Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Judas Priest
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2003
Játékidő: 129:04
Értékelés: 4/5
A setlista hasonló, mint az előző ’98 Live Meltdown lemezen, de az érzés, ami a Judas Priest, ez az acélból öntött, elpusztíthatatlan szörnyeteg új koncertlemezének hallgatása közben elkap, teljesen más, pontosabban teljesen új. Ez a lemez hangzásának intenzitásában és a zenekar színpadi show-jának energiájában is messze megelőzi a Judas Priest korábbi hivatalos koncertkiadványait. Ez egy „egy darabból” készült album, nem pedig a világ körüli turné különböző állomásain felvett számokból összeollózott kirakós, ahogy azt a zenekar korábban megszokta. A Halford-érában általában az volt a szabály, hogy a koncertfelvételeket utólag alaposan „kisimították” a stúdióban. Már a ’98 Live Meltdown nagy elszakadást jelentett ettől, a legújabb koncertlemezzel pedig a Judas Priest láthatóan végleg elbúcsúzott a „post festum” stúdiójavításoktól.
Külön ki kell emelni „Ripper” Owens teljesítményét, aki végre teljesen lerázta magáról a láncokat, amelyek híres elődjéhez kötötték a mikrofonnál, és a Halford-korszak Judas Priest-rajongóinak nyomását is, amelyek miatt a ’98 Live Meltdown lemezen többször is feltűnően Halfordot majmolta. Most az igazi, teljesen felszabadult, Halfordtól megterheletlen Ripper áll előttünk, aki a Judas Priest néhány klasszikusának improvizálásában is bőven megengedett magának szabadságot. Az alsó és középső tartományban szabályosan hasít és vág a helyenként tényleg szándékosan nyers ordításával, ami az amúgy is pusztítóan acélos hangzású zenekarhoz még egy adag agressziót tesz hozzá. A magas és a legmagasabb hangokban bebizonyítja, hogy valóban csúcsformában van (például a „Victim Of Changes” végén a pár másodperces sikoly). Azt pedig, hogy ha kedve tartja, térdre kényszeríti Halfordot, nem is kell külön hangsúlyozni.
A hangzás összességében ütősebb, erősebb. Úgy értem, hogy az „új Priest” élőben még felturbózottabban szól, mint a ’98 Live Meltdown lemezen. A Tipton/Downing páros még nagyobb szabadságot engedett meg magának a különféle, természetesen megint egyedien lenyűgöző és színes gitárdíszítésekben, amelyek főleg a számok átvezetéseinél tűnnek ki. És szerencsére ezeket a stúdióban most nem „radírozták ki”, és nem vették fel rájuk „szebbeket”.
Az új koncertlemez teljes egészében überelja az elődjét. Ez eddig kétségkívül a leghangzásosabban megfeszített Judas Priest, egészen a végső határokig. Úgy „nyomják”, mint mindig: teljes gőzzel, tökösen, kompromisszumok nélkül, új vérre szomjazva, ezért mindig végig meggyőzőek. Ez az új élő dokumentum jobban megőrizte a zenekar színpadi hangzásának hitelességét, mint bármelyik eddigi. Ennyi év után is őszintén fiatalok maradtak szívükben a Judas Priest tagjai, és továbbra is a heavy metal eredeti ábécéjét jelentik. És kérlek benneteket, ennél az utolsó megjegyzésnél ne rángassátok elő megint a Black Sabbathot a 70%-os etanololdatból.
Felállás
Tim „Ripper” Owens – ének
Glenn Tipton – gitár
K.K. Downing – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Scott Travis – dob
Számlista
CD 1.:
1. Metal Gods
2. Heading Out To The Highway
3. Grinder
4. Touch Of Evil
5. Blood Stained
6. Victim Of Changes
7. The Sentinel
8. One On One
9. Running Wild
10. Ripper
11. Diamonds & Rust
12. Feed On Me
13. Green Manalishi
CD 2.:
1. Beyond The Realms Of Death
2. Burn In Hell
3. Hell Is Home
4. Breaking The Law
5. Desert Plains
6. You’ve Got Another Thing Coming
7. Turbo Lover
8. Painkiller
9. Hellion
10. Electric Eye
11. United
12. Living After Midnight
13. Hell Bent For Leather
A KÜLÖNLEGES KIADÁS TARTALMAZZA:
vido extracts from „Live In London” DVD
Az album játékideje: 129:19
