Szerző: Rok Klemše
Előadó: Evile
Kiadó: Earache
Megjelenés: 2009
Játékidő: 59:23
Értékelés: 4/5
Alig több mint három éve jelentette meg az angol thrash metal csapat, az Evile a debütálólemezét, az Enter the Grave-et, amely rendkívül jó időben látott napvilágot. A thrash metal az elmúlt néhány évben újra fellendülőben van, a nyolcvanas évek számos kultikus thrash bandája jelentette be a „reunion”-t, az újoncok pedig bebizonyították, hogy még mindig lehet jó, tősgyökeres thrash metal albumot felvenni, még ha nem is a spanyolviaszt feltalálva. Ilyen volt az Enter the Grave is, amely pozitív kritikákat kapott, az Evile pedig világszerte kibővítette vele a rajongótáborát.
Két évvel később az Evile új albummal tért vissza, ez az Infected Nations. Míg az elsőlemez elsősorban a nyolcvanas évek thrash metaljának nagy főhajtása volt, olyan hangzással, mintha a Metallica Ride the Lightningjáról vagy a Master of Puppetsről vették volna le, addig az Infected Nations a zenekar számára érezhetően nagyobb előrelépés. Nehogy félreértés legyen, az Evile még mindig szilárdan a klasszikus thrash metalban gyökerezik, de a brit kvartett második lemeze sokkal érettebb, sötétebb és technikailag fejlettebb, mondhatni, kissé már progresszív is. Bár forradalmi újításokat nem találunk benne a thrash metalban, az Infected Nations mégis frissen szól, amihez bőségesen hozzájárul a modern produkció, az Exodus-féle „crunchy” gitárok, és a dalokban a rengeteg tempóváltás, amitől a csomagolt egész rendkívül mozgalmas és dinamikus. A második lemezen, akárcsak az elsőn, thrashhez képest szokatlanul sok a hosszabb szám, ezek átlagosan öt-hat percesek, az Evile mégis elég mondanivalót zsúfol a rendelkezésre álló időbe ahhoz, hogy ne váljanak unalmassá. Szerintem legalábbis az Infected Nations legnagyobb erénye a kivételesen sötét atmoszféra, amelyet a nem szokványos ritmusstruktúrák, a elkerülhetetlen végzetet sejtető riffek, valamint Ol Drake ujjai alól érkező apokaliptikus, atonális és diszharmonikus szólók építenek. Ol Drake ezen a lemezen valóban túltett önmagán. A Matt és Ol Drake testvérpár gonosz riffjei még a death metal területére is átlépnek, leginkább a Sepultura Beneath the Remains-korszakának régi szép idejét idézve. Észrevehetően fejlődött a ritmusszekció is: Ben Carter lüktető dobolása ötletes, és a megfelelő helyeken romboló hatású, Mike Alexander basszusa pedig végre többször hallható, és a megfelelő pillanatokban lovecrafti módon kimondhatatlan valamiként tör a felszínre (főleg a Nosophoros szép szólóiban és a tizenegy perces instrumentális csemegében, a Hundred Wrathful Deities-ben). Hát igen, az Infected Nations sötét, gonosz atmoszférájával, a lebegő borzalom, a végzet és az az kellemetlen borzongás szépen felépített érzésével, hogy mindjárt elkap a torkodnál valami földönkívüli, úgy szól, mintha H.P. Lovecraft viktoriánus horrorregények helyett thrash metalt írt volna a 21. században. A kiváló szövegek is, amelyek többnyire társadalomkritikusak, ügyesen vannak becsomagolva a szimbolikus lovecrafti borzalomba! Sajnos a legnagyobb kritika ismét Matt Drake énekére irányulhat, mert az meglehetősen unalmas és egyhangú. Ha az első lemezen úgy szólt, mint a fiatal Tom Araya, most dicséretesen valóban egyedibb, de a recept még mindig nem egészen jó. Ahelyett, hogy dr. Jekyllből teljesen Mr. Hyde-dá változna, Matt valahol félúton marad, afféle korcs a udvarias úriember és a brutális szörnyeteg között. Nem szól sem elég agresszíven, sem elég dallamosan, és gyakran csak James Hetfield halvány másolataként hat.
Az Evile az Infected Nationsszel kiváló úton jár, hiszen elég egyedien és eredetien szól, mindezt a thrash metal zenekarok jelenlegi áradata ellenére. Nem bay area thrash, és nem is német, tektonikus thrash, hanem a zenéjükben egyaránt megtalálhatjuk a korai Metallica, az Exodus, a Kreator és a korai Sepultura hatásait. Ennek ellenére az Evile nem rekedt a thrash metal hagyományos sémáiban, az Infected Nations pedig a modern thrash friss szele, amely a rrés helyét elsősorban a fenyegető, sötét atmoszférában találta meg. És ez az Evile javára válik, méghozzá nagyon!
Felállás
Matt Drake – ének, gitár
Ol Drake – gitár
Mike Alexander – basszusgitár
Ben Carter – dob
Produkció
Russ Russel
Számlista
1. Infected Nation
2. Now Demolition
3. Nosophoros
4. Genocide
5. Plague To End All Plagues
6. Devoid Of Thought
7. Time No More
8. Metamorphosis
9. Hundred Wrathful Deities
