Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jade Warrior
Kiadó: Pulse Records
Megjelenés: 1984
Játékidő: 38:32
Értékelés: 3/5
A Jade Warrior a nyolcvanas évek közepén „feltámadt a halálból”, pedig 1979-es feloszlásuk után úgy tűnt, hogy örökre a korai sírban maradnak, ahogy jó néhány progresszív rockos kortársuk. Az új hullám, a dallamos rock és a dance uralta időszak nem igazán kedvezett nekik, pedig éppen akkor kezdett kialakulni a szintetizátorközpontú new age zenei színtér, amelynek születésére a Jade Warrior az Island Recordsnál a hetvenes évek közepén megjelent lemezeivel jelentősen hatott.
A Pulse Recordsnál megjelent „Horizen” többé-kevésbé a Jade Warrior alapító gitárosának, a sajnos már elhunyt Tony Duhignak a szólóprojektje volt. Duhig írta az album összes dalát, és a produkcióban az elektromos és az akusztikus gitárját állította előtérbe, bár közreműködött rajta régi zenésztársa és alapító tag, a fuvolás, ütőhangszeres és billentyűs Jon Field is. Utóbbi a világzenei hatásokat mutató ütőhangszereivel és a zenekari szőnyegek közé szőtt fuvolajátékával fontos szerepet játszott az egyes éteri, nosztalgikus hangulatok megteremtésében, miközben Duhig a gitárszintetizátor használatával is megpróbálta modernizálni kettejük hagyományos hangzásvilágát. A „Horizen” volt az első Jade Warrior-album a „Reflections” (1979) című válogatás óta, amely a Vertigo Recordsnál töltött évek dalaiból és néhány korábban kiadatlan szerzeményből állt. A „Horizen” helyenként nem állta ki az idő próbáját, mert a szintetizátoros produkció néhány számon kissé avíttnak hat.
Ez az instrumentális, ambient album a new age határán, időnként jazzes elemekkel az „Images Of Dune” háromtételes szvittel indul, amelyet az azonos című sci-fi regény és az 1984-es film ihletett. A filmzenéhez képest, amelyet a Toto és Brian Eno szállított, ez valamivel kevésbé ambiciózus zeneszerzői vállalkozás. A hosszú, meglehetősen unalmas nyitányt, a „Prescient Dawn”-t az ambientesen sötét és drámai „The Freman” követi, ahol jól hallani a különféle ütőhangszerek aktív munkáját és az érdes gitárimprovizációk szövevényét. A pentatonikus ritmikai árnyalatok rétegezése kissé keleties atmoszférát teremt, ami remekül illik a sivatagi dűnék képeihez, így e nem túl lenyűgöző szvit alapvető ambient célja lényegében teljesül. A záró rész, a „Journey On a Dream” diadalmas motívumra épül, ahol a dallamos gitárfutamok mellett „archaikusan” csengő szintetizátortextúrák uralkodnak.
A „Horizen” legnagyobb (pozitív) meglepetése a „Caribbean Wave”, amely latinos ritmusaival és a brazil Copacabana hangulatával semmihez sem hasonlít, amit a Jade Warrior korábban csinált, éppen ezért rendkívül szórakoztató kísérlet, amelyben Duhignak és Fieldnek vendég kísérőzenészek segítenek. Ez az egyetlen szerzemény, amelyen zenekar játszik, nem csupán duó, és ez alaposan feldobja a hagyományos, ambientes Jade Warrior-lüktetést. Különösen jól sikerültek a közbeékelt szaxofonbetétek, amelyek kiválóan kiegészítik a virtuóz gitárvariációkat és az „egzotikus” ütőhangszerek lenyűgöző munkáját.
Az album többi része pár kivétellel nem sok érdekeset kínál. A címadó instrumentális dal nyugodt motívumot tartalmaz, amelyet Duhig és Field főként szintetizátortextúrák rétegezésével nyújt el; ezek a nyolcvanas évek közepén a korabeli technológia legújabb csúcsát jelentették, mára viszont derekasan megkoptatta őket az idő, és ezen a hűvös, viszonylag steril produkció sem segít. Az „East Wind”-en Duhig és Field megpróbálja újrateremteni a korábbi Jade Warrior-albumok ambientes varázsát, amelyekben főleg a világzenéből merítettek ihletet, különösen a Távol-Kelet (Kína és Japán) zenei hagyományaiból. Idővel szép ambient motívumot formálnak, amelyben a nyugodt hangulatot elsősorban a pajkos fuvolafutamok és a melankolikus gitárimprovizációk dobják fel. Ez a „Horizen” egyik ritka pillanata, amely a Jade Warrior néhány hetvenes évekbeli alkotását idézi, amikor az ambient varázslat teljesen spontán módon bontakozott ki.
A „Grey Lake, Red Mountain” is, amely lenyűgöző fuvola- és zongoraaranzsmánnal indul, számos ambientes kapcsolatot mutat a Távol-Kelet zenéjével, és külön fejezetet érdemel az érzelmes elektromosgitár-szóló. Ez kulcsfontosságú a megnyugtató, kellemes és éteri atmoszféra megteremtésében. A kissé elnyújtott „Long Wait at Mount Li” váratlanul bombasztikus és drámai módon zárja az albumot, robbanékony motívumokkal, amelyek nosztalgikusan idézik meg az ókori kínai birodalom és a Tiltott Város képeit.
A Jade Warrior színre való visszatérése a „Horizen”-nel nem sikerült valami fényesen, bár az albumon akadnak pillanatok, amelyek a csapat legjobb korszakait idézik. Túl gyakran tűnik úgy, mintha Duhig lett volna az egyetlen zenész, aki teljes szívével beleállt ebbe a projektbe, mert gyakran érződik, hogy Field az aranzsmánok többségét nem a régi lelkesedéssel játszotta le, mintha a „Horizen”-en kényszerűségből dolgozott volna, vagy mintha régi zenésztársának akart volna szívességet tenni. A nyolcvanas évek produkciója sem tett túl jót az album tartósságának és érvényességének. A „Horizen” egészében véve semmiképp sem rossz teljesítmény, de nem is tartozik a Jade Warrior hosszú pályájának legjobb pillanatai közé.
Felállás
Tony Duhig – akusztikus és elektromos gitár, gitárszintetizátor, ütőhangszerek
Jon Field – fuvola, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Jeff Barak – dob (6)
David Duhig – második elektromosgitár-szóló (2)
Brad Lang – basszusgitár (2)
Anisse Hadeed – steel drum és cintányér (2)
Gowan Turnbull – szaxofon (2), fuvola (4)
Members of the Pro Musica of London – kórusrefrén (6)
Producerek
Jon Field és Tony Duhig
Számlista
1. Images Of Dune: (11:58)
…a. Prescient Dawn
…b. The Freman
…c. Journey On a Dream
2. Carribbean Wave (5:37)
3. Horizen (2:18)
4. East wind (7:08)
5. Grey Lake, Red Mountain (5:29)
6. Long Wait At Mount Li (7:02)
