Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Gala hala, Ljubljana
A koncert dátuma: 2011. 11. 17.
Látogatók száma: 0
Miután két héttel ezelőtt a Channel Zeróban brutális death metal hármas – Solace of Requiem, Prostitute Disfigurement és Vomitory – tombolt, a szomszédos terem múlt pénteken a prostituáltak belei és csontocskái helyett a finn tavak ezreinek hidegébe burkolózott: a MyGRAIN, a Before the Dawn és az Insomnium látogatott hozzánk.
Elsőként a helsinki MyGRAIN lépett a Gala hala színpadára, és a jó félórás szett alatt a legtöbb figyelmet az év elején megjelent, egyszerűen MyGRAIN címre keresztelt lemezüknek szentelték. A hattagú banda melodikus death metalt játszik, és ebben egész ügyesen helytáll, még ha helyenként még elég naiv is. A srácok és a lány bebizonyították, hogy a lényegüket tekintve szolid zenekar, de a thrash és a death metal elemeit túlságosan generikusan és közhelyesen keverik. A rendkívül energikus, átélt fellépés így az agresszív részek jegyében telt, amelyeket melodikus gitárbetétek, tiszta ének és időnként már kifejezetten idegesítően vidám, pattogó hangzású billentyűk szakítottak meg. Hogy az egész még „cheesyebbre” sikeredjen, a banda a születésnapját ünneplő billentyűsnek egy szelet tortát is átnyújtott a színpadon, és persze elbrummogta neki a kötelező „happy birthday”-t.
A széles finn tavak fagyott síkságain át vezető utazás a Before the Dawnnal folytatódott, akik azóta, hogy 2010 szeptemberében először léptek fel nálunk, jó pár személyi viharon mentek át. A zenekar vezére, Tuomas Saukkonen alaposan átszellőztette a felállást, és megszabadult a felesleges ballasztnak számító basszusgitárostól és dobostól, akik nem feleltek meg a csapat jövőjéről alkotott elképzelésének. Két új taggal megerősödve a zenekar így új fényben mutatkozik be: búcsút intettek a tiszta, dallamos vokáloknak, amelyek helyenként erősen a melankolikus gothic vizekre húzták a bandát, helyette fokozták az agresszivitást és a nyersességet, és így közelebb kerültek a göteborgi death metal hangzásához. A Before the Dawn zenéje most Tuomas mély, de érthető morgására, valamint hatalmas, egyszerű, mégis változatos riffekre épül, amelyek Tuomas gyönyörű Amfisound hétvonósából dörögnek elő. A mély alapokat remek szólók gazdagítják, a ritmusszekció is szilárd és agresszív, néhány hangszeres részlet pedig még mindig a sötét finn melankóliát idézi. Szerintem a Before the Dawn jó lépést tett az új irányvonallal, hiszen sokkal meggyőzőbben szólnak, mint legutóbb az Orto barban, a készülő lemezről játszott új szám pedig rendkívül ígéretesen szólt.
A turné fő attrakciójaként az Insomnium atmoszférikus intróra és a közönség hangos üdvrivalgására lépett a színpadra, és az aktuális, One For Sorrow című lemezt népszerűsíti. Headlinerként jó másfél órát kaptak, hogy végigvezessenek az álomvilágukon, amelyet agresszív, erősen melodikus death metal, valamint a finn metalszínterre annyira jellemző lassabb, bús részek alkotnak. A kezdeti hangzásproblémák után az Insomnium optimálisra állította a hangzást, és minden oldalról repkedni kezdtek a melodikus futamok, amelyeket a két gitár egymás mellett játszott, számos harmonikus díszítéssel és színes, mozgalmas szólókkal. A két gitáros elképesztő színvonalat mutatott: a kilőtt riffeket teljes erőből nyomták, és a rengeteg ellenére sem ismételték önmagukat. Az Insomnium agresszív alapjai mellett mindig ott lappang valami tragikus búskomorság és fekete melankólia, ezt a hangulatot pedig kizárólag gitárvonalakkal érik el rendkívül hatásosan, felépítéséhez nem kellenek közhelyes billentyűk, csak alkalmanként úsztak be a gépről billentyűs részek, de azok sikeresen megfejelték az élményt. Másfél óra alatt az Insomnium végigsétált az egész diszkográfián, és szépen felsorakoztatta a melodikus death metal és a finn búskomor dallamok teljes palettáját. A jól látogatott koncert, az aktív közönség és a remek hangulatú bandák – az Insomnium vezetésével – olyan, finn hideggel teli péntekről gondoskodtak, amely nem fog egyhamar elveszni a hóviharban.
Fotók: Nina Grad
Képgaléria
