Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Abadon
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2010
Értékelés: 3.5/5
Az Abadon egy Slovenj Gradec-i rockzenekar, amely, ha hiszed, ha nem, több mint húsz éve jelen van a színtéren. A „III” – ahogy a címe is mutatja – a harmadik stúdióalbumuk. Bár már 2010-ben megjelent, megérdemel egy kis figyelmet, ezért néhány tömör sorban be is mutatjuk.
A „III.” ambiciózus munka, ami nem meglepő, hiszen kilenc éven át készült. Az Abadon rajta is megőrzi az élethosszig tartó rockerek tartását (és hangját), akik a gondolkodásukban és a víziójukban sem mozdulnak egy tapodtat sem. A „III.” tehát érett, tapasztalt öreg rókák lemeze, akik egyszerűen élvezik, amit csinálnak, és (minden bizonnyal) amihez a legjobban értenek az életben.
A „III.” összesen 14 dal (az utolsó három bónusz) színes keveréke, amelyen a zenekar megmutatja, hogy több műfajban is otthonosan mozog, és gondtalanul vált közöttük. A rendkívül szép nyitó instrumentális, a Kolo sreče (intro) után, amelyben a zenekar egy pillanatra a misztikumot is megidézi, a következő szám, a Mrs. Brown olajat önt a rockos tűzre. Hasonló közegben mozog az Obrni stran is. Zeneiségével és hangszerelési stílusával az Abadon arra emlékeztet, hogy a mai világban a nyolcvanas évek távoli relikviája, amikor a volt közös tágabb hazánk területén olyan sikeres zenekarok működtek, amelyek ügyesen keresztezték a hard rock elemeit a poppal – a Hazardtól és a Spintől a YUNK-ig, ide értve a Martin Krpant és a Šank Rockot, meg még jó néhány másikat. Ebben a hangszerelési stílusban az album csúcspontját a záró Kolo sreče II. adja. A zenekar nagyon jól érti, hogy a hard rockban a fülbemászó refrének jelentik a dalok csúcspontját, és a vokális dallamok harmonizálásától sem riad vissza, ami különösen jól sikerül neki az imént idézett számban.
Egyébként a zenekar szívesen ötvözi a hard rock elemeit a rádióbarát slágerzenével, ahogy az a lágyabb Je še čas című dalban is hangsúlyos. Hasonlóan viselkedik később a Klovn is, ahol viszont a hard rock alaphangulata újra megerősödik. Ebbe a kategóriába sorolható az Ona je… is, amelybe a zenekar egy kis funkot csempész, mert benne a pimaszság érzetét kergeti. A Čarobna ženska laza „ringása” blueseres hangulattal hozza a rosszfiúság fátylát, a zenekar pedig ebben a dalban is végig megtartja a zenei megbékélés szép szintjét. Különleges kitérőt jelent az albumon a harmadik szám, az Into the Black, amely a klasszikus U2 érzéseit idézi a The Joshua Tree korszakából.
Ez az album kivételesen jó minőségű. Ebben nincs kétség. Rétegzett és aprólékosan megformált. Ha addig nem, hát a középső instrumentális részek biztosan felhívják rá a figyelmedet a nagyfokú hallgatóbarátság mellett, ahol a zenekar ravasz dallammodulációkkal hatékonyan fordít egyet a hangulaton, a figyelem középpontjába pedig a gitár lép, amely ügyesen tölti ki a teret átélt, tömören megformált szólókkal. A gitár nem fejetlenül szórja a hangokat, hanem óvatosan a megfelelő helyükre rakja őket, így tartja egyben a hangszereléseket. A zenekar valójában annyira ambiciózus volt az alkotásban, hogy egy árnyalattal túl sok mondanivaló került az albumra. A lemez kifejezésmódjában még túlságosan is rétegzettnek hat. Ahhoz, hogy kompaktabb és követhetőbb legyen a szerzői vízió, vagyis hogy élesebben körvonalazódjon a felismerhető zenei arculat, az Abadonnak a jövőben jobban egyetlen műfajra kellene összpontosítania. Vagyis a hard rockra. Innen az érzés, hogy néhány stílusban kilógó dal – még ha teljesen hiteles teljesítmény is – nem igazán való az albumra (Into the black, az instrumentális Circus és a később funkossá tett jam, a Smoky). A zenekar ezt részben maga is érezte, és három dalt bónuszként jelölt meg.
Időnként jólesett volna egy kicsit durvább produkció, még dühösebb, élesebb gitárokkal, testes orgonahanggal párosítva, de sebaj. Az Abadon a régi, klasszikus szlovén hard rock iskola fiaiból áll, akik nem hajlamosak a divatos hangzáscsiszolásra. Amit a „III.” című albumon hallunk, az meggyőzően organikus hangzású lemez, amelyen mind a négy hangzásépítő elem végig bájos mértékben érződik átéltnek, élén a énekes, Iztok Hirtl kivételesen szerethető vokális teljesítményével.
Felállás
Iztok Hirtl – ének, fuvola, gitár
Jani Legner – gitár, szájharmonika, ének, vokál
Borut Šmon – basszusgitár
Krunoslav Likavec – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Dejan Dimec – vokál
Nina Miglič – vokál
Produkció
Dejan Dimec
Dallista
1. Kolo sreče (Intro)
2. Mrs. Brown
3. Into the black
4. Je še čas
5. Obrni stran
6. Circus
7. Klovn
8. Ona je
9. Čarobna ženska
10. Smoky
11. Kolo sreče II.
bónusz dalok:
12. Da jutro bo dišalo
13. Pozitivna energija
14. Stvari
