Előadó: Dream Electrik
Kiadó: Bang The Drum Records
Megjelenés: 2009
Értékelés: 4/5
A gitárközpontú jazz-rock fúzió gyakran a legnépszerűbb a zenei gourmand-ok körében, és hogy is ne lenne az, olyan mesterek mellett, mint Mike Stern, Allan Holdsworth, Jeff Beck, Frank Gambale, Al Di Meola és John Mclaughlin. Egyszerű pengetővel megidézni az elvont fogalmak csodálatos függönyét, amelybe álmodozva elmerülünk, vagy mesterien láthatatlan adrenalininjekciókat beadni, amelyektől a tudatunk egy magasabb világban, Platón ideák világában (ha úgy tetszik) jár; vagyis azt éreztetni a hallgatóval, hogy a képzelet mintázatainak „megvalósításához” még drogokra sincs szüksége – pontosan ez teszi igazi virtuózokká az említett „pengetőseket”. Ők voltak nagy inspirációi Carl Cinónak is, aki a nyolcvanas évek végén indította el azt a projektet, amelynek maga (a gitárjával) a központi alakja.
A Dream Electrik, ahogy Carl bandáját hívják, az előző század nyolcvanas éveinek végén kezdett működni, amikor a kvartett (akkor még más felállásban) heti rendszerességgel jammelt. Az irány már az elején kijelölődött – a srácok a jazz és a rock fúziójával akartak lélegezni. A 20. század végére a csapat fel is oszlott, és addig a koncerteken kívül egyetlen albumot sem készített. Csak 2004-ben döntött úgy Carl Cino és a billentyűs Steve Thurston, hogy komolyan nekilát a munkának, és kiadja az első cd-t „Fingerprints” címmel. Az album kiváló kritikákat kapott, mégis fél évtizedbe telt, mire a Dream Electrik egy újabb, második „lemezt” is megtöltött zenével. A projekt tehát 2009-ben új gyümölcsöt termett – ez a „Transcendental”. Sajnos nem sokkal az új album megszületése után elhunyt a billentyűs, Steve Thurston, Carl Cino mégis úgy döntött, folytatja az egyelőre sikeres projektet.
A már említett Carl Cinón és Steve Thurstonon kívül az album elkészítésében közreműködött még Caleb DesJardins basszusgitáros és Jasmin Antrum dobos is. Együtt nyolc új szerzeményt állítottak össze a „Transcendental”-ra, amelyek Cino modern jazz-rock fúziós víziójának folytatásai. Az album a inkább nyugodt „The Devil You Know”-val indul, amely rögtön megmutatja a Dream Electrik zenéjének gitárcentrikus irányát. Rendkívül érzéki szám, átitatva gitáros érzelmekkel. Carlnak elképesztően jól sikerül valódi érzelmeket teremtenie a zenén keresztül, pedig első hallásra úgy hangzik, mint még egy gyorsujjú skálázgatás. Talán a húrok hangzásából jön, talán a legkülönfélébb húrhajlításokból… bárhogy is, Cino már az elején le tud nyűgözni. Ugyanezt a hatást éri el a hallgatóra a következő számmal, a „Swamp Thing”-gel is, bár az nem annyira „mollos”, mint az előző. A kvartett mégis hihetetlen hangulatot teremt, ezúttal lazát, szemben az első szám erősebbjével.
A „Remember When..” rendkívül érzelmes szám, amelyben a gitár szó szerint „sír”. Ha énekhang is kerülne a dalra, a szöveg biztosan a szerelemről szólna. Carl Cino mestersége azonban éppen abban áll, hogy zenén keresztül mondja el azt, amit a hallgató egyébként a szövegből tudna meg. A következő a „Busted Funk”, amely – ahogy a címe is mutatja – funkos szerzemény. Ezúttal sokkal erősebb, ütősebb darab az elődeinél, a basszusgitár is jobban érvényesül benne (ahogy funknál kell is). Cino persze az egészet jazz és rock fátyolba csavarja, így az még bombasztikusabb.
Az album ötödik száma, a „Connect The Dots” rendkívül friss, átélt és eleven dallamával tűnik ki, amelynek gyökerei a smooth jazzben és – akárcsak az előző számnál – a funkban vannak. Cino mellett ezúttal Antrum dobos is jobban kiemelkedik, remekül kíséri Carl gitáros mókáit. Utána a címadó „Transcendental” következik, egy nyugodt, kissé popos, nagyon hallgatható szám, de annál több nincs benne. Talán nem is méltó a címadó dal rangjához, hiszen magán az albumon még sok jobb szerzemény akad, de így is az átlag fölé tartozik, mind a Dream Electriken belül, mind a fúziós szín egészét nézve.
Az „A Thin Red Line”-ban a zenészek újra magasabb sebességbe kapcsolnak, és egy dicséretes progresszívrockos „csavart” játszanak. Ilyenből kevés van az albumon, pedig éppen ezzel bizonyítják, hogy a nyugodt hangulatot erre a szintre is át tudják vinni (ami nem magasabb, hanem más, nehogy félreértés legyen). Az utolsó szám akusztikus meglepetés. Dream Acoustic, ha szabad így fogalmaznom – Carl Cino ugyanis kiváló klasszikus balladát játszik gitáron, ami a pont az i-re ezen a valóban kiváló albumon.
Végezetül nem lehet mást tenni, mint ajánlani az album meghallgatását. Az instrumentális jazz, a rock és a kettő közötti minden szerelmeseinek. Nem Carl Cino valamiféle epikus műve ez, mégis kiváló, modern értelmezése a két meghatározó műfaj fúziójának, ami gitárosként olyan mesterek közelébe emeli, mint például Mike Stern. Reméljük, hogy az új albumra nem kell majd 5 évet várni, mint a „Transcendental”-ra.
Felállás
Carl Cino – gitárok
Steve Thurston – billentyűk
Caleb DesJardins – basszusgitár
Jasmin Antrum – dobok
Produkció
Carl Cino
Számlista
1. The Devil You Know
2. Swamp Thing
3. Remember When..
4. Busted Funk
5. Connect The Dots
6. Transcendental
7. A Thin Red Line
8. Solace
