Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Procol Harum
Kiadó: Polydor Records
Megjelenés: 1970
Játékidő: 39:11
Értékelés: 4/5
A progresszív rock legendás úttörői, a Procol Harum negyedik albumukon, a „Home”-on, a „A Salty Dog” (1969) című remekmű utódján jelentős hangzásbeli átalakuláson mentek keresztül, ami a felállásban történt két változás következménye volt. A „Home” felvételei előtt ugyanis elhagyta őket az addigi orgonista és alkalmi énekes, Matthew Fisher, valamint a basszusgitáros Dave Knights. A helyükre Chris Copping érkezett orgonistaként és basszusgitárosként, aki Gary Brooker énekes-zongorista, Robin Trower gitáros és B.J. Wilson dobos régi haverja volt, és még azokban az időkben játszott velük, amikor a Procol Harum neve még The Paramounts volt.
A The Paramounts tehát újra együtt volt, csak a név nem stimmelt. Coppinget Trower hívására hozták be, azzal a céllal, hogy az első három album többnyire szimfonikus rockos kalandozásai után segítsen visszahozni valamennyit a régi, jó időkből ismert, kicsit ósdi r’n’b hangzásból. Ennek a „Home”-on jó és rossz következményei is lettek. Prog rock úttörőként visszaléptek egyet, hiszen a szimfonikus hangszerelések a „Home”-on már nem játszottak olyan fontos szerepet, mint korábban. Ezzel szemben Brooker teljesen átvette az irányítást a vezető énekesi szerepben, Trower pedig éppen ezen az albumon hagyott hátra néhányat a legjobb blues rock gitárremekei közül.
A megváltozott produkció, amelyért a híres, korábban a The Beatlesnél dolgozó producer, Chris Thomas felelt („The White Album”, 1968), a szokásosnál nagyobb hangsúlyt fektetett a ritmusra, a bluesos dallamvilágra és a kompaktabb hangszerelésekre, nagyobb kereskedelmi sikert azonban nem hozott. A „Home” az Egyesült Államokban még sikeresebb is volt, mint a zenekar hazájában, Nagy-Britanniában. A szellemes borító, rajta egy kardfogú tigrissel és a zenekar tagjaival képregényes bohócok szerepében, a népszerű angol társasjáték, a Kígyók és létrák paródiájának készült. Az „ötödik tag”, Keith Reid szövegei ezúttal is társadalmilag éleslátóak és tele voltak szellemes metaforákkal, a védjegyének számító angol fekete humorral megspékelve.
A nyitó blues rocker, a kislemezként is megjelent „Whisky Train” temperamentumos albumnyitány, amelynek fő szerzői Brooker és Trower. A megzabolázatlan bluesos gitárriffhez a ritmus közepette tehéncsengők kísérete társul, miközben Brooker a metaforikus vonat/egyre üresebb whiskyspohár képe mellett teli torokból ugat. A borzongató szövegű drámai gyászdal, a „Dead Man’s Dream” jóval hagyományosabb Procol Harum-alkotás, melankolikus, szimfonikus orgona- és zongoraaranzsmánnal, Brooker hangszíne pedig mintha csak szomorú történetek éneklésére teremtődött volna. Erre a kontemplatív temetői drámára, amelynek szövege egy élő halottról szól, jóval sodrósabb, kedélyes hangulatú szám következik, a „Still, There’ll Be More”, amelyben élénk zongoratempó uralkodik, a hagyományos, blues ízekkel fűszerezett Trower-gitárfutamokkal párosulva. A legendás gitárvirtuóz a Brooker mindig éber énekteljesítménye és Wilson harapós dobátmenetei mellett két csibészes szólóban szabadul el.
A „Nothing That I Didn’t Know” egy újabb balladisztikus gyászdal, ezúttal egy szeretett személy elvesztéséről, amelyet szívbemarkoló orgonaaranzsmánok és melankolikus zongorahang jellemez, miközben az erőteljes énekkel összhangban fokozódó dobátmenetek növelik a drámai hangulatot. Az ütős „About To Die”, ami már-már kemény rocker, a melodramatikus gitár-, zongora- és orgonafutamokkal az album egyik legjobb darabja, noha a Procol Harum itt szinte inkább a Trafficra emlékeztet, mint önmagára, mert Brooker énekstílusa ezúttal ismeretlen okból kissé Steve Winwood felé hajlik. A „Barnyard Story” egy újabb szolid, zongorára épülő ballada, amely a kiváló, szívfacsaró ének és a susogó orgona ellenére egy hangyányit túl kiszámítható. A társadalomkritikus „Piggy-Pig-Pig” ezzel szemben, ahogy a címe is sejteti, tréfás kísérlet ingerült basszusmenetekkel és gúnyos szöveggel, amely mindenféle színű politikai disznókra céloz. A sötét hangulatot elsősorban az erőteljes orgonakirándulások és Trower gitáros bolondozásai határozzák meg, élükön egy virtuóz szólóval. A záró vokális grimaszolás szép színfoltot ad a hangulathoz.
A komplex orgonaaranzsmánokkal átszőtt epikus darab, a „Whaling Stories” jó hét percével a „Home” leghosszabb és legambiciózusabb műve, amely a tengerészekről, hajókról és bálnákról szóló szövege miatt úgy hangzik, mintha egy elfeledett „A Salty Dog”-szám lenne. A nyitó részben a tempót síró gitárfutamok és melankolikus ének diktálják. A drámai hangulatot idővel erőteljes dobpergések és ingerült gitárfrázisok fokozzák, miközben Brooker teátrális módon „mesél” egy tengeren, hajón kitört tűzről. Trower gasztronomikus szólója szépen festi alá a nyílt tengeri vihar kezdetét. Az ünnepélyes többszólamúság és a viharos orgonafutam méltó lezárást ad ennek a kiváló epikus darabnak. A záró „Your Own Choice” még egy játékos kis szám lendületes zongorával és Brooker remek előadásában, Reid szellemes szövegével a helyes életdöntések meghozataláról. A mókás hangulatot ráadásul egy váratlan szájharmonika-betét is megfűszerezi.
A „Home” átmeneti visszalépést jelentett a hazai pályás ritmus- és bluesos keretek közé, amivel a Procol Harum kissé megnyirbálta a szimfonikus hangszerelések szárnyait. Ez művészi értelemben egy lépés hátra volt, a végeredmény azonban még így is elég lenyűgöző ahhoz, hogy az album egészében a zenekar jobb teljesítményei közé sorolható legyen. Coppingon, a korábbi gitároson, érezni lehetett, hogy még szokja az új orgonista és basszusgitáros szerepet, az albumról pedig hiányzott legalább egy örökzöld klasszikus az „A Whiter Shade of Pale”, az „In Held ‘Twas in I” vagy az „A Salty Dog” szintjén. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a „Home” újabb klasszikus Procol Harum-album legyen, amelyet az elejétől a végéig öröm hallgatni.
Felállás
Gary Brooker – zongora és ének
Robin Trower – gitár
Chris Copping – orgona, basszusgitár
B.J. Wilson – dob
Keith Reid – szövegek
Produkció
Chris Thomas
Számlista
1. Whisky Train (4:31)
2. The Dead Man’s Dream (4:46)
3. Still There’ll Be More (4:53)
4. Nothing That I Didn’t Know (3:38)
5. About to Die (3:35)
6. Barnyard Story (2:46)
7. Piggy Pig Pig (4:47)
8. Whaling Stories (7:06)
9. Your Own Choice (3:13)
