Előadó: Asia
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 1/5
John Wetton, Steve Howe, Geoffrey Downes és Carl Palmer. Hol kóboroltak eddig ezek a szerencsétlenek!?!? Az egyik legnagyobb klasszikus összeállás-újraegyesülésről van szó, amely a nyolcvanas években a rocktérkép arcát formálta, és az ezzel kapcsolatos reklámozásból eddig is bőven kijutott. Szó esett Carl Palmer és John Wetton egészségügyi gondjairól, aztán jött a tényekkel való sokszínű zsonglőrködés arról, hogy egyáltalán helyes lépés volt-e, hogy Downes elbocsátotta az addigi Asia-felállást John Payne-nel, hogy az eredeti tagság újjáéledhessen. Akárhogy is jött létre a régi gebék egyesülése, a megújult Asia azóta már nagyban turnézik a világban a klasszikus slágereivel, amelyek naggyá tették őket, ebből született a friss Tokióból származó koncertlemez is („Fantasia”, 2007), amely mellesleg nagyon ígéretesen szólt. Valójában a négy nagy zenésznek egyáltalán nem lett volna szüksége új albumra. Mégis. Itt van.
A nyitó Never Again mire tett kísérletet? Kitaláltátok? Még nem? Az Asia örökzöldjének, a Heat Of The Momentnek a replikájára. Halvány árnyék. Sajnos az album többi anyaga sem tud többet, mint a hajdani nagyság halvány árnyékait. A Nothing’s Forever gyorsan lecsendesíti a kezdeti csábítást, ami még felkeltette az érdeklődést, a Heroin című balladában pedig Wetton pátosza a versszakokban már átlépi az egészséges ízlés határát. Ez még csak a harmadik szám, az album pedig máris kegyetlenül unalmassá válik. Az album szintetikus, hiányzik belőle az igazi rockos energia, a dinamit. Steve Howe-ot szó szerint nem lehet érezni a lemezen. A srácok persze görcsösen próbálják megteremteni a híres Asia-hangulatot a többszólamú refrének sokszori ismételgetésével, ezek viszont a legkevésbé sem érik el a csapat első két albumának szintjét, amely ezúttal az egyetlen igazi viszonyítási pont. A produkció gyenge, vékony, nincsenek hangsúlyos kontrasztok a hangszerek között, Wetton éneke teljesen elveszetten és magányosan lebeg közöttük. Nyoma sincs annak a híres szellemességnek Howe és Downes között, amellyel a srácok erejük teljében, az „Asia” (1982) és az „Alpha” (1983) albumokon olyan nemesen díszítették az egyébként AOR-os dallamosságot. Amit most magunk előtt tartunk, az még mindig AOR, de teljesen üres, és hiányzik belőle az art rock zenei kifejezésmód igazi izzása. Wetton nyafogásának se vége, se hossza. A Never Again és a Vortex (a sorban kilencedik szám, hangszeres darab) között, amely gördülékenyen átfolyik a Deyába, nem történik semmi említésre méltó, leszámítva, hogy az Asia szorgalmasan lopja a hallgató életének perceit, és idegesíti őt. Innen a lemez végéig továbbra is teljes pátoszt, közvetlen kiszámíthatóságot, izzás és alkotói véna nélküli kifejezésmódot kapunk. Mindez valaha mindig ékesítette ezt a négy művészt, akik a rockzenében egyébként gyakorlatilag mindent elértek, amit csak el lehet érni.
A „Phoenix” valóban úgy hat, mint egy régi banda puszta társasági igénye, amely ezúttal teljesen természetellenesen és erőltetetten működik. Egy album, amelyen úgy hemzsegnek a potenciális himnuszok a nyugdíjasotthon számára. Ki tudja, talán ez volt Wetton, Downes, Howe és Palmer szándéka? És milyen a helyzet az utolsó, döntő csata után? Downes Payne hajtóereje nélkül maradt, és így azon felállás nélkül, amely mindig tökéletes zenét komponált, ezért a „Phoenix” hallgatása után mindig lehangoló és keserű érzés marad a fülben. A „Phoenix” gyakorlatilag John Wetton önálló albuma, hiszen markánsan felnagyítja a nehéz időket, a személyes válságot, amelyen ez az egyébként nagyra becsült zenész a klasszikus felállás újraegyesülésének idején keresztülment. Igen. Ez egy teljesen felesleges Asia-album, amely a csapat jövőjére nézve igen káros lehet, hogy ne mondjam, akár potenciálisan végzetes.
És még egy mellékes megjegyzés. Ha a Frontiers Records szerzői jogi védelmezői nem kódolták volna ilyen gondosan a promó CD-kre a zenét holmi „voice over” felmondásokkal, borzalmas olasz angolsággal, amelyeket az egyes számokra rámixeltek, sokkal kellemesebb lett volna megírni ezt a kritikát.
Felállás
John Wetton – ének, basszusgitár, vokál
Steve Howe – gitár, vokál
Geoff Downes – billentyűsök, vokál
Carl Palmer – dobok
Produkció
Asia
Számlista
1. Never Again
2. Nothing’s Forever
3. Heroine
4. Sleeping Giant/No Way Back/Reprise
5. Alibis
6. I Will Remember You
7. Shadow Of A Doubt
8. Parallel Worlds/Vortex/Deya
9. Wish I’d Known All Along
10. Orchard Of Mines
11. Over And Over
12. Extraordinary Life
Az album értékelése: 2/10
