kontrasztjai valóban hangsúlyosak.
Üvöltésükhöz, amely letörölhetetlen védjeggyé vált, bőrt adtak hozzá. Szegecselt bőrt és láncokat. A bőr ötletét nem más hozta a zenekarba, mint Rob Halford, egyenesen az éjszakai disco gay klubokból. Igaz, a bőr nem volt újdonság a színpadon. A Judas Priest előtt már Alice Cooper és a Kiss is tetszelgett vele. De a Kiss a maga szerelésében még mindig olyan „valószerűtlen” volt a színpadon, mint holmi tökéletes földönkívüliek, Alice Cooper pedig megint csak alkalmi őrült bohócnak tűnt. A Judas Priest viszont valósággal megbabonázta a tömeget a bőrimázzsal, hiszen az új divatjukat a pusztító gitárcsépeléssel kombinálva fenntartások nélkül és elképesztően egyszerű módon vitték közel a tömegekhez. A színpadon „népinek” látszottak, olyan utcai srácoknak, akik csak azért jöttek, hogy elvegyék, ami az övék. Megmutatták a tömegnek, hogy le lehet tépni a tiltott gyümölcsöt, és büntetlenül megúszni. A Judas Priest népszerűsége e téren is meredeken nőni kezdett.
A „Killing Machine” minden darabkája tökéletesen illeszkedik egymáshoz. Az albumot rendkívüli dinamika díszíti, a dalok különféle, magas atmoszférájú hangulatokat kínálnak. Düh és harag, szomorúság, szerelem,… az egész pedig rendkívüli izzást és akaratot sugároz, hogy „az legyél, aminek érzed, hogy lenni akarsz”. Ennél a zenekarnál mindig tetszett az őszinteség és a bátorság. A Priest mindig félelem nélkül kísérletezett, és egész történetükben nehéz két olyan albumot találni, amelyen ne lehetne érzékelni az előremutató változást.
A Judas Priest egy hajszálnyira volt attól, hogy kilőjék magukat a rockzene halhatatlan nevei közé. A „Killing Machine” egy olyan zenekar tudatát tükrözi, amely erejének csúcsához közeledik, a rendkívüli alkotói lendületet és az energiával telítettséget, amelyet a zenekar kémiája sugárzott. Amikor a tagok szíve valóban ugyanazért dobbant (a Rock Forever sorai erről mindent elmondanak). És ha egyszer ráeszmélsz, hogy erős akarattal minden álmodat valóra válthatod, semmilyen akadály nem állíthat meg az utadon a célod felé. A Judas Priest egyszerűen a helyes úton járt, és ezt ebben a pillanatban jobban tudta, mint valaha. Miközben a diszkók Boney M, Tina Turner és a Bee Gees ütemeire teltek meg forró, izzadt testekkel, és a punknak nevezett korcs makacs vírusa már rég felfalta a hetvenes évek elejének progresszív óriásait, egy új zenei dimenzió embriója lassan készen állt arra, hogy a világra jöjjön. Közeledett a robbanás és az általános heavy metal feltámadás pillanata, amely után a világ soha többé nem volt olyan, mint azelőtt.
Felállás
Rob Halford – ének
K.K. Downing – gitár
Glenn Tipton – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Les Binks – dob
Produkció
James Guthrie & Judas Priest
Számlista
1. Delivering The Goods
2. Rock Forever
3. Evening Star
4. Hell Bent For Leather
5. Take On The World
6. Burnin’ Up
7. The Green Manalishi (With The Two-Pronged Crown)
8. Killing Machine
9. Running Wild
10. Before The Dawn
11. Evil Fantasies
BÓNUSZ DALOK A 2001-ES REMASTEREZETT KIADÁSON
12. Fight For Your
13. Riding In The Wind (Live)
Az album hossza: 45:50
