Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jade Warrior
Kiadó: Repertoire Records
Megjelenés: 1971
Játékidő: 44:09
Értékelés: 3.5/5
A brit progresszív rock különcei, a Jade Warrior azon legendás zenekarok közé tartoznak, amelyeket a szélesebb tömegek nagyjából figyelmen kívül hagytak, a zenei gourmand-ok szívében viszont a mai napig aranybetűkkel áll a nevük. Ahogy már a nevük is elárulja – ez egy szamurájt jelöl, akire a művészi képességek és az ölésre szóló engedély összeépítésének vágya volt jellemző –, a Jade Warrior a rövid életű pszichedelikus rockbanda, a July romjain született, és első zenei lépéseitől fogva leginkább az orientális miszticizmusra és az egzotikus ritmusokra esküdött, így a hallgatót újra és újra meditatív utazásra csábíthatta távoli vidékekre. A jádeharcosok a lemezeiken a progresszív rock sajátos világutazóiként váltak ismertté, teljesen egyedi, messziről felismerhető hangzással, amelyben számtalan etno hatás megfért egymás mellett, jellemzően a Távol-Keletről vagy Afrikából. Ezzel az elsők között voltak a rockzenekarok közül, akik egzotikus országok hagyományos zenei elemeit építették be a hangzásvilágukba, és így közelítették a nyugati közönséghez.
Az önmagáról elnevezett debütalbum már akkor is rendkívül innovatív hangzással rukkolt elő, amelyben viharosan fonódott össze a rock, a jazz és az etno zene, és így rögtön lefektették azt a felismerhető hangzást, amely a későbbi, hangzásban kidolgozottabb és kifinomultabb lemezeiket is jellemezni fogja. A lemez néhány homályos pillanata ellenére – amikor kezdő módjára kissé kicsúszik a talaj a lábuk alól – kivételesen jól áramlik, és a misztikus etno motívumok kontrasztos fúzióját kínálja, amelyeket Jon Field többszólamú fuvolajátékával teremtenek meg; ő játszott fel minden billentyűs hangszert és az afrikai fűszerezésű ütősöket is, a kemény rockos betétekért pedig Tony Duhig elektromos gitárja felel.
A lemezen az instrumentális zene dominál, bár időnként Glyn Havard basszusgitáros, aki szép adag jazzes bájt visz a zenekar kifejezésmódjába, pszichedelikus színezetű énekkel is megmutatkozik. A későbbi, hangzásban kifinomultabb és ambientesebb években az éneket már teljesen kihagyják majd a repertoárjukból. A nyugodt, szinte meditatív akusztikus részek és a torzított, gyors tempójú pillanatok közti hirtelen váltások rendkívül kontrasztosan tartják a lemezt. Karrierjük ezen szakaszában a Jade Warriornak még nem volt dobosa, ami érezhetően elveszi a kemény rockos részek vitalitását, máshol viszont egy percig sem hiányzik. Az afrikai és keleti hangzású ütősökről Field gondoskodott, aki az évtizedek során a zenekar vezetőjévé vált.
Az album első fele érezhetően jobb a folytatásnál, ahol kissé elveszítik kezdeti zenei fókuszukat és a meditatív finomságokra összpontosítást, és többnyire a blueszos gitárfrázisokkal tűzdelt, szétszórt improvizálásba csúsznak. Itt bukkannak elő a kezdők hibái. Sokkal meggyőzőbbek, amikor ravaszul váltogatják a hipnotikus etno ritmusokat, a fuvola pásztorias harmóniáit és a temperamentumos, keményrockos gitárfogásokat, mert ilyenkor minden stílusjegy ideális összhangban szól.
A lemezt a titokzatos, melankolikus „Traveller” nyitja, amelyben afrikai ritmusokkal, akusztikus gitárral, éteri fuvolával és álmodozó énekkel már az elején meditatív transzot teremtenek. Kontrasztos válaszként érkezik az „A Prenormal Day in Brighton”, egy temperamentumos, keményrockos szerzemény torzított elektromos gitárral és a pajkos fuvolán megszólaló folkos beütésekkel. A misztikus szvit, a „Masai Morning”, amelyben afrikai ütősökkel és többszólamú fuvolaharmóniákkal sikeresen idézik meg a napfelkeltét az afrikai szavanna közepén, az album első csúcspontja. A parázsló blueszriffek, a törzsi ütősök és a pajkos fuvolahangok játéka álomszerű. A „Windweaver” kellemes pszichedelikus ballada, amelyben főleg a slide gitár érzékeny használata és a melankolikus ének nyűgöz le. A „Dragonfly Day” az album második csúcspontja, ahol akusztikus gitáron, fuvolán és ütősökön megszólaló számtalan keleti, meditatív motívummal varázslatos ambient hangulatot teremtenek, olyat, amilyen a későbbi munkáikon fog uralkodni.
A folytatásban hangzásilag kevésbé kifinomult szerzemények dominálnak, mint a meglehetősen unalmas bluesos „Petunia” és a kaliforniai hard rockos „Telephone Girl”, amelyekben többnyire a keményrockos/blues riffek és a rövidebb ritmikai improvizációk állnak előtérben. Ezekben a keményrockos pillanatokban nagyon hiányoznak az igazi dobok. Az ilyen típusú keményrockos kísérletek elhagyása a karrierjük további részében alapos hangzásbeli javulást hozott. Szerintem a Jade Warrior mindig remek progresszív rockbanda volt, keményrockerként viszont teljesen átlagos, még azután is, hogy megjött az igazi dobos Allan Price személyében. Érdekes pillanat még a folk rockos-etno hibrid „Psychiatric Sergeant”, ahol a fuvola folyékonyságában és a mennydörgő gitárriffekben nem titkolják a Jethro Tull hatását. A „Slow Ride” című instrumentális szám teljesen felejthető bluesos improvizáció, míg a záró „Sundial Song” – amely a kompozíció nagy részében finom, pásztorias hangszerelésekkel nyűgöz le – sokkal jobban sikerülhetett volna a középső rész torzított rom-pom-pomja nélkül.
A Jade Warrior debütalbuma a hangzásbeli egységesség terén mutatkozó számos lyuka miatt semmiképp sem ideális pillanat az ismerkedésre azoknak, akik nem ismerik az életművüket, de bárki számára remek betekintést nyújt védjegyüknek számító zenei eklekticizmusukba, kreativitásukba és a hipnotikus törzsi ritmusok szövésének képességébe. A lemez időnkénti, meglehetősen homályos és hamis keményrockos manírjaival elég távol áll a későbbi, a Virgin kiadónál megjelent albumaik meditatív finomságaitól és kifinomultságától, mégis megérdemel egy esélyt mindazoktól, akik szeretnék feltárni a rock, a jazz és az etno fúziója úttörőinek gyökereit. A „Jade Warrior” nem titkolja kezdői jellegét, de a feltörekvő trió rock, jazz és világzene eklektikus keverékével már olyan fokú zenei érettséget ért el rajta, hogy az ember a számos ambient síkság közepén újra és újra egészen különböző hangdimenziókat fedezhetett fel.
Felállás
Jon Field – fuvola, ütősök
Tony Duhig – gitár
Glyn Havard – basszusgitár, ének
Producer
Jade Warrior
Számlista
1. Traveller (2:40)
2. Prenormal Day At Brighton (2:45)
3. Masai Morning (6:44)
4. Windweaver (3:43)
5. Dragonfly Day (7:45)
6. Petunia (4:46)
7. Telephone Girl (4:54)
8. Psychiatric Sergeant (3:08)
9. Slow Ride (2:36)
10. Sundial Song (5:08)
