How Long

Michael Thompson amerikai gitáros, aki néhány évente felvesz egy lemezt a saját neve alatt, vagy számos projektben játszik stúdiózenészként. Az Egyesült Államoknak a zenei divatirányzatok folyamatos változása ellenére is mindig szüksége van tehetséges hangszeresekre. Michael Thompson lassan építgette stúdiógitáros-karrierjét, megismerte a szcénát, kapcsolatokat szerzett. Az 1980-as évek közepén kapott lehetőséget az első lemez felvételére, mert nemcsak bérzenészként, hanem alkotóként is meg akarta mutatni, mit tud. 1989-ben így jelent meg a How Long című lemez Michael Thompson Band (MTB) név alatt. Thompson barátja, Rick Moon Calhoun lett az énekes, a csapatot további barátok egészítették ki. A How Long azoknak a zenészeknek az be nem teljesült álma, akiknek közel áll az AOR vagy a hasonlóan csiszolt rock. A zenei ötletek kifinomult megközelítése, aprólékos játék, a dalokba vetett teljes hit és odaadás, valamint a sikerre való vágy árad ebből az egy órát meghaladó lemezből. A How Long ma a műfaj klasszikusának számít. Bár már nagykorú, egy csepp pozitív töltetét és közvetlenségét sem vesztette el, amivel már az eredeti megjelenéskor meggyőzött. Való igaz, hogy a szlovén rajongók akkoriban nem mindenhol találkozhattak az ilyen és hasonló lemezek megjelenésének híreivel, mert a körülmények egészen mások voltak, mint ma. Thompsonról hallottuk, hogy kiváló gitáros, de a külföldi boltokban sem ez a lemez díszelgett a kirakatban, legfeljebb valamelyik félreeső polcon porosodott. A külföldi utak során a bevásárlólistán is talán inkább az alján szerepelt, és nem került sorra a vásárlásnál. Éppen ezért tisztességes, szép és okos dolog, hogy még akadnak harcosok (a nápolyi Frontiers Records), akik lehetővé tették a How Long új, remasterelt és bónuszokkal megtámogatott kiadását. A dalok tulajdonképpen számos, Thompsonnak segítő dalszerző munkásságának koronái. Ha elég megemlíteni Billy Trudell, Jeff Paris, Adrian Gurvitz, Martin Walsh, Mark Spiro és Brett Walker nevét, nyilvánvaló, hogy itt nincs vicc. A lemezen különösen meggyőz a gyönyörű balladaként született Give Love A Chance, a meggyőző felvezetésű Wasteland és a lendületes Can’t Miss. Az előadás szinte tökéletes, főleg Thompson gitárja, amelynek jelenléte az a széles hangszínpaletta, amelyet Michael hosszú ideig, stúdiós rókaként épített. Egyszerűen az az érzésem, hogy minden dal hangulatához pontosan azt a hangot használta, amely a legjobban illik hozzá. Éppen ebben és a kiváló muzsikálásban mutatkozik meg az igazi zenei mester nagysága. A How Long lemez gyönyörűen remasterelt, három korábban kiadatlan dalt is hozzátettek. Ebből kettő a lemez felvételeiről származik, de az első megjelenéskor nem került rá, a Wheelchair pedig Thompson, Jeff Paris és Moon Calhoun tollából született új, félig balladás szerzemény, és méltóképpen kiállja az idő próbáját. Állítólag valamikor 2008-ban ez a felállás új albumot ad ki, remélem, jóval jobbat, mint a T.R.W – Rivers of Paradise. A How Long tele van kiváló zenével, amely segíthet minden modern árvának, akinek a füle tele van azonnali műalkotásokkal, hogy átkukucskáljon a falon, és valódi élvezetben legyen része. Elegáns zenei élmény, örök időkre!