Helyszín: Orto Bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2007. 01. 25.
Látogatók száma: 120
Jegyár: 8.00€
Nyolc-kilenc óra körül még nem látszott holmi óriási tömeg, de a levegőben érezni lehetett, hogy tízre, amikor a velenjei rockerek színpadra lépnek, tele lesz a hely. Megint. Mert ahol ők játszanak, ott megtelik a terem, a klub vagy akár egy egyszerű kis szoba a hűséges rajongókkal. És belőlük nem is kevés van. Ehhez jön még néhány kíváncsi fülpár, és máris készen állunk a rock’n’rollra.
A Res Nulliusról nem tudtam sokat, de az, amit igen, elég volt ahhoz, hogy én is ott legyek az Orto Barban a pénteki estén. Itt jöttem rá a következőkre: hogy keveset tudok róluk (azt hittem, két lemezük jelent meg, valójában négy!), és hogy átkozottul jó zenekar élőben.
Azt tudtam, hogy nem éppen „fiatal” banda, hogy a legnagyobb kereskedelmi slágerük a „Leta 72’”, és hogy a „Revolver ljubezni” című dalukhoz meglepően jó videoklipet forgattak.
Tévedtem! Amikor az egyik számmal kezdték az első lemezükről…..majd végigvették mind a négy album teljes palettáját, rájöttem, hogy az embereket nem is annyira csak az az egy nagy sláger érdekli, hanem az összes dal. Szép és meglepő dolog ez. Látszik, hogy a Res Nullius igazi „fanjai” gyűltek össze. És talán már köztük vagyok én is, szépen, lassacskán persze. Az énekes kissé titokzatosnak hatott, hiszen azon kívül, hogy „Jó estét, köszönöm és jó éjszakát”, nem sokat szólt, cserébe annál többet és jobban énekelt, a dobos, a gitáros és a basszusgitáros pedig igazi, tősgyökeres rockbulit csapott. Másfél óra alatt lenyűgöztek karizmával, energiával és jól eljátszott zenével. A szólók is megtalálták a helyüket, és a közönség minden igyekezetüket bőségesen megjutalmazta tapssal. Én személy szerint hiperaktív vagyok, és bárkinek a koncertjén is járok, mindig lesz idő egy kör a pulthoz meg az ismerősökhöz. Ezúttal minden energiámat a Res Nulliusra fordítottam, és átadtam magam egy jó koncertnek (engem tényleg nem könnyű másfél órán át egy helyben állva látni!). Na jó, torkom szakadtából üvöltöttem és tapsoltam, de egy helyen maradtam!
Jó látni, hogy egy „nem annyira kereskedelmi” zenekarnak ennyi rajongója van. A fotókon meg is nézhetitek, milyen messzire tudott előretolakodni a fotósunk a színpadig. Nagyon messzire! Engem személy szerint lenyűgöztek, mert megmutatták, hogy nagyon jól tudnak játszani, és hogy olyan zenekar, amelyet élőben mindenképp érdemes megnézni. Lehet, hogy lemezen sosem tűntek olyan nagy durranásnak, de amikor élőben látod és hallod őket, érzed, hogy ez egy olyan csapat, amely mindent belead a színpadon. A rajongóknak persze, akik minden dalt lelkesen követtek, és átadták magukat a rock’n’roll ritmusainak. Talán csak az a titokzatosság, vagy inkább az énekes hűvössége zavart, mert valahogy nem adta azt az érzést, hogy egy hullámhosszon lenne a közönséggel. De lehet, hogy ez is csak egy újabb tévedésem, persze. Lehet, hogy mindig ilyenek, illetve az énekes (ne feledjétek, először láttam őket). Ha jobban belegondolok, egy ilyen eseményen a szavak úgyis feleslegesek. És mindettől függetlenül lenyűgöztek, főleg mint zenészek a színpadon.
És egy kis titokzatosság sosem árt! Ezt a hűséges rajongóik természetesen tudják, most pedig az a néhány kíváncsi fülpár is megértette! Még sok ilyen rockos hangulatú koncertet, még sok jó szólót és kellemes szavakat a hangjegyek között, és mindenekelőtt még sok ilyen zenekart!
Képgaléria
