Szerző: Jernej Vene
Előadó: Walsh, Joe
Kiadó: Fantasy
Megjelenés: 2012
Játékidő: 47:00
Értékelés: 4/5
Joe Walsh? Első hallásra a neve nem cseng ismerősen a fülekben, igaz? Pedig nagy művészről és tökéletesen elkötelezett rockerről van szó. Walsh úr ma már a hetedik X-nél tart, mögötte a Barnstorm, a James Gang és a The Eagles tagsága, utóbbiban szerzett világhírnevet. Ha azt mondom, régi vágású gitáros, igazságtalan leszek vele. Mint mindenki, ő is a bluesból indul ki, és erre az alapra épít. Kifejezésmódját irigylésre méltó technikával és teljes odaadással fejlesztette tovább. A helyi zenekarokban eltöltött hosszú megedződés az első sikerekkel csak a James Gang elhagyása után hálálta meg magát, amikor kiadta The Smoker You Drink The Player You Get című szólódebütjét és a Rocky Mountain Way kislemezt 1973-ban. A szólókarrier felívelése kifizetődött az Eagles meghívásával. Először az 1976-os Hotel California lemezen tűnt fel, és onnantól minden világos.
Az Analog Man lemezen Joe Walsh meggyőző, alapvető rockhangzást teremtett, orrhangon élesen csengő hangja pedig hihetetlenül sokszínű dallamvonalakat énekel el. Még az egészen egyszerű dalokban sem áll meg, a gondolatait finoman tálalja a hangjegyeken keresztül. Joe Walsh első pillantásra nagyon könnyedén, hogy ne mondjam, egyenesen közönyösen nyúl az őt körülvevő élethez. De ez csak a felszín…
A címadó dalban Walsh azt kérdezi, mit hozott neki a digitális kor, a Wrecking Ball simán lehetne a Travelling Wilburys dala. Enyhe flamencóba csapott át a Spanish Dancerben, a nyugodt Family pedig sokaknak eszébe juttatja az Eagles Hotel California lemezéről a Pretty Maids All In A Row-t, az instrumentális India pedig az indiai szubkontinensen töltött idő hatására született. Ebben Walsh egy teljesen digitális műfajjal, a drum ‘n’ bass-szel játszadozott.
Érezni Jeff Lynne-nek, az Electric Light Orchestra tagjának producerkezét, aki megőrizte a lemez nagyon organikus hangzását, ahogy az a címhez illik. Az Analog Man vendégei David Crosby és Graham Nash énekesek is, a Crosby, Stills and Nash trióból. Ringo Starr dobolt a Band Play on dalban. Walsh egyébként már a kilencvenes évek elején játszott Ringo bandájában, 2008 óta pedig rokonok, mert Walsh feleségül vette Ringo sógornőjét, Marjorie Bachot. Walsh húsz teljes éven át gyűjtögette a dalokat, szerinte némelyik még régebbi is, de a zenének nincs szavatossági ideje, kivéve a popslágerlistákét. Az említett felszínes szemlélődés és a világhoz való kissé hanyag viszony persze csak látszólagos. Walsh ezzel szándékosan vonzza a hallgatóságot. Már az Eagles-ben is ő felel a rendszeres humoros betétekért, aki élőben elkapta őket, vagy látott valamelyik DVD-t, tudja, miről van szó. Ez a kifinomult, laza humor pedig bárkit érdekelhet, aki ad egy érett alkotó becsületességére. Joe Walsh ugyanis fiatalon és már érettebb korában is annyi ostobaságot csinált, hogy tulajdonképpen csoda, hogy még él. Szerencsére a drogok és az alkohol nem tették tönkre teljesen az agyát, így megírhatta a Lucky That Way-t is, ami teljesen önéletrajzi. Tapintatlan lenne azt mondani, hogy a lemez analóg, hacsak nem bakelitváltozatban vásárolod meg. Walsh olyan perfid és lucid módon használta fel az összes létező modern technológiát, hogy bárki irigyelheti, aki zenei produkcióval foglalkozik. Sajátos énekhangja pedig persze arra utal, hogy egészséges, természetes zenész, aki hálás minden napért a Földön. A személyes traumákat tekintve, amelyek nem csupán az egészségtelen életmód következményei voltak, nyilvánvaló, hogy mások segítsége mellett a saját kitartásával is képes volt túlélni. Idén töltötte be a húsz józan évet, csak remélem, hogy a következő szólólemezre nem kell ilyen sokáig várnunk. Az Analog Man ugyanis azért késett ennyit, mert kötelezettségei voltak az anyazenekarában. A lemez különféle impulzusokat hoz a világ minden tájáról. Vagyis a rock, a country, az etno és a pop keveréke, szilárd keretek közé szorítva. Ennek ellenére az Analog Man homogénnek és kompaktnak hat, zeneileg és szövegileg is szép, kerek egészet alkot.
Felállás
Joe Walsh – gitárok, ének, basszusgitár
Jeff Lynne – dob, basszusgitár, billentyűk, gitárok, vokál
Steve Jay – ütőhangszerek
Bruce Sugar – ütőhangszerek, programozás
Ringo Starr – dob
Rick Rosas – basszusgitár
Kenny Passarelli – basszusgitár
Dale Peters – basszusgitár
Joe Vitale – billentyűk, szitár
Greg Leisz – „pedal steel” gitár
Jay Dee Maness – „pedal steel” gitár (a 3. dalban)
Tommy Lee James – vokál
Graham Nash – vokál
David Crosby – vokál
Richard Davis – szintetizátor
Tim Armstrong – gitár
Little Richard – ének (But I Try), zongora
Jim Fox – dob, vokál
Produkció
Jeff Lynne, Joe Walsh, Tim Armstrong
Dallista
1. Analog Man
2. Wrecking Ball
3. Lucky That Way
4. Spanish Dancer
5. Band Played On
6. Family
7. One Day At A Time
8. Hi-Roller Baby
9. Funk 50
10. India
11. Fishbone
12. But I Try
