Előadó: Elevators
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2012
Játékidő: 56:46
Értékelés: 4/5
Az Elevators tizedik évfordulója 2011 márciusának közepén különleges mérföldkőhöz érkezett: a zenekar a hírhedt Studio 14-ben, az RTV SLO tulajdonában álló ljubljanai Tavčarjeva utcai stúdióban rögzítette koncertjét „unplugged – izštekani” változatban.
Akusztikus köntösbe bújtatott szerzemények, különleges vendégek az éneken és más hangszereken, az egész lemez hangulatán pedig rengeteg felszabadult szórakozás lengi át. Ez nemcsak a kiváló akusztikának és a helyszín melegségének köszönhető, ahol a felvétel készült, hanem jó részben magának az alapszereplőknek a jellemvonásainak, no meg átütő zenei tehetségüknek, kifejezésmódjuk és előadásuk kiváló találékonyságának is.
Az Elevators különleges zenekar. A tagok folyamatosan tele vannak munkával a művészi hivatásuk különféle zenei ágaiban, és alig találnak megfelelő időt arra, hogy a stúdióban összehozzanak valami újat, bármi olyat, amin rajta van az Elevators-művészet aláírása. Ez az album tehát kapóra jött mindazoknak, akik türelmetlenül számoljátok az éveket és a napokat a harmadik stúdiólemezig, amelyet az „Izštekani” csendben be is jelent a „V aorto (počasi)” című új számmal – ez különálló kislemezként jelent meg az idei év elején.
Az Elevators ezen a napon elszakadt a klasszikus felvevőstúdió nagylelkűségétől, amely talán a hangmanipuláció számtalan lehetőségével kényeztette volna őket, és olyan környezetbe került, ahol a hamis hangok tiltottak. A hangzásvilág zömét így ebben a meztelenre vetkőztetett, akusztikus modorban Klarić zongorája építi, a szédítő szólisztikus „rostélyosnak” is a nagy részét Klarić játéka viszi el, és ez a tény mélyíti a jazz hatását, amely itt, a Studio 14 falai között sokkal intenzívebb, mint a zenekar eddigi két stúdiókiadványán.
Sergej Ranđelovič az egész lemezen mesterien sűrű ritmikai textúrákat ültet el, az Elevators-zene tolmácsolása pedig ezáltal teljesen új dimenziót kap. Nemcsak a kísérletező jazz fusion réteg kap nagyobb hangsúlyt, hanem ez a huncutul játékos ritmika fixálóként szolgál a világzenei elemek kiemeléséhez. Ha ez megtörténik, az Elevatorst leggyakrabban a latin hangzások irányába viszi el. Ezek megjelennek az Orao Javi se, a Še je cejt (Robi Pikl „cigányos” szólójával) című számban, a záró tételben – ahogy a Brasilica cím is sejteti –, valamint a Polna luna című dalban.
Énekben az Elevators három vendéggel fűszerezte meg a lemezt. Az első Aphra Tesla a Mucek című számban (amely Aphra és az Elevators együttműködéséből született), a második a Josipa Lisac-kal készült Živim po svome (ennek a kiapadhatatlan horvát art pop díváknak a stúdiólemezéről kölcsönözve), a harmadik pedig a Na krilih ljubezni Tinkara Kovačcsal. A kiválasztott vendégénekesnők magas reputációjától függetlenül mindhárom női hang kifejezően erős, és mindegyik megőrzi a maga felismerhető karakterét. Legyen az Aphra Tesla éles „ugatása”, vagy a Na krilih ljubezni kísérletező hangzásával dallamos kivágatban legjobban megfogalmazott Tinkara-hang együttélése, ahol a dal fejlődését igen illően egészíti ki Tinkara Kovač „Jethro Tull-os” jellegű fuvolája. Josipa Lisac vendégszereplése magától adódott, hiszen Jani Hace is közreműködött a legutóbbi stúdiólemezén. A kémia az extravagáns énekesnő és az Elevators ragyogó elmeéle között teljes erővel működik, és az Elevators ebben a modorban kísérőzenekarként gond nélkül fel tudna venni Josipával egy élő albumot, tele a slágereivel.
Egyébként a zenekar azon énekes dalai működnek a legjobban, a legvonzóbban és a legfolyékonyabban, ahol a vezetőéneket (olykor swingesen) Robi Pikl vagy/és Sergej Ranđelovič viszi. Ezeken a pontokon az Elevators karizmája teljes erővel kibontakozik! Az „izštekani” albumot az énekhasználat szempontjából nem szabad ilyen szigorúan és mereven megítélni, hiszen nem stúdió-, hanem koncertlemezről van szó. Szórakoztató hozadékkal teli albumról beszélünk, amely érzékien forrongó, rendkívül rugalmas kifejezésmódjának elemi sűrűségében a sokoldalúan képzett zenészek teljes szabad gondolkodásra törekvő megnyilvánulásának velejét árasztja.
A ütőhangszerek hangsúlyos használata és a zongorajáték bőséges jelenléte a jazz elemei felé tolja az érzetet, valamint a funk irányába, amely ebben a közegben kissé meghúzta magát. Az Elevators ebben az akusztikus környezetben újra szikrázóan tálalta azt a huncutul szarkasztikus csipkelődést, mondhatni vérbeli, ragadós évődést, amely a szlovén zenekarok ritka védjegye. Éppen ez az elem hozza a zenei sajátosságok zömét, amelyek meghatározzák a kvartett művészi identitásának egészét. Úgyhogy, fiúk! Eljött az idő a harmadik stúdiólemezetekre!
Felállás
Robert Pikl – ének, akusztikus gitár, ukulele
Sergej Ranđelović – ének, dobok, ütőhangszerek
Davor Klarić – zongora, toy piano, ukulele, vokál
Jani Hace – basszus-ukulele, vokál
Vendégzenészek:
Jospa Lisac – ének (8)
Tinkara Kovač – ének, fuvola (11)
Aphra Tesla – ének (5)
Janez Dovč – harmonika, vokál (9)
Blaž Celarec – ütőhangszerek, dobok (9,10)
Produkció
Elevators
Számlista
1. Orao Javi Se (Oj, Sokole)
2. UFO Race
3. Hišni Ljubimec
4. Še Je Cejt
5. Mucek
6. Prva Pomoč
7. V Aorto (počasi)
8. Živim Po Svom
9. Skuoči, Skuoči
10. Žulejne j Krmpjir (hitro)
11. Polna Luna
12. Na Krilih Ljubezni s Tinkaro
13. Brasilica
