Szerző: Jernej Vene
Előadó: Sting
Kiadó: Deutsche Grammophon
Megjelenés: 2010
Játékidő: 55:39
Értékelés: 4/5
A brit Gordon Matthew Thomas Sumner, ismertebb nevén Sting, a The Police trió vezetőjeként és fő dalszerzőjeként, majd sikeres szólóelőadóként kétségkívül a popkultúra élő ikonja. Pályája során egy halom halhatatlan dalt halmozott fel, amelyek akkor is elkísérnek mindenkit, ha az nem akarja. A Symphonicities olyan lemez, amelyen válogatott dalait a londoni filharmonikus koncertzenekarral adja elő. Érdekes utazás végigjárni, mert néhány szám teljesen új, izgalmas köntöst kapott. Sting hallgatói közül páran már kissé megelégelték a várakozást az új dalokra. Természetesen az anyazenei közegében, vagyis a pop rockban szeretnének új számokat, ami az elmúlt években tényleg háttérbe szorult. Az utolsó popos anyagot tartalmazó lemez, a Sacred Songs, még 2003-ban jelent meg. Teljesen világos, hogy Sting megengedhet magának bármilyen karrierfordulatot. A művészi szabadságot elsősorban a korábbi munkái hitele, valamint az új és izgalmas zenei keresgélések felé tapogatózó érzéke adja meg neki. 2006-ban például a bosnyák lantossal, Edin Karamazovval vette fel a Songs From The Labyrinth című lemezt, amelyen már megmutatkozott a klasszikus zene iránti lelkesedése. A 2009-es évszámot viseli a karácsonyi-téli hangulatú If On A Winter’s Night, amelyen népdalokat dolgozott fel közepes méretű zenekarral. A lemez elég sikeres volt, így úgy döntött, folytatja a receptet. A Symphonicities címe a The Police utolsó stúdióalbumára, a Synchronicityre kacsint rá. Stinget ezúttal a neves londoni királyi koncertzenekar kíséri, amelyet az akadémiai körök a brit nemzeti zenekarnak tartanak.
Technikai oldalról nincs mit felróni Stingnek. Igaz, egyes dalok szellemükben elég közel maradnak az eredetihez, de közel kétharmaduk új szellemben éled újjá. A szimfonikus zenekar természetesen új szélességet ad Sting dallamainak. Az ismert slágerek átszellőztetve, frissen és játékosan lélegeznek. Sokan komoly férfiúnak látják Stinget, talán kissé fennköltnek is. Az életművét elnézve nagy az esély rá, hogy tényleg az. Az új projektekbe viszont összeszedetten, koncentráltan és teljes lényével vág bele, ezért engedhette meg magának az együttműködést egy ilyen kiváló zenekarral. Sting repertoárja hatalmas, a feldolgozásra szánt dalok kiválasztása nehéz volt. Ennek ellenére ravaszul nyúlt a nagy slágerekhez és néhány kevésbé ismert, hogy ne mondjam, homályos darabhoz is. Szabadon közelített a számokhoz, helyenként átalakította és meghosszabbította őket. Sting elárulja, hogy kisgyerekkora óta hallgat klasszikus zenét, de sosem hitte volna, hogy bárki hajlandó lesz fizetni a kísérletezéseiért ezen a területen. Biztosan fontos a klasszikus zenészek hozzájárulása is, akik megfűszerezték a dalokat, és a magukévá tették őket.
Hangzásban a zene természetesen megihlető, kivitelezésben pedig egy ilyen neves együttesnél egyáltalán nem lehet kifogás. Sting ezen a lemezen ismét megmutatja, hogy képes minőségi tartalommal bővíteni az életművét. A popból való újabb kitérő érett korára új hallgatókat hozott neki. Nehéz megmondani, hogy a Symphonicities inkább Stingnek vagy a zenekarnak használ-e többet. A mai digitális világban magától értetődő, hogy a promóció az új projektek bemutatásának szerves része. Egy egész tudomány épült köré, de néha nagy kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e rá. Sting és a Királyi szimfonikus koncertzenekar esetében természetesen nincs. Mindkettejük hűséges hallgatói biztosan megértették a Symphonicities-projekt ötletének értelmét, és a magukévá tették. Ha a lemezt Sting karrierjének enyhe újraélesztéseként fogjuk fel, biztosan mellétrafálunk, hiszen az úriember mindenütt jelen van, és szívesen fedez fel új zenei utakat. Ezért nincs szükség arra sem, hogy a projektet egy újabb karrier-felívelésnek tekintsük, inkább talán annak a vágynak a jeleként, hogy minél előbb jöjjön valami új a tolla alól. A popos alkotásban tartott hétéves szünet után talán már el is érkezett ennek az ideje. Vagy mégsem, erről maga Sting fog dönteni. A hírneve már olyan, hogy ő diktálja, mit és mikor ad ki. A Symphonicities zeneileg kiegyensúlyozott, hangzásában pedig nem zavaró lemez. A zene friss, könnyed, ami nagy kedvet mutat az őszinte alkotáshoz. A világ felnőtt, érett szemlélete Sting korában több mint várható, az életvidámság és életöröm pedig, amelyet a dalokba áradoztat, még a pesszimistákat is meggyőzi.
Felállás
Sting – ének
Dominic Miller – gitár
Ira Coleman – basszusgitár
Steven Mercurio – karmester
Londoni királyi filharmonikus zenekar
Producer
Rob Mathes
Számlista
1. Next to You – 2:30
2. Englishman in New York – 4:23
3. Every Little Thing She Does Is Magic – 4:56
4. I Hung My Head – 5:31
5. You Will Be My Ain True Love – 3:44
6. Roxanne – 3:37
7. When We Dance – 5:26
8. The End of the Game – 6:07
9. I Burn for You – 4:03
10. We Work the Black Seam – 7:17
11. She’s Too Good for Me – 3:03
12. The Pirate’s Bride – 5:02
