Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Prečna (Novo mesto) / Lukna / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 09. 27.
Látogatók száma: 350
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés)
Az El Kachon egy héttagú zenekar, amely vehemenciával tör előre. Nemrég jelent meg a stúdiódebütjük, az »In The Bush« (2013) – a RockLine-kritikát ITT olvashatod –, és Dolenjska vidékén nem is nehéz összefutni velük a koncertszínpadokon. Idén októberben egy rövidebb turnéra utaznak Szerbiába. A zenekar hivatalosan Dolenjske Toplicében otthonos, és kivételes csapatszelleméről híres, ez a karakterük magja és minden céljuk megvalósításának alapja. Ahogy már említettem valahol, valamikor, nem is olyan régen: az El Kachon Szlovénia egyik legjobban szervezett zenekara. Már ami az önszerveződést illeti. Az album saját kiadásban jelent meg, a hivatalos ajándéktárgyakról, amelyeket gondos esztétikai érzékkel terveztek, teljesen maguk gondoskodnak, a promóciós anyagokba is maguk fektetnek. Amikor színpadon látod őket, a nagydob bőrén az El Kachon logó díszeleg, a háttért egy nagy, színes molinó ékesíti, még El Kachon-gravírozású pengetők is léteznek. Vagyis ez egy olyan szlovén zenekar, amely a bajtársiasságával és önfegyelmével fényes példa lehet a többieknek. Afféle jövőkép arra az időre, amikor már világos, hogy a zenekaroknak önálló vállalkozássá kell válniuk.
De lépjünk túl azon, amit a szem lát. A nap híre! A Lukna klub újra működik. Prečna falu Novo mesto közelében van, annak a híres helyszínnek a szomszédságában, ahová – reméljük – a Rock Otočec fesztivál egyszer még visszatér! Ha már a Rock Otočecnél tartunk: ezen az estén a Luknát meglátogatta a fesztivál atyja, Franci Kek is. Nem hiányzott a szlovén rockprédikátorok egyik leghíresebbike, Dragan Bulič sem, és így tovább. A jó hír gyorsan terjed, és az El Kachon bizony határozottan jó hírben áll! Gyönyörű kastély, melegséggel teli kellemes tér. Dolenjska. A mindig mosolygó arcok földje.
Ahogy várható volt, a zenekar fellépése két, egyenként tizenkét számos részre oszlott. A hangzás mindkét részben kiváló volt, a zenekar pedig határozottan jobb hangulatban volt, mint szeptember elején a Zagradec (na Krki) melletti koncerten, ami semmiképp sem volt rossz. A csapat gyakorlatilag teljes egészében eljátszotta a stúdiódebütjét, az „In the Bush”-t, mellé pedig adott egy marék új dalt, valamint kiváló feldolgozásokat olyan eredetikből, amelyeket Szlovéniában ritkán játszik bárki (kivétel talán csak a már-már „népdallá vált” Helter Skelter). Az El Kachon kifejezésmódját tekintve erős blues-alapokon áll. A blues kiindulópontjaiba pedig remekül belecsempészi a nagy dallamos hozadék elemeit, amelyek a saját szerzeményeiket ékesítik. Példaképek? Susan Tedeschi, Cream, Stevie Ray Vaughn & Double Trouble, Gov’t Mule, Derek Trucks, Mother’s Finest, Allman Brothers Band. És még sorolhatnám. Az El Kachont nem terhelik a trendek, bennük az az eredendő öröm és vágy él, hogy olyan zenét játsszanak, amely a csapat ereiben folyik. Színlelés nélkül. Csak a puszta vágy az eredendőség kifejezésére. Ezért mondhatjuk, hogy az El Kachon egy időtlen űrhajó, amely egyik időbeli dimenzióból és galaxisból a másikba költözik. És éppen ez az elemiség iránti törekvés adja nekik azt a szigorú felismerhetőséget és egyediséget a szlovén zenei térben. És ezúttal is mindezt teljes mértékben sugározták magukból.
Ha az első rész még egy kicsit körültekintéssel volt megterhelve, a másodikban teljes kikapcsolás következett. A billentyűs Mladen és a dobos Žiga kivételével gyakorlatilag mindenki énekel vezetőhangot. Különösen mókás lett, amikor PimpS jutott szóhoz, aki majdnem felgyújtotta Krt gitárját. Mondhatnánk, hogy az El Kachon, mint helyi csapat, ezen az estén ideális választás volt a Lukna klub újranyitására. Fantasztikusan összeszokottak! Elsősorban az nyűgöz le, mekkora gondot fordít a zenekar a vokális színezésre és a vezetődallamok harmonizálására. Itt vannak megint a finom lelkű Tomi Perinčič elsőrangú szólói a slide gitáron, és a másik oldalon Krt jóval extrovertáltabban megvadult szólói (a fickó annak idején sokat hallgatta a The Rolling Stonest, az AC/DC-t, és merem sejteni, hogy még a Motörheadet is). Krt és Tomi olyanok, mint a kis scottie-k a „Black And White” whisky címkéjén. A különbözőségükkel remekül kiegészítik egymást. A ritmusszekcióról pedig nem is beszélve. Sondža dallamos, aktív és meleg basszusvonala, párosulva a testes, jól adagolt dobcsapásokkal, amelyeket PimpS odaadó, szinte fanatikus ütőjátéka támaszt alá, olyan tényezők, amelyek az El Kachont nemcsak a szlovéniai előadók között helyezik különleges helyre, hanem merem állítani, hogy jelenleg a fiatalabb generáció legjobb szlovén zenekarai közé is. Főleg, ha a retró hangzás jellegzetességeivel való kereskedésről van szó. Beleszívják a régmúlt napok leheletét, átkódolják, és így mesterien újracsomagolva szolgálják fel a hallgatónak újrafogyasztásra. Örökzöldként hatnak! Egyúttal nem hallgathatjuk el, hogy az El Kachon a színpadon egy szép marék teljesen új dalt is bemutatott. A csapatnak gyakorlatilag már van elég anyaga egy új stúdióalbumhoz. A kérdés csak az, hol akad egy jótevő, aki segít nekik felvenni az anyagot és új stúdiólemezzé olvasztani.
A Lukna ezen az estén igazán tombolt. Az éjszaka hosszú volt, és az El Kachon újabb remek színpadi produkciójának emléke még sokáig nem halványult a koncert után. Egyetlen tanácsom marad. Ha nem sikerül elkapnotok a zenekart színpadon, hogy előre meggyőződjetek az erényeiről a legautentikusabb módon, rendeljétek meg a weboldalukon legalább a stúdiódebütjüket, az „In the Bush”-t. Nem fogjátok megbánni.
Setlista
1. Learn How To Live
2. What If
3. Couldn’t Stand the Weather
4. Don’t Start
5. Strawberry Blonde
6. Everything I Get
7. Still
8. Say What You Mean
9. Little By Little
10. Bad Little Doogie
11. Solo Moon
12. Midnight in Harlem
13. Same Time Same Place
14. Mustang Sally
15. A New Mistake
16. Harry Balls
17. Hard To Handle
18. Come And Get It
19. Home
20. Badge
21. You Got Me Rockin’
22. Helter Skelter
23. Damn Your Eyes
24. Snakebite
Képgaléria
