Előadó: Icon In Me
Kiadó: Massacre Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 46:45
Értékelés: 3.5/5
A Massacre Recordsnál is végre megpuhultak: a kiadó, amely a hagyományos heavy metal formák ápolását tűzte zászlajára, szerződést kötött az Icon In Me nevű euro-orosz projekttel. A zenekart a Hostile Breed gitárosa, D.Frans alapította, és még két teljes éve sem létezik. Mégis már a második stúdióalbumát hozza a horizontra.
Intenzív lemezről van szó, tele eruptív agresszióval, ami több mint háromnegyed órán át zajosan bömböl, és minden igazi metalcore-rajongót képes boldoggá tenni. A divatos elvek, amelyekbe az amerikai thrash hagyományos alapelvei kerültek, a Dislocated című dalban akár még a Fear Factory vagy az újabb In Flames által összehozható dolgokkal is összeütközhetnek, és a hallgatót arra késztetik, hogy fékezhetetlenül hegyezze a fülét (ez az érzés, amit a nyitó Dislocated kelt, később már nem tér vissza).
Ultra-felperzselő riffelés, pontos, tömör és zengő dupla lábdob-gurulással megtámogatva! Mindezt Tony Jelencovich remek hangja irányítja, amely különösen erős bélyeget nyom az albumra. Közepes magasságú, baljós, és rendkívüli kifejezőerőt generál. Ez az elv a „Human Museum” egész ideje alatt megtagadhatatlan.
Az Icon In Me egyáltalán nem különc banda. Hasonló zenekarból annyi van, mint égen a csillag. A szerencsés pont, hogy kiváló zenészekről van szó, akik a „Human Museum” albumon igencsak összeforrottan és meggyőzően muzsikálnak. Párhuzamokat olyan zenekarokkal lehet keresni, mint a Darkane, a Mnemic, de a Carnal Forge is. A csapat színes kínálatot sorakoztat fel kompakt, forró rombolókból, akik szinte egymást licitálják túl a metalcore által megkövetelt dühödt vadság hajszolásában. Helyenként a srácok képesek enyhíteni a fékezhetetlen agresszív tombolást, amikor a refrénekbe dallamos ének lopózik (Dislocated), vagy fordítva. Az előrefrénben, mint például az End Of File című dalban, amelynek közepén és végén még ritmikai fordulatok is akadnak, a fiúk bebizonyítják, hogy a kellemes szólók és dallamok megformálásának is mesterei, az Icon In Me pedig ezzel tartja egyben az alap, kiélezett metalcore-t. Az ilyen trükkök gondoskodnak a magas dinamika és az érdekesség szintjének fenntartásáról. Az Empty Hands, amelyben a refrénben szintén tiszta ének segít, közepesen gördülő ritmusával tűnik ki, amelyen nehéz, tompa riffek kúsznak végig, remek hangulatváltást hozva az album új vágányára.
Az album megalkuvást nem ismer a fenti három bekezdésben leírt lényegében. Mivel zeneileg kifejező oldaláról gyorsan feldolgozod és megrágod, valójában arra való, hogy akkor tedd fel, amikor szükséged van rá, hogy más haragudjon helyetted. Hogy kiengedje belőled azt a dühöt, ami magadban nem megengedett, mert valamilyen „oktalanságért” könnyen börtönbe juttathatna (mmm,.. Szlovéniában valószínűleg nem, mert a „nép javának legnagyobb bűnözői” úgyis egész végig szabadlábon vannak).
Hozzátenném azt is, hogy ennek a merész amerikai terméknek a létrehozásában, amely európai kezekben született, közreműködött Steve Smyth (Testament, Nevermore), Flemming C. Lund (The Arcane Order) és Andy Solvestrom (Cipher System, Evildoer) is, ami a végeredménynek további minőségi erényt kölcsönöz. Az Icon In Me igazán szép szerzemény a metalcore-színtérnek. Bár nem kínál semmi újat vagy különlegeset, tetteiben meggyőző, és a feje folyamatosan a helyén van, ami bizonyítja, hogy tudják, mit akarnak.
Felállás
Tony Jelencovich – ének
Artyom Sherbakov – gitár
D.Frans – gitár
Konstantin Kashtalap – basszusgitár
Morten Loewe Sorensen – dob
Produkció
Jacob Jansen
Számlista
1. Dislocated
2. That Day, That Sorrow
3. End of File
4. Empty Hands
5. Moments
6. Blood Ritual
7. To the End
8. In Memorium
9. The Worthless King
10. Turn the Dead on
11. Avoiding the Pain
