Előadó: Montoya, Coco
Kiadó: Ruf Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 53.39
Értékelés: 2.5/5
John Mayall bluesmester sok más védencével ellentétben Coco Montoyának önálló zenei figuraként soha nem sikerült komolyabb, konkrétabb zenei hátteret kiépítenie, még kevésbé olyan státuszt, amellyel kivédhetné az alkotói válság legnagyobb nyűgeit. Ez a válság ezúttal tényleg megmutatta a foga fehérjét! Az „I Want It All Basck” cím rengeteg jelentést rejt, és legalább ennyi értelmezést is megenged, no meg azt is jelzi, merre fogjuk látni szimatolni Mayall tanítványát a jövőben. Kétség már nincs. Coco Montoya a korábbi tétovázás után most végleg beleragadt a kiszámítható, bosszantóan szikár soulvizekbe.
Az album közös nevezője néhány kivételtől eltekintve hallgatható soul marad. Másképp fogalmazva: a jó tucatnyi kiválasztott dal soul és blues rágható kollázsa. Ez a meglehetősen sztenderd kombináció azonnal egy ötlettelenül összerakott zenei üzenetnek mutatkozik az igénytelenebb hallgatóság számára, vagyis annak a közönségrésznek, amely a gyártott soulnál, a kedvetlen rádiós fogyasztók tömegeinek rendszeres etetésére kifésült hangzásnál tovább nem mer nézni. Azt jelenti ez, hogy Montoya kiürült, teljesen ötlet nélkül maradt? Nagyon valószínű. Az ötletszegénységet a bácsi most úgy álcázza, hogy a soul és a blues bárkájának fent említett kormányosává változik. Itt találkozunk az album alapproblémájával is. A kellemetlen igazság az, hogy Montoya hangjából hiányzik a tapintható hitelesség, vagyis éppen az a soulhoz elengedhetetlen melegség, amely az érzelmek intenzív hullámzását táplálja. Azon túl, hogy Montoya sosem tartozott az elsőrangú énekesek közé (a középszerű vokalisták ligájába is nehezen tuszkolnánk be), annál inkább meglep az a döntés, amellyel egy ostoba stílusváltás kedvéért hidegen félretette legerősebb fegyverét, a kemény gitárhangzást!! Montoya mindenesetre igyekszik, ebben nincs kétség, mégis úgy hat, mint egy kielégületlen fehér srác, aki kétségbeesetten azt kívánja, bárcsak feketének született volna!
A meggyőző karakter hiánya a hangban, párosulva a gitárjáték váratlan lanyhaságával, amely a hatvonós művészet sztenderd skálájának mélyén tanyázik, gyorsan kellemetlen monotóniához vezet. Ez megbánás és lelkiismeret-furdalás nélkül halmozódik a dalok háttérében az „I Want It All Back”, a „The One Who Really Loves You” vagy az „As Close As I Have Come” alatt. Utóbbi címe egyébként, már ami a jelentését illeti, nagyon is helytálló: Montoya ebben a számban egy zacskónyi erősebben fűszerezett receptúrával teszi próbára a hallgató türelmét Robert Cray zenei konyhájából. Több szerencsét egy másik életben, Coco! A soullal való uralkodó kokettálás mellett az albumon csekély hely marad a bluesnak. Egyfajta módon ennek még örülhetünk is, ha például a fiatalabb „Fannie Mae”-t nézzük, amely tartalom nélkül, unottan kering a sztenderd bluesforma körül. Többet a puszta rutinnál Montoya itt nem tud összehozni.
Montoya szerencsére, az általános megkönnyebbülésre, belevág még egy meglehetősen váratlan manőverbe, ezúttal egy elég magabiztos merülésbe a funk vizeire, amelyet a „Don’t Go Makin’ Plans” tisztességesen le is zár. A réges-régi formához való közeledés legalább annyira rövid, mint amennyire hirtelen, de azért szívesen, tárt karokkal fogadjátok majd. A tapasztalat láthatóan továbbra is Montoya erénye: a bácsi szerencsére még nem fogyott ki az ötletekből a konkrétan kidolgozott kísérővokálok elhelyezésében, sem a meglehetősen szemérmesen felsorakoztatott fúvósaranzsmanok irányításában. Reméljük, Montoya ezt észben tartja majd a következő album darabkáinak összeállításakor is. Az lényegre való visszatéréssel mindenesetre sokkal jobban járna!
Felállás
Coco Montoya: gitár, ének
Keb’ Mo’: ritmusgitár
Jeff Paris: billentyűk
Honey Alexander: zongora
Reggie McBride: basszusgitár
Rod Piazza: szájharmonika
Stephen Ferrone: dob
Courtney Branch: ütőhangszerek
Produkció
Keb’ Mo’ & Jeff Paris
Számlista
1. Hey Senorita
2. I want It All Baclk
3. Forever
4. Cry Lonely
5. As Close As I Have Come
6. Life Of My Broken Heart
7. One Who Really Loves You
8. Fannie Mae
9. Don’t Go Makin’ Plans
10. She’s Gonna Need Somebody
11. Somebody’s Baby
