Előadó: Melanholiki
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2012
Játékidő: 46:04
Értékelés: 5/5
A Melanholiki azok a gondtalan zenei pásztorok, akik a nyolcvanas évek közepén megrengették a szlovén slágerlisták csúcsát az O, Anja című slágerrel. Valószínűleg maguk sem számítottak ilyesmire. Úgy tűnik, a siker túl korán érkezett. Az első album anyaga már egy évvel később teljes egészében felvétel készült, de az egész csak 1996-ban jelent meg, akkor is csak kazettán, „O, Anja rožo imaš v laseh” címmel. Ez egy olyan felállás, amelynek jó három évtizednyi múltja van.
Ennek a zenekarnak hihetetlenül jó érzéke van ahhoz, hogy a mondanivalóját hiteles hangzásvilágban adja elő: rendkívül meleg és természetes színezetű, rusztikus nosztalgiavibrációjú, és istenien eleven lélegzetű zenei testben. Blues, swing, világzene és jazz eklektikus keveréke, az egészbe persze rockot is beleszőttek, és ott van a „mainstreames” elérés dallamos könnyen befogadhatósága is, ami azt a popos finomságot adja a zenekarnak, amely a rádióhullámokon való pörgetéshez is megfelel.
Mindezek fölött a Melanholiki kicsiszolt eklektikus arcának koronája Marko Stabej remek vokális előadása. A szövegírást tekintve a Melanholiki már alapból a Šentflorjanska dolina fölötti bajnokságba tartozik! Marko Stabej e tekintetben gond nélkül kipróbálhatná magát igen sikeres dalszerző-énekesként is. A Melanholiki költészete egyrészt a dallamot és a dalok tömörségét tartó, éles eszű rímkombinációk, másrészt szellemesen szikrázó, rendkívül intelligens metaforikus szövevény keveréke, amely a mondanivalóval folyamatosan leköti a hallgatót. Erre az alapra veti rá magát Marko teljes átéléssel, rendkívül rugalmas és alkalmazkodó énekjátékkal, amelyet aszerint vezet és igazít, hogy az adott dalban milyen hangulati állapotot keres. Már ezen a ponton, a született tehetség mellett kivételes érettség és tapasztalat szikrázik, amelyet a Melanholiki végül mégiscsak át tudott vinni a „Končno” albumra.
A blues, a jazz, a swing és a kabarézene fúziója ősidők óta erős kiindulópontja a szlovén zenekaroknak, a hetvenes évek aranykorának szlovén slágerzenéjének is, és még korábban is… Az újabb korszakban ilyen zenei kérődzők közé tartozik a Nula Kelvina. Aki ismeri ezt az együttest, tudja, mire számíthat a Melanholikitól. Azzal az érezhető különbséggel, hogy a Melanholiki zenéje sokkal kidolgozottabb, lezártabb és hangzásában telítettebb, nem is beszélve a jóval nagyobb kifejezésbeli változatosságról, amely a „Končno” dalai között uralkodik, és a nagyobb dallamos fertőzőképességről.
Ami a hangszeres színességet illeti, a Melanholiki időnként úgy működik, mint a Big Band RTV Slovenija kicsiben (a Končno címadó dal). Csak a vonósok hiányoznak, de ez egyáltalán nem hiányérzetet kelt. A vezető motivikus mondanivaló a klarinét, a szaxofon és a billentyűk harmonikus összefonódásán alapul. A tiszta gitárhang akkordjai többnyire az ritmust rögzítik, a meleg, aktív basszusvonallal és a kifinomult dobhasználattal együtt, ahogy ezt ennek a szigorúan organikusan szóló albumnak az érzékenyen formált hangzásképe megköveteli, ahol a hangzásban még a földre eső varrótűt is hallod!
Az albumon rengeteg hely jut az artisztikus kihívásnak! A középső hangszeres részek bizonyítják, hogy a Melanholiki bármikor, nyugodt lélekkel belevághatna hosszabb jam-kitérőkbe, amelyeknek nem látszana a vége! A Tažalostna SKA-ritmusra épül, a záró Še so gradovi pedig rendkívüli keveréket hoz, ahol a rockos zaj is hangsúlyos, de egyszerre reggae-ritmusokkal egyensúlyozva. Valahol azt írták a Melanholikiról, hogy Frank Zappa-darabokat játszanak. A Koračnica nyitánya és zárása a fúvósok távoli dallamában olyan, mint a lelassított, „kihúzott” testvérmotívuma a Peaches En Regalia című számnak. A Koračnica a legjobban meglepő dal. Pozitív értelemben. A gitár is a középpontba kerül benne, remek hangelosztással, szaftosan töltve ki az album valószínűleg legváltozatosabb dalát. Egészen progresszívnek hat. A hangulat fokozatosan épül benne, a dal pedig a váratlan fordulatok érintését hordozza. Mesteri fúzió, amely mindössze jó négy perc alatt pörög le.
A Lanski sneg az „O, Anja második részeként” határozható meg, hiszen beleszőtték az O, Anja című sláger refrénjének motívumát! Egyébként a dalok olyan fertőzők, hogy kedvelné őket a rádióhullámok gyakori pörgetése! A Lanski sneg mellett erre azonnal felhívja a figyelmet a nyitó Kralj in kraljica, majd utána a Miren. Az ilyen jellemzőket nem kíméli a vokálisan szándékosan darabos Silvija in Mara sem, amelynek szövege az album valószínűleg legvilágosabb elméjű szövege (az eredeti, lucid tréfásságú versekben csak a Melanholik dal veheti fel vele a versenyt), és az album vége felé még egy fertőző dal, a Pupa sem.
Ez az album egy másodpercig sem fog unalmat okozni. Bár egyértelmű, hogy a Melanholiki általában melyik hullámhosszra van hangolva, hogy nincsenek rejtegetnivalók a zenei expozéjukban, és hogy az art-vibráció többé-kevésbé élesen meghatározott, ez mégis egy olyan album, amely több műfaj ennyire kifinomult ütköztetését olyan jól hallgatható szenvedéllyé gyúrja, amilyenre szlovén földön csak kevés előadó képes. A „Končno” album ugyanis a tömegek számára is egyaránt hozzáférhető, ugyanakkor élesen meghatározott eklektikusságot és saját art-karizmát sugároz. Emellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ez tulajdonképpen a zenekar első igazi stúdióalbuma, és a dalok nagyon hosszú idő alatt születtek, amely során a csapat minden apró részletet csillogásig csiszolt.
A „Končno” olyan album, amelyen egyetlen kifejezésbeli botlást sem találsz! Sem a hangzás produkciójában, sem az aranzsmanokban, sem a vokális előadásban (ez végig meggyőzően mozog a kifinomultság érzéki melege és a darabos, férfias ellentmondást nem tűrő nyerseség között), sem magukban a kompozíciókban. Nincs hiba. Minden optimalizált. A „Končno” az a termék, amelyhez nem tudsz hozzátenni semmit, és nem tudsz elvenni belőle semmit. A tökéletes artisztikus ragyogás albuma. Reméljük csak, hogy a következőre nem kell megint egy csomó évet várni.
Felállás
Marko Stabej – ének, billentyűk
Miha Muck – gitár
Žiga Arh – klarinét
Jernej Bolka – szaxofon
Matjaž Zorko – basszusgitár
Jaka Vadnjal – dobok
Produkció
Miha Stabej
Számlista
1. Kralj in kraljica
2. Miren
3. Silvija in Mara
4. Tažalostna
5. Koračnica
6. Lanski sneg
7. Končno
8. Vreme in smisel
9. Pupa
10. Večerni oblaki
11. Melanholik
12. Še so gradovi
