Előadó: Wolfchant
Kiadó: Massacre Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 61:09
Értékelés: 3/5
Mostanában ki vagyunk szolgáltatva annak a puszta ténynek, hogy borzasztó nehéz olyan újonnan megjelent metallemezt találni, amely minőségben határozottan kiemelkedne a mindenféle metalkiadványok tömegéből. A lemezek szolidak, átlagosak, némelyik jobb, másik rosszabb, de egyik sem különleges már semmiben. Így aztán a zenekarok gyakran próbálkoznak különféle megközelítések keresztezésével, hogy így találjanak maguknak helyet a nap alatt.
Így kezdett el az évtized első felében terjedni a „pogány” metal kifejezés. Úgy is jellemezhetnénk, mint a black metal végletesen elpuhított változatát, amely abban változik, mennyi benne a hagyományos, ó iskolás heavy metal fogás és mennyi a folk hatás (beleértve néhány „extravagáns hangszer” használatát). A Wolfchant azok közé a pogány metalosok közé tartozik, akik inkább a hagyományos riffesküre támaszkodnak. Vagyis közelebb állnak a finn Ensiferumhoz vagy a Tyrhoz, mint például a svájci Eluveitie-hez.
A németek lemezről lemezre fejlődnek. Az új album az előzőhöz képest merész előrelépést hoz a harmonikus gitárhármasok megszerkesztésében, a produkció pedig még sikeresebben kelti életre a csatajelenetek hangulatát. Az album hangzásának és az aranzsmáinak kialakításában is segített a Grave Digger elveszett volt gitárosa, Uwe Lulis (Paragon, Rebellion). Vannak pillanatok, amelyek minőségben kiemelkednek az anyag többi részéből. Ilyen a kiváló, rohamlépésben induló World In Ice. A hagyományos heavy metal megközelítés, amely a Running Wild kanyarjait súrolja, a Kein Engel hört dich flehen című dalban csúcsosodik ki (ugyanez később az Auf Blut Gebaut nyitányában is visszatér, amelyet aztán rengeteg blast beat zúz péppé). A sablonosságot remekül felülmúlja a harcos viking hangulat és a black metalra jellemző szokásos düh, a hörgés (nem éneklés). Ezt a katonás atmoszférát közvetlenül a Kein Engel hört dich flehen után az A Raven’s Flight erősíti tovább, még több kelta folk gitárdallammal, a Never Too Drunk pedig akár egy-két Turisas-rajongót is megnyerhet magának. A Schwerter der Ende visszavonhatatlanul azt súgja, hogy 100%-ig benne volt Uwe Lulis keze. A riff hangzása, a riff felépítésének stílusa, a gitárdíszítés hangzása és elve is arra emlékeztet, amit Uwe a kilencvenes években a Grave Digger lemezeibe lehelt. Vedd ehhez példának a Devour intróját is.
Másrészt itt van például a Fate Of Fighting Man, amely annyira vakmerő, hogy a refrénben a srácok dallamos tiszta énekdallamokat engednek a torokhangú black metal vokál mellé. Ezek a dallamos kórusok mulatságosan hatnak, mert elveszik a dal agresszióját, erejét és sötétségét, amelyeknek az ilyen albumok atmoszférájában mindenképp jelen kell lenniük. Ráadásul sablonos elvek újrafeldolgozásáról van szó, amely csak az idődet rabolja. Vagyis az új album kevésbé sikerült kísérlete.
Persze a Wolfchant az 1990-es évek úttörő black metal zenekaraihoz képest igazi kölyök, de azért mégis. A minőség a metal minden műfajában romlik. A lemezek drágábbak, árban egyre nehezebben elérhetők, és egyre kevesebbet kínálnak. De hát így megy tönkre az egész világkapitalizmus. Lassan. Szép lassan…
A „Determined Damnation” hibája az is, hogy túl sok dal van rajta. A dalok motívumai kezdik ismételni egymást. Lemásolják egymást. Annak fényében, hogy a dalok minősége ingadozik, a srácok gond nélkül kihagyhattak volna három számot, és a tizenegy dallal is összejött volna a megfelelő 43 vagy 45 percnyi zene. Ettől függetlenül a Wolfchant új albuma előrelépés a zenekarnak, főleg az aranzsmák ereje és a még meggyőzőbb produkció tekintetében, pa a heavy metal terén ugyanakkor nem hoz semmilyen kreatív kiugrást, viszont megszilárdítja a zenekar pozícióját, amely Németországban nagyon népszerű a rajongók körében. Amikor a bányában dolgozó törpék, akik szeretik a hagyományos heavy metalt, dühösek lesznek és „black metalt” akarnak játszani, abból Wolfchant lesz. Nem különleges, de szolid.
Felállás
Lokhi – ének
Skaahl – gitár
Derrmorh – gitár
Bahznar – basszusgitár
Norgahd – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Uwe Lulis – gitár
Michael Seifert – ének
Számlista
1. Determination Begins
2. World In Ice
3. Until The End
4. Determined Damnation
5. In War
6. Fate Of The Fighting Man
7. Kein Engel Hort Dich Flehen
8. A Raven’s Flight
9. Never Too Drunk
10. Schwerter Der Erde
11. Auf Blut Gebaut
12. Under The Wolves’ Banner
13. Devour (Bonus)
14. Warcry (Bonus)
