Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Night Ranger
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
Az idei év egyik legjobban várt hard rock albuma és az első Night Ranger stúdióalbum 10 év után néhány érdekes választ adott a megjelenését megelőző összes találgatásra. A „Hole In The Sun” egy új lépés. Előrelépés. Ez a Night Ranger-karrier legkeményebb albuma. A gitárok maximumra tekerve szólnak, a billentyűsök teljesen háttérbe szorulnak a lemezen. A zenekar emellett óriásit frissített a hangzásán. Ennyi közvetlen rock and roll attitűd egyben, így, váratlanul a Night Rangertől tényleg nem lehetett várni. A tökéletességükről ismert fiúk azonban ismét mesterien végezték a dolgukat. Kifejezetten friss albumot tettek le az asztalra, néhány szám különösen eredeti „csavarokat” és szellemes ötleteket hordoz, amelyek csak fokozzák a lemez vonzerejét és báját. A refrének továbbra is híresen nagyok és lenyűgözően dallamosra csiszoltak. Kételkedett valaki egyáltalán abban, hogy a Night Ranger erre nem képes, vagy hogy elfelejtették, hogyan kell ezt csinálni? Nyugi. A 10 éves szünet ugyan kétélű fegyver lehet, de ezúttal szerencsésen kiváló albumot hozott. Ha levonjuk a következtetést, kijelenthetjük, hogy minden félelem felesleges, amíg a minőség adott. A srácok tényleg egy hibátlan albumot nyomtak ki magukból. Még a gitárokat is kicsit lejjebb hangolták, ami egy csipetnyi kereskedelmi hangzást vitt a dologba, ugyanakkor közelebb hozta a rock agresszióját és ütőerejét. Ez mindenképpen olyan album, amely több figyelmet követel, és ezt nem nehéz megállapítani már az „első hallásra” sem. Ezért több időre is van szükség ahhoz, hogy az ember objektíven értékelni tudja, hogy a dalok valóban elkezdjenek rúgni a fejben, ahogy az egy rocklemeztől elvárható!
A Night Ranger persze a múltban is megmutatta, hogy mélyen elkötelezett a saját fejlődése mellett. Így a „Hole In The Sun” a zenekar korábbi diszkográfiai eredményeitől való eltéréseivel természetesen számos elmélyült vita tárgya lehet a rajongók körében, akik akár két táborra is szakadhatnak. A régi hívei és a liberálisok, akik megengedik az újításokat a zenekar arculatában.
Már a nyitó Tell Your Vision jellemzi az egész új albumot, és beleillik a recenzió első bekezdésében leírtakba. A masszív, modernül zúgó riff azonnal elnyomja a hallgatót, a masszivitása pedig mérgesen és intenzíven fokozódik a folytatásban. Kelly Keagy elképesztően pimasz és arrogáns az éneknél, a refrén előtti átvezetésnél Jack Blades színes vokális kontrasztja ugrik be, majd a zenekar mesterien vált hangulatot a dallamos refrénre, amelyben a két fő énekes többszólamú vokális harmóniái szólalnak meg. Mesterség, rutin, és az a csipetnyi naivitás és bizonyítási vágy, amely a Night Rangerben szerencsére még mindig gyermekien játékos! Az első hallgatásra sokkolva leszel. A riff élessége és a produkció modern megközelítése miatt, de többszöri hallgatás után érezhető lesz a logikus kapocs a mai Night Ranger és a régebbi klasszikus albumaik, például a „Man In Motion” és a „Dawn Patrol” között. Ha viszont a legnagyobb hasonlóságot keressük a Night Ranger-hagyománnyal, megemlíteném, hogy a „riffekkel felpörgetett” Wrap It Up a különösen nagy gitárhangzásával ebben az élen jár a lemezen.
A folytatásban, a Drama Queen-nél is a gitárok dominanciájának vagyunk tanúi, és ez a szám is ravaszul és összhangban hangolt kombinációját kínálja a modern hangzásnak és a Night Ranger-hagyománynak, amely a felismerhető kettős gitárharmóniáival általában a nyolcvanas évek nosztalgiáját idézi. Még több pimasz riffelést kínál a fejbe rúgó, gőzölgő refrénű You’re Gonna Hear It From Me, amely a régi jó Damn Yankees-iskola klasszikus rock’n’roll riffjével közeledik, a hangzás keménységében pedig közvetlenül kapcsolódik a Tell Your Vision nyitó riffjéhez. A lemez további részében ennél keményebbet nehéz lesz találni.
A Whatever Happened-et nyugodt szívvel kiválaszthatták volna potenciális slágernek, az előrefrénben „funky pop rock” fogásokkal és mennyei dallamos AOR-refrénnel. Kitűnő ellenpont. Újabb sikeres kísérlet, amely a pop rock modern irányzatait ötvözi a Night Ranger hagyományos védjegyeivel. A fiúk később is nagyon közel kerülnek ehhez a megközelítéshez a Rock Starban, a komor White Knuckle Rideban és a címadó dalban, utóbbi viszont nem titkolja, hogy kacérkodik a Night Ranger „Seven” és „Neverland” albumainak hangulatával.
A There Is Life nem titkolja rokonságát a Sister Christian klasszikussal. Nem másolatról van szó, csupán a felépítése emlékeztet erősen a zenekar említett slágerére. Itt konkrétabban jelen van a zongora a dalban, a refrénben Keagy érzékien finom éneke, a többszólamú vokális harmóniák pedig ismét a győztes ászpókert hozzák, amelyet csak a jól ismert Night Ranger-taktika tud kijátszani.
A balladisztikus, félakusztikus Fool In Me érdekes az akusztikus fűszerei és a vokális harmóniái miatt, olyasmi, ami Tommy Shaw és Jack Blades ujjai alól is kikerülhetett volna, de ebben az esetben Keagyvel az éneknél. Az albumot a kifinomult, tisztán akusztikus, bluesos Being ballada zárja, amely szerencsés választás a lemez végére, balzsamos, fülsimogató hatásával, tekintve, hogy a lemez valójában túlnyomórészt riffekkel felpörgetett.
A Night Ranger a „Hole In The Sun”-nal bizonyítja, hogy még mindig átkozottul húzós, és a hosszú szünet után is szikrázóan rúgja és forgatja a hangszereit, miközben sokan attól féltek, hogy a fiúk elpuhulnak és elpuhányosodnak. A „Hole In The Sun” minden, csak nem ennek a terméke. Rendkívül változatos albumról van szó, amely kiválóan ötvözi a Night Ranger összes klasszikus védjegyét, és a hagyomány feléledéséről gondoskodik modern hangzásvilággal, így az új évezredben is mindig aktuális zenekarként tartja a Night Rangert. A Night Ranger újabb kreatív, evolúciós lépést tett előre, nem állt meg és nem aludt el a helyén. Ahogy mondtam, a „Hole In The Sun” megőrzött kreatív frissességével, hihetetlen hard rock energiájával és közvetlen attitűdjével lep meg, amelyet a zenekar eddigi legkeményebb hangzása hoz. A kísérletek kiválóan beépültek az új arculatba. A Night Ranger így újabb kiváló albummal gazdagítja gazdag gyűjteményét, és 2007-ben kétségkívül a hard rock egyik csúcspontjáról van szó!
Felállás
Jack Blades – ének, basszusgitár
Kelly Keagy – ének, dob
Michael Lardie – billentyűk
Jeff Waton – gitár
Brad Gillis – gitár
Produkció
Night Ranger
Számlista
1. Tell Your Vision
2. Drama Queen
3. You’re Gonna Hear It From Me
4. Whatever Happened
5. There Is Life
6. Rock Star
7. Hole In The Sun
8. Fool In Me
9. White Knuckle Ride
10. Revelation 4am
11. Wrap It Up
12. Being
Az album hossza: 53.35
