Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Alias Eye
Kiadó: Progrock Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 3.5/5
Az Alias Eye érdekes német art rock zenekar, amely a múltban már többször felhívta magára a figyelmet, bár úgy tűnik, az „In Focus” megjelenése után is jól őrzött titok marad egy maroknyi zenei ínyenc számára, akiknek az ízlését eltalálja a legkülönbözőbb műfajok legjobb elemeiből kevert elegy. A csapat a hallottak alapján szépen fejlődik tovább, és egyre mélyebbre ás alkotásai progresszív oldalában. Legutóbb a kiváló harmadik albumukkal, a „Different Point Of You”-val (2004) nynyűgöztek le, amelyen a kemény gitárhangzás, a nagyon dallamos vokális harmóniák, valamint az összetett és finom billentyűs szólamok robbanékony keverékével bizonyították, hogy újabb érettségi szintet léptek. Német származásuk ellenére az Alias Eye hangzásában végig érezni valami britet, illetve keltát. Ezért elsősorban a skót énekes, Philip Griffiths felel, aki az felejthetetlen Martin Griffiths fia, a legendás skót szimfonikus progresszív banda, a Beggar’s Opera énekesének gyermeke. A hasonlóság apa és fia hangja között olykor egyenesen sokkoló, hiszen Philip éppolyan kiváló énekes (technikai és érzelmi értelemben egyaránt), mint amilyen az apja volt. A vokál egyébként a legtöbb szám fő hordozója, és a zenéjüknek rengeteg epikusságot, pompát, ugyanakkor finomságot is ad.
Két olyan album után, amelyeken nagy hangsúly esett a produkcióra és a hangszeres betétekre, az Alias Eye az „In Focus”-szal visszatér az alaphangzásához. A zenekar új hangzásáért meglehetősen kemény, hard rockos, szinte metálos megközelítésével és virtuóz játékstílusával nagyrészt az új gitáros, Matthias Wurm felel, aki Matthias Rihtert váltotta. A billentyűk ezúttal kissé vissza vannak fogva, főleg zongorára és hammond orgonára szorítkoznak, hogy jobban illeszkedjenek a számok többségének nyersebb hangzásához. Ez persze nem jelenti azt, hogy hiányoznának az álomszerű billentyűs futamok, amelyek az egyes dalokhoz a szükséges finomságot adják. Az Alias Eye hangzásában most is sokféle műfaj kiváló elegyének lehetünk tanúi: a szimfonikus progtól a bluesig, a prog metaltól a jazzig, a neo progtól az AOR-ig, és számos nagy zenei óriás hatása érződik rajta, mint például a The Beatlesé, a Queené, a Deep Purple-é, a Pink Floydé és a Jethro Tulle. A klasszikus zene hatása sem elhanyagolható.
Az „I’m Your Lie”, amelyben végig váltakoznak a nyers és a melankolikus részek, remek nyitánya az albumnak. Kivételes dinamikának lehetünk tanúi: az agresszív prog metal gitárriffektől az álmodozó space rockos billentyűfüggönyökig minden belefér. Az „In Denial” inkább hard rockosan megfűszerezett energiabomba, funky ritmussal, remek riffekkel és gitárszólókkal, valamint epikus ének-kel. Egyes részeknél kicsit még a legendás Glenn Hughes (ex-Trapeze, ex-Deep Purple, ex-Black Sabbath, szóló) újabb munkáira is emlékeztet. A „The Call”-on ismét váratlan fordulatok és szellemes hangzások következnek. Az ütős, szinte brutális felvezetés után, amelyben szupszonikus hammondhang hasít a gitárok közé, a zenekar a hard rock és a szimfonikus prog robbanékony keverékébe csap. Az album egyik legérdekesebb és legszellemesebb száma az „Enlighten Them”, harmonikás bevezetővel, amely mediterrán hangulatot teremt. A „Books” szolid zongorás ballada, remek, patetikus énekkel, úgy előadva, ahogy kell, szemben a rockzenében manapság uralkodó émelyítően édes balladák áradatával. A „History Lesson” megint kicsit keményebb és összetettebb szerzemény, tele szellemes hangszeres részekkel, amelyből a jazz- és popfinomságok sem hiányoznak. Mintha a Saga prog metal területre tévedt volna! A „Rhodesian Rhapsody” megint kicsit másképp összegyúrt kombináció: finom funky ritmus a basszusgitár szellemes pengetése fölött, epikus hard rockos refrénekkel. A „Hold On” egész alap power balladaként indul, epikus refrénnel és klasszicizáló zongorafutamokkal, miközben a nyers gitárriff úgy akarja kitépni a billentyűk gyengéd ágyából, mint a gyereket a bölcsőből. A „To Be Or Not To Be…Revisited” szinte beatlesesen indul, évődő ütőhangszerekkel, aztán újra a progresszív hard rock térhódításának lehetünk tanúi. A „Falling” elsősorban a kiváló, epikus refrénnek köszönhetően – amelyből a hammond orgona széles palettája sem hiányzik – az album egyik csúcspontja. A „How We Perceive” finom és epikus ballada, amelyet mint mindig, Philip érzelmes éneke tesz különlegessé, és ebben egy szemernyi émelygős cukor sincs. Az egyik versszakban női vokál vendégszerepel. Rendkívül egyszerű, de annál szebb lezárása egy remek albumnak.
Az „In Focus” az Alias Eye számára amolyan szimbolikus visszatérést jelent a gyökerekhez, az előző album logikus folytatását és határozott lépést előre a zenei fejlődésükben. Bár kevésbé jazzes a hangzás, és több a hard rockos és prog metalos rész, az Alias Eye-nak ezúttal is sikerült kifinomult és energikus keveréket alkotnia sok zenei elemből, amely gyorsan meghódít minden zenei ínyencet széles ízléssel, és gondoskodik róla, hogy újra és újra visszatérjenek hozzá. Az „In Focus”-t a számok többségének széles zenei spektruma miatt elsősorban a progresszív rock, a blues és a jazz minden rajongójának ajánlom. A bonyolultabb, kalandosabb és „különc” progresszív rock hívei persze fanyalogni fognak az album fölött, pedig nem lenne rossz, ha időnként ők is ki tudnák kapcsolni a túlzott purizmusukat, és élvezni egy kicsit kevésbé összetett, de annál ízletesebb zenei fűszerkeveréket, amellyel az Alias Eye ezen az albumon sem fukarkodik.
Felállás
Philip Griffiths – ének, didgeridoo
Matthias Wurm – gitár
Frank Fischer – basszusgitár
Ludwig Benedek – dob
Vytas Lemke – billentyűs hangszerek, harmonika
VENDÉGZENÉSZ:
Anna Sabrina Lopp – kísérővokál (11)
Számlista
1. I’m Your Lie (4:37)
2. In Denial (3:45)
3. The Call (4:04)
4. Enlighten Them (4:02)
5. Books (2:31)
6. History Lesson (3:45)
7. Rhodesian Rhapsody (4:22)
8. Hold On (4:15)
9. To Be Or Not To Be …Revisited (3:49)
10. Falling (4:25)
11. How We Perceive (11:14)
Az album hossza: 50:49
