Előadó: Aranis
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2007
Értékelés: 4.5/5
A belga Aranis hét fiatal zenészből álló csapat, amely még csak a pályája elején jár, mégis rövid idő alatt kivívta a helyét. Ezt leginkább a fáradhatatlan belgiumi élő fellépéseiknek köszönhetik, ahol őket gyakran a klasszikus zenébe sorolják. És miért ne tennék? A zenekar kizárólag klasszikus zenészekből és hangszerekből áll. De ez még nem minden. Az Aranis nem egy klasszikus formáció, amely puszta véletlenből tévedt a rockzene világába. A dallamokba mindenféle hatást beleszőnek: az avantgárdtól a folkon át a rockig.
Az Aranist egyszerűen úgy írnám le, mint rockos hajlamú kamara-klasszikus zenét. Az egyetlen igazán rockos színt a gitáros hozza, aki időnként ráereszt néhány keményebb akkordot, és a klasszikus zenében megszokottnál dinamikusabban is játszik. A különbség a klasszikus zenéhez képest az is, hogy akusztikus gitáron játszik, nem klasszikuson. Talán azt is mondhatnánk, hogy a nagybőgős is hoz valami rockos elemet, hasonlóan, mint az Apocalyptica esetében.
Az Univers Zeroval való összehasonlítás egészen helyénvaló. Úgy mondanám, az Aranis az Univers Zero régi, sötét hangzásának és az új, vidám hangnak a keveréke. Mókás viszont, hogy az Aranis egészen a közelmúltig nem is hallott a híresebb belga honfitársakról. Ez csak azt bizonyítja, hogy a két zenekar egymástól függetlenül, párhuzamosan fejlődött. Az Aranis nem akarja mindenáron megrémiszteni a hallgatót, ahogy az az Univers Zeróval olykor mintha megesne (és épp ezért szeretem őket ennyire!), hanem az emberi érzések teljes palettáját belevonja a zenébe, és hihetetlenül kidolgozott muzsikán keresztül juttatja el a hallgatók füléhez.
Az Aranisnál az az érzésem, mintha gyerekkorom óta hallgatnám őket, minden áldott nap. Mintha a zene a részem lenne. Már amikor először hallottam őket, olyan ismerősnek tűntek, mintha már számtalanszor hallottam volna. Ilyen élményből kevés jut az életben, ezért azokat még jobban meg kell becsülni. Portugáliai koncertjük első percétől fogva egy teljesen új világba repítettek – a realista mesék világába, ahol a sötétség keveredik a jóval, ahol nem hiányzik a humor és a szomorúság sem. A zenében minden benne van bőven, minden érzés, amit az ember hallani szeretne.
A nagybőgős olykor olyan futamokat játszik, mintha metalt nyomna. Apocalyptica, egyétek meg a kalapotokat! Ez az igazi! Tud nagyon súlyosan is szólni, és rendkívül finoman is. Ő felel a kompozíciók és az aranzsmanok nagy részéért is. De mint a legtöbb jó kortárs zeneszerző, Joris nem vágyik nagy figyelemre. A szólózást többnyire a többi tagra hagyja, mégis mindig észrevehető. A futamai remekek, az egészen egyszerűektől a hihetetlenül összetettekig. A felállást két hegedűs lány egészíti ki, akik felváltva szólóznak, és néhány szép párbajt is lejátszanak (mint a gitárpárbajok az Iron Maidennél). Aztán ott a harmonika, amellyel mostanában sokat találkozom az avantgárd zenében, és amelyet megszerettem, miután sokáig elutasítottam a népies mulatós zene miatt. A harmonika itt hasonló hatású, mint a harmónium az Univers Zeróban – kiváló hangulatokat teremt. Hellyel-közzel szólóhangszerként is megjelenik. A csapatban ott van Jana Arns fuvolista is, aki hihetetlen finomsággal játszik. A dallamai érzékiek és gyengédek, akárcsak Jana maga. A zongora sem hiányzik, amely talán nem annyira jelen van, mint azt a billentyűs-rajongók szeretnék, de ha megszólal, mindig szép zenei hozzájárulást ad. Végül az egyetlen rocker, a hosszú hajú gitáros, akiben azért több van a klasszikus gitárosból, mint a rockerből.
Valahányszor újra betegyem a lemezt a lejátszóba, megkérdezem magamtól, miért vártam ennyit. Egy ilyen különleges hangulatot teremtő album sok figyelmet és szeretetet érdemel. A zene a nagy szeretet gyümölcse, ezért az eredmény is tiszta tökély. Az Aranis II egy olyan zenekar lemeze, amely tudja, mit csinál. A dalok rendkívül kidolgozottak, egészen a tiszta zenei tökéletességig csiszoltak. A zene olyan, hogy beleolvad az emberbe, mintha a részem lenne. Az Aranis talán nem fog minden rockrajongó lelkének mélyéig hatolni, hiszen őszintén szólva a zenéjüket nehéz lenne a rock közé sorolni, de aki esélyt ad nekik, azt gazdagon megjutalmazzák egy technikailag tökéletesen kicsiszolt, mégis lélekkel teli zenével.
Felállás
Jana Arns – fuvola
Liesbeth Lambrecht – hegedű
Linde de Groof – hegedű
Marjolein Cools – harmonika
Axelle Kennes – zongora
Stijn Denys – gitár
Joris Vanvinckenroye – nagybőgő
Produkció
Aranis
Dallista
1. Kitano (3:57)
2. Vala (4:21)
3. Looking Glass (5:57)
4. Gona (4:44)
5. Walk in one’s sleep (6:11)
6. Moja (4:22)
7. Waris (4:53)
8. Turbulentie (6:16)
9. Trog (4:03)
10. Lovey-Dovey (4:39)
11. Mythra (5:04)
Az album hossza: 54:43
