Előadó: Mystic Prophecy
Kiadó: Massacre Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 46:10
Értékelés: 5/5
A Mystic Prophecy olyan zenekar, amely a hagyományos heavy metal mesterség lényegének ápolására esküdött fel. Power metalosok, de nem szépítgetnek: a hangzásukba az amerikai old school speed/thrash metal nemes vívmányait is beleviszik. Akárhogy nézed, a Mystic Prophecy mindig megőrzi azt a félreismerhetetlen európai hangzását, így a „Fireangel” sem kivétel!
A „Fireangel” a németek hatodik stúdióalbuma. Érdekesség, hogy a zenekar a „Satanic Curses” (2007) és a „Fireangel” között eltelt időszakban az öt tagból hármat elvesztett. A korábbi felállásból így csak az énekes Dimitri Liapakis és a gitáros Markus Pohl maradt. Tekintve, hogy a banda újjáépült, és mindössze két év különbséggel új stúdióalbumot adott ki, több mint nyilvánvaló, hogy a Pohl és Liapakis közötti kötelék jelenleg létfontosságú a Mystic Prophecy számára. Nemcsak hogy újjászerveződtek, hanem egy fenomenális új lemezt is letettek az asztalra. Az ember egy ilyen rázkódtatás után jogosan tartana attól, hogy a kémia, a stabilitás és a zenekar egységes fókusza áldozatul esett. De szó sincs erről! Az új arcok nagyon is kellő frissességet és kreativitást hoztak a bandába.
Az előre látható műfaji megközelítés fényében ez a tény több mint üdvözlendő. A Mystic Prophecy azon könyörtelen eurometal zenekarok egyike marad, amelyek rendkívül agresszív attitűdöt tartanak fenn, mindenféle pompázatos harmonikus hármashangzat vagy melodikus stadionos dallam nélkül. Nem. A győztes pontokat a dupla lábdob izzó, dühödt döngetése, a két gitár „Testament-es” szólócsatái, valamint Dimitri Liapakis magabiztos, erőteljes, tekintélyt parancsoló, mégis hihetetlenül sötét, dallamosan robbanékony és tiszta hangja hozza, amely az énekesek széles táborának tetszeni fog: könnyedén átível a Liege Lord-féle réges-rég elfeledett legendáktól egészen az Impellitterihez hasonló énekesekig.
Miben méltó örököse a „Fireangel” a „Satanic Curses” albumnak? Hihetetlenül telitalálat refrénekben, amelyek hallgatás közben hatnak, és a hangulat csúcspontjait éppen a refrénekben érik el a dalok. Ezek nincsenek megcukrozva, a Mystic Prophecy végig vicsorogva mutatja a fogát, a komor atmoszféra függönye pedig egy pillanatra sem enged vastag takarójából az album során. Már a nyitó Across The Gates Of Hell és az utána következő Demons Blood is nagy meglepetés, hiszen a két szerzemény minőségben nem marad el egymástól, a pontot az i-re pedig a We Kill You Die refrénje teszi fel, amely az album egyik legimpozánsabb refrénje. Az első három szám gyorsan beszippant a nemes power metal örvényébe, a Father Save Me alatt aztán pár percre enyhén lecsendesednek a szelek, de utána is megmarad a zenekar kompakt kifinomultsága és az album szerzői tökéletessége. Így folyamatosan, erősen dinamikus sakk-matt helyzetben tartják a hallgatót, és amikor a legnagyobb szükség van rá, hogy a bűvkörükben tartsák, még utoljára padlógázt adnak. Ez épp a végén jön el a Gods Of War-ral, az album új, kiemelkedő himnuszával, amely egy fülbemászó refrénbe van szőve. Talán a záró Forever Betrayed-ben mutatnak a srácok egy szemernyi lágy szívet, mert ez hordozza a legtöbb olyan fertőző eurómelódiát, amelyet egy európai bandától amúgy többet várnánk az albumon. Épp ebben az európai power metal gyökerek részleges tagadásában rejlik a Mystic Prophecy nagy izgalmának kulcsa.
Az új „Fireangel” album nemcsak annak a megerősítése, hogy a Mystic Prophecy átvészelte a nagy tagcserét, hanem folytatja a zenekar hagyományait, erejét és nagy tudását abban, hogy kiváló lemezeket ad ki. A riffek frissek, a cél felé törő fókusz tömör és világos, ez pedig az új albummal egyúttal a saját lényeg evolúciós továbbfejlesztését is hozza, még ha a hatodik stúdióalbum után csak egy milliméternyivel is. Egy olyan album produkciójához, mint a „Fireangel”, a nyersen hamuvá égető élőségében nem lehet sem hozzátenni, sem elvenni belőle. A hangzás tökéletes, és rendkívül hagyományos metálos gyönyört kínál mindannyiótoknak, akik olyan lemezt követelnek, amelyben megvan az agresszió, a dallamosság és a drámai teatralitás megfelelő adagja, természetesen a legfontosabb építőelemek kiváló kivitelezésével párosulva! Véresen komolyan mondom: a „Fireangel” a hagyományos heavy metal műfaj 2009 legjobb albumának egyik szűk körű várományosa!
Felállás
Roberto Dimitri Liapakis – ének
Markus Pohl – gitár
Constantine – gitár
Connie Andreszka – basszusgitár
Stefan Dittrich – dob
Produkció
Dimitri Liapakis
Dallista
1. Across The Gates Of Hell
2. Demons Crown
3. We Kill!! You Die!!
4. Father Save Me
5. To The Devil I Pray
6. Fireangel
7. Fight Back The Light
8. Death Under Control
9. Revolution Evil
10. Gods Of War
11. Forever Betrayed
